Bérelt hely a szégyenpadon
Dunántúli megyei jogú várossal ritkán esik meg az a csúfság, ami Kaposvárral: augusztus 30-án hozta meg a döntést Pintér Sándor belügyminiszter arról, hogy mely önkormányzatokat részesít a kormány rendkívüli szociális támogatásban azért, hogy egyáltalán ki tudják fizetni az alanyi jogon járó segélyeket. Erről a Magyar Nemzet számolt be nemrég, s a cikkből az is kiderül, hogy ez a támogatás amolyan települési kórkép is egyben: csak annak a városnak vagy községnek jár, ahol a helyi iparűzési adóbevétel egy főre eső összege (az adóerő-képesség) nem éri el a 32 ezer forintot, másrészt pedig olyan sok a rászoruló, hogy nem tudják kigazdálkodni a rá valót. Ebben a körben – gondolhatnánk – a hátrányos helyzetű kelet-magyarországi térségeket, közülük is a kisebb településeket találjuk, s ez többnyire igaz is: megyei jogú városból csupán két, azaz kettő darab van a listán: a legcudarabb sorsú rozsdaövezet centruma, Salgótarján és persze Kaposvár.
Többször írtunk már arról, hogy a helyi média fülsiketítő hangerőre tekert sikerpropagandája egyre kevésbé képes elterelni a figyelmet arról, hogy Kaposvár gazdasági teljesítményét a béka alsó fertálya alatt kell keresni, már, ha valakit érdekel még egyáltalán. Az, hogy a közfoglalkoztatásban „élen jár” a város, szomorú tény: a Fidesz amúgy kudarcos közmunkaprogramja közel ezer kaposvárinak volt az egyetlen lehetőség az elmúlt években.
Nem véletlen, hogy az adóerő-képesség, tehát az iparűzési adó egy főre eső összege az a mutató, amelynek alapján a településeket „rangsorolják”: a gazdasági erőt semmi sem jellemzi jobban, mint az, hogy milyen árbevételt produkálnak az itt működő vállalkozások. Tegyük hozzá: valószínűleg az sem véletlen,
hogy Kaposváron ezzel nem szokás dicsekedni,
pedig a Megyei Jogú Városok Szövetsége, melynek éppen a sokak szerint egyedülálló teljesítményt nyújtó Szita Károly az elnöke, minden évben kiad egy összehasonlító elemzést tagjairól, ám ez, úgy tűnik, titkos. Csupán utalásokat, részleteket találtunk belőle más, az interneten fellelhető dokumentumokban, de ez is éppen elég volt:
Kaposvár gazdasága a fekvéséhez, a lélekszámához és (évtizedekkel) korábbi önmagához képest katasztrofális állapotban van.
Elég egy pillantást vetni erre a diagramra:
Iparűzési adó a megyei jogú városokban. Kaposvár a leggyengébbek közt, valójában csak Salgótarján van rosszabb helyzetben. Ugyanez a helyzet a közfoglalkoztatás terén.
A 2015-ös adóbevételek összehasonlításából is látszik, hogy Kaposvárnál csak Salgótarján áll rosszabbul, hiszen Szekszárd vagy Hódmezővásárhely kb. félakkora lélekszámmal produkált elfogadhatóbb számokat – Veszprémről, Zalaegerszegről, Szombathelyről nem is beszélve…
Apropó, csak egy példa, Szombathely: 2016-ban már 7.8 milliárd forint volt az iparűzési adóbevétele, a 2017-es terv pedig 8.15 milliárd. És tegyük hozzá: Szombathelyen nincs magánszemélyeket terhelő építmény-, garázs-, ill. kommunális adó.
Kaposvár viszont ott tart, hogy gazdasági potenciál híján rendkívüli belügyminisztériumi forrás nélkül nem tudja kifizetni a leginkább rászorulók segélyeit. Szita Károly polgármester huszonhárom éve abból él – tegyük hozzá sikeresen – hogy még mindig képes elhitetni nem kevés kaposvárival, hogy
„… már csak holnapig kell kibírni. Holnap már egészen biztosan tejjel-mézzel folyik a Kapos.”
A szomorú tény viszont ezzel szemben az, hogy Kaposvár a leggyengébben teljesítő megyei jogú városok egyike.
Részlet Szombathely 2016-os adórendeletéből. Lehet persze mindenfélére hivatkozni, de ez mégis több, mint háromszorosa Kaposvárénak.
Lehet hadoválni, hogy a Kossuth Lajosról elnevezett tér Európa legszebbje (hazugság), lehet lelkes önkielégítés keretében szavazgatni saját városi honlapunkra (ostobaság), és lehet várni lelkesen, hogy egy felújított színháztól, új sportcsarnoktól vagy uszodától
fellendül majd a kategóriájában Magyarországon legrosszabbul teljesítő gazdaság. Nem fog.
Ahogy kérdés az is, nem csupán szépségflastrom lesz-e 2019-ben a négysávos, településeket elkerülő 67-es út. Az láttuk, hogy Pécs, a szomszédvár, éppen akkor kezdett erős mélyrepülésbe, mikor elkészült a M6-os autópálya, és az M7-es környékén sem látható jelentős beruházás-élénkülés.
Pécsen viszont a Modern Városok Program jelentős hányadát, huszonöt milliárdot legalább az egyetem fejlesztésére fordítják, szemben Kaposvárral, ahol a hírek szerint éppenséggel
újabb, jelentős leépülés előtt áll a 2000-ben, leginkább politikai presztízsokból létrehozott egyetem.
Arról is ejtsünk szót, hogy Kaposvárnak vállalkozói körökben rendkívül rossz híre van:
önkényről, „haveri” osztogatásról, nemritkán nettó zsarolásokról beszélnek. Vannak a „csókosok”, a körön belüliek, és vannak a többiek: neki nem jut városi megrendelés, az ő pályázataik nem nyernek, nekik nincs ingyen útfelújítás a telephelyhez.
Romos, évek óta bezárt üzletek szégyenkeznek a Fő utcán, az ide tévedő külföldiek pedig megkérdezik:
Mikor kezdődött itt a hanyatlás?
Pótcselekvés viszont van rogyásig: üldözzük a hajléktalanokat, harcolunk a fél világ ellen a Pécsi utcai iskola ügyében, háborúskodunk a Kétfarkú Kutya Párttal, hihetetlenül kreatívak vagyunk, ha egy Noszlopy utcai teraszt kell ellehetetleníteni, hazug propagandában egyszerűen nincs párunk, a maradék időben pedig blogot vezetünk arról, milyen f@sza polgármesterek is volnánk.
Ja, nem: utóbbihoz már valamiféle szellemi teljesítményre lett volna szükség, így aztán be is buktunk vele.
H. I.
