Szita Károly is visszatáncol a stadionfelújítástól?
„Somogy megye labdarúgása haldoklik.” (Sonline, 2015. július 17.)
„A Somogy Megyei Labdarúgó Szövetség elnöke Szita Károly.” www.smfoci.hu
Ebben a két idézetben minden benne van, így nagyjából itt be is lehetne fejezni egy, a fenti témáról szóló cikket, miután messze nem érdemel még ennyi szót sem. Azonban az elmúlt években folyamatosan milliárdos nagyságrendű közpénzt emésztett fel a sportág Kaposváron művelt, sajátos, máshol ismeretlen válfaja, így pusztán közéleti témaként tekintünk rá – ez az egyetlen mentségünk. Nekünk legalább van ennyi.
A vastagbőrűek rendjébe tartozóknak viszont semmi: „Egy azonban biztos: akik ebbe a helyzetbe hozták … azoknak távozniuk kell.” A fent nevezett Fidesz-politikus szavai a rövid idő alatt négy osztályt zuhant Rákócziról. A polgármesteri kinyilatkoztatás, mint az esetek döntő többségében az elmúlt évtizedekben, üres kocsmai hőzöngésnek bizonyult: mindenki maradt, ahol volt – beleértve őt is.
Tegnap este rendkívüli közgyűlésen döntött Kaposvár önkormányzata a „Kaposvári Rákóczi Bene Ferenc Labdarúgó Akadémiának” nyújtandó támogatásról: 23 millió forintot kap a bajnoki évadra a csapat, mely amatőrként, tehát a profi ligában elvárt pénzügyi és szervezeti feltételek nélkül indul a megyei első osztályban. Ott is csak úgy persze, hogy a megyei szövetség (elnök: Szita Károly) kegyet gyakorolt, és átalakította a kiírást, hogy a Rákóczi indulhasson az álomligában, a „megyeegyben”, ne a kettőben, ahova az MLSZ száműzte volna.
Csakhogy a Bene Akadémiát, s az egész „akadémiai” rendszert utánpótlás-nevelésre hozták létre, és nem arra, hogy bújtatott profi csapatot „futtasson” azok után, hogy az eredeti, tiszta gazdasági környezetben teljesíteni képtelen, szétlopott, gengszterek, kisstílű svihákok, egyszerre impotens és korrupt vezetők által kivéreztetett cég tönkrement. Mindenki, aki egy kicsit is érdeklődik a kaposvári foci iránt, pontosan tudja, hogy a Bene csak a nevét adta a vircsafthoz (nem, mintha különb arcokból állna Horváth Miklóssal az élen), és valójában ugyanazok, ugyanúgy intézik a Rákóczi ügyeit, mint eddig.
Amúgy vajon egy amatőr, lényegében ifjúsági játékosokból álló csapatot miért kell súlyos tízmilliókkal kistafírozni?
A követelés tegnapra “tanáccsá” szelídült. Így ad tanácsot egy emberarcú, aki hálás lehet az egeknek és mennyezeteknek, hogy még nem szakadtak rá.
A játékosok és a körülöttük sertepertélők fizetést kapnak: az első, 9-0-ra végződött, Kaposújlak elleni meccsen (az ellenfél éves költségvetése egy Facebook-hozzászóló szerint 670 ezer forint), négy-nullnál hangzik el következő szöveg:
„Nem hiszem el b@zmeg, vezettek 4-0-ra, erre belekönyökölsz. Ha hiszed, ha nem, ez a gyerek holnap még dolgozna, nem úgy, mint te!”
Idősebbek emlékezhetnek: a (túl)érett szocializmus világában voltak divatosak az úgynevezett „sportállások”. Miután a hatalom ideológiai okokból ragaszkodott ahhoz, hogy névleg amatőr legyen a futball, a játékosokat kamuállásokba „dugták el” állami cégekhez, ahonnan csak a fizetést kapták, s be sem kellett járniuk. Egyesek katonák voltak, mások bérelszámolók, de a lényeg a porhintés, akárcsak ma: semmi nem az, aminek látszik. „Mennyetek dógozni!” ez volt akkoriban az aktuális szurkolói kórusmű.
