… valami kis összefogás, legyen-e, vagy ne legyen*?
Nem hinnénk, hogy Hódmezővásárhely február 25-éje után különösebben győzködni kellene bárkit arról, hogy mindazt, amit az április 8-i választásokról hittünk, újra kell gondolni – Kaposváron is. Több cikkünkben is vázoltuk – tegyük hozzá: egyedüliként a megyeszékhelyen – a választások előtti politikai helyzetet, az induló párt-, ill. független jelöltekről, amit megtudtunk, megosztottuk olvasóinkkal. Továbbra sem kívánjuk azokat kiszolgálni, akiknek a kapacitása az egymondatos Facebook-beszólásokra, netán vicces képecskékre-videókra van kalibrálva, viszont mindent, ami segíthet a döntésben, közzéteszünk. Most pl. elemzésünket arról: egyáltalán van-e még esély az ellenzéki összefogásra Kaposváron, s az milyen megfontolások alapján valósulhat meg.
A kérdés mindenekelőtt, hogy van-e értelme? Erre határozott igennel kell felelnünk: ma Gelencsér Attila, a Fidesz jelöltje az egyik legelutasítottabb politikus Kaposváron, de talán az országban is. A legtöbben nem is tekintik kaposvárinak, sokkal inkább az általa mozgatott „somogyvári maffia” fejének. Mengyi-Voldemort Roland haverja, az Azori-szigetek hőse, a „bízzák Taszárt a következő kormányra” nagysikerű projekt gazdája, aki nyolc év alatt a komolytalan parlamenti jegyzőségig vitte, ámde szépen gyarapodott.
Még a fideszesek nagy része is ellenszenvvel viseltetik iránta, s 2014-ben a teljes ellenzéki összefogás éppen annyival verte volna meg, amennyivel Márki-Zay győzött vasárnap.
Sajtóhírekből úgy tudjuk, hogy a Jobbik Vásárhely után sem kíván összefogni senkivel, habár a Márki-Zay Péter mögött létrejött összefogásnak ők is részesei voltak. Azt mondják, ez egy önkormányzati választás volt: habár kétségtelen, hogy jelentősége túlmutat azon, a parlamentire mégsem alkalmazhatók ugyanazok a szabályok.
Gelencsér Attila és Rumszauer Miklós plebános férfias csűrdöngölőt járnak a Szent Margit templom oltára előtt, felkészül Dér Tamás és Gíber Vilmos (kép: Gelencsér Attila Facebook-oldala)
A tapasztalat az, hogy jobboldali beállítottságú körzetekben inkább jobbos jelölttel kell próbálkozni,
aki mögé a baloldal is beállhat (lásd Márki-Zay), és fordítva. A kérdés, hogy Kaposvár minek számít: az 1994-től 2010-ig terjedő 16 évben mindig szocialista egyéni bejutó volt: egyszer Csákabonyi Balázs, háromszor Lamperth Mónika, s csak 2010 után fordult meg a trend.
A Jobbik jelöltje, Miháldinecz Gábor közel kilencezer szavazatot, 21.85%-ot ért el 2014-ben, harmadik helyen végzett Gelencsér Attila és Kolber István mögött. Szavazatainak többségét jellemzően a Kaposvár környéki, a választókerülethez tartozó kistelepüléseken szerezte. Most valószínűleg úgy számolnak, hogy megismételhető a relatíve jó szereplés, sőt: miután úgy tűnik, hogy az MSZP-DK jelöltkoordináció nem mindenkinek tetszik a baloldalon sem, talán még onnan is csíphetnek szavazatokat.
Viszont, miután a városi szavazókörökben rendre húsz százalék alatti eredményeket ért el,
Miháldinecz nehezen képzelhető el közös jelöltként: a választók nagyjából ugyanoda árazzák be őt és a pártot is mint négy éve.
Az MSZP-sek egy része viszont nem lesz hajlandó a DK-s jelöltre szavazni, s talán el sem mennek április 8-án. Ráadásul a szocialista pártnak óriási szüksége van a listás szavazatokra, ám a jelölt, László Imre neve mellett csak a Demokratikus Koalíció áll majd. Ezt elég nehéz lesz megmagyarázni bizonyos választói rétegnek.