Ide jutott mára a kaposvári futball. Egyedüli látvány-csapatsportként képtelen megfelelni a professzionális szabályoknak, ezért elhagyja a működtető cégét, mint rókacsalád az elbolhásodott odút, persze a tetemes, többszáz milliós köztartozással együtt.
Arról nyilván szó sincs, hogy a lényegében már felszámolás előtt álló Rákóczi Labdarúgó Kft. tartozásaiért valaki helytáll majd. Az szépen elfolydogált az „illetékes” zsebekbe, minden látható eredmény nélkül. Marad a körülbelül kétszáz milliós tartozás a NAV, és persze számos szállító felé, és az önkormányzatnak is tartoznak hetvenöt millióval. És Kaposvár városa, vezetői, mint az ügy első számú felelősei, akiknek a parancsa nélkül levegőt sem lehetett venni a Rákóczinál, úgy állnak odébb a bebuktatott kft. mellől, mint az utolsó rosszarcú keceli olajszőkítő-borhamisító, ÁFA-csaló: még megérhetjük, hogy átírják egy betintázott csöves nevére a tulajdonjogot. Jegyezzük fel itt azért annak a nevét, aki a döntési jogot jelentő többségi tulajdonos, a Kaposvár Rákóczi Sportegyesület nevében aláír majd: Dér Tamás alpolgármester, elnök.
Bűbáj-édes volt Szita polgármester a tegnapi közgyűlésen: Pintér Attila kérdésére, hogy mi lesz a pénzzel, azt válaszolta: „A 75 millió forintos kölcsönt támogatásra változtatta a város, s az ennek visszafizetésére megszavazott 15 millió forintokat nem utalták át.” Ettől még a mínusz mínusz marad – értik: óriási fegyvertény, hogy nem dobjuk ki kétszer a 75 milliót az ablakon, hanem csak egyszer.
A fordított Midász király: amihez nyúl, az mind, khm … „arannyá” válik.
A képen nagyon komoly emberek láthatók, amint épp nagyon fontos papírokat írnak alá. A kép jobb szélén, mint rendesen, Szita Károly, mellette Dér Tamás alpolgármester, a sportegyesület elnöke, a következő Sólyom Sándor, köztörvényes, emberrablásban való részvételért elítélt, pénzmosás miatt vád alá helyezett bűnöző, végül Illés János ügyvezető. Ők négyen biztosan nem tehetnek semmiről.
Fel kéne végre fogni, hogy Kaposvár gazdasága képtelen valójában akár egyetlen költséges látvány-csapatsport fenntartására is: az elmúlt években, sőt évtizedekben a kaposvári cégek csak úgy voltak hajlandók támogatni a csapatokat, ha „cserében” kaptak valamit: adókönnyítést, állami, pályázati támogatást, üzleti előnyt, szállítási szerződést, stb. Ez a konstrukció borult fel, és ezen bukott meg a Rákóczi: az Agrana bécsi központja kirúgta a Szitával már túlontúl bizalmas kapcsolatot ápoló Hájos László cukorgyár-igazgatót (aki a mai napig tagja a SLASZ elnökségének), és nem szállt be jelentős összeggel abba az alapítványba, melyből a klub, ill. a kft. megmentését remélték. Ekkor pukkadt ki a Rákóczi-lufi.
Elhangzott még egy fontos információ a közgyűlésen, amelyről eddig csak szóbeszéd terjedt: egyre biztosabb, hogy elmarad a Rákóczi-stadion felújítása, habár a tervezésre, a lebonyolításra és a világításra megkötötték a szerződést, tehát az egymilliárdból kb. 200 millió már ugrott. Szita nyilván egyre bizonytalanabb politikai pozícióját próbálja ezúton megerősíteni, s várható, hogy ezt majd házisajtója útján kellő nyomatékkal tálalja is. Másrészt talán gesztust kíván tenni felső kapcsolatának, jelenlegi tartótisztjének, a közismerten stadionellenes Lázár Jánosnak: lám, így is lehet. Mert ugye, vannak emberarcú fideszesek is.
Már hogyne volnának.
H. I.