Mondjuk ki végre: a baloldali szavazók fő problémája Kaposváron az, hogy a DK jelöltje,
dr. László Imre nem helyi: semmi kötődése a városhoz, és – talán éppen ezért – sem a kaposvári DK-t, sem a helyi MSZP-t a kutya sem kérdezte meg arról, hogy szeretnének-e egy budapesti jelöltet. Ez 2014-ben nem így volt: a helyi szervezetek véleményét kikérték a jelölés előtt.
Az MSZP információink szerint azért mondott le Kaposvárról, mert nekik Siófok volt a fontos: itt indult volna Harangozó Gábor megyei pártelnök, jó ideig ő is szerepelt a különböző félhivatalos listákon. Ám „közbejött” a budapesti sztárügyvéd, Magyar György, akiről sokan tudni vélik, hogy Simicska embere,
így végül egy marék színes kavicsért sikerült eladni a megyeszékhelyet.
Lamperth Mónika zsíros kenyeret oszt. Háromszor nyerte el az egyéni képviselői mandátumot.
Ha pedig nem lesz Jobbik-baloldal összeborulás,
akkor a közvélemény-kutatóknál kisebb támogatottságra mért pártok jelöltjeinek sincs okuk visszalépni, hiszen elvesznek a megszerezhető töredékszavazatok. Tehát az Együtt, a Momentum és az LMP – mindegyik állított jelöltet – esetleg alapos okkal arra vár, hogy akár a Jobbik, akár a DK tegyen feléjük egy lépést, ám eddig, úgy tűnik, hiába.
Két kérdés merülhet fel még:
az egyik, hogy van-e, lehet-e értelme a Jobbik nélküli összefogásnak?
Elvileg lehet. A 2014-ben Kolber Istvánt indító MSZP-EGYÜTT-DK-PM-MLP összefogás 28.44%-ot produkált, az LMP – Felder Frigyessel – 5.04-et. Ha ehhez még hozzáadjuk a Momentum „x” százalékát, közelítünk Gelencsér 40 percentjéhez, aki most ennél kevesebbet fog elérni.
Csakhogy Kolber helyi jelölt volt, akire más pártok hívei is szívesebben szavaztak – László Imre nem az, s valószínűleg e bő egy hónapban nem is tudja a hátrányt ledolgozni.
Így ismét csak azt kell megválaszolni, hogy van-e értelme egyoldalúan visszalépni egy – állítólag – erősebb párt javára, amelyet Kaposváron nem mért meg senki, s közismert, hogy elutasítottsága legalább olyan magas, mint támogatóinak elszántsága. És amely eddig annyi együttműködési készséget mutatott, hogy, „ha nagyon akartok, beállhattok mögém”.
Meggyőződésünk szerint ezeket az alkukat – a Jobbikkal is – a jövő évi önkormányzati választásokra előre tekintve már régen meg kellett volna kötni, ugyanis ott – remélhetőleg – a helyi erők döntenek a jelöltekről, és nem Budapestről osztják majd ki a szerepeket.
És 2019-ben még nagyobb szükség lesz Kaposváron egy, a gumiégető elleni összefogáshoz hasonlóra.
A másik kérdés, hogy előkerülhet-e még március 5-ig egy olyan Márki-Zay Péterhez hasonló karizmatikus, pártok felett álló személy (szerintünk ő nem az, de ez most lényegtelen), aki mögé beállhatna az ellenzék.
Nincs, és március 5-ig már valószínűleg nem is fog feltűnni. Az eddig egy szem független, meglehetősen rejtélyes jelöltről, Nadrai Norbertről írtunk már: fizikai határokat feszegető gyorsasággal adta le az ajánlásokat, ugyanakkor még azt sem tudjuk róla, hogy nem csatlakozna-e azonnal, az új parlament alakuló ülésének napján a Fidesz-frakcióhoz.
Egyszóval a zöldségeskofa-tempó, ez a „nemérdekelmárcsakfogjanakössze” csoda lenne, ha működne. Most sem, és egy ilyen alapon megalakuló parlamentben még kevésbé. Viszont Kaposváron 2019-ben lehetne legalább akkora csodát tenni, mint Hódmezővásárhelyen két napja. Közel húszezren már jelezték, hogy nem lenne ellenükre.
H. I.
