és az iWiW kapcsolati hálóinak vizsgálata segített…
…a kutatóknak abban, amit tapasztalati úton eddig is sejtett, aki egy kicsit behatóbban foglalkozott már városunk közéletével. „Az egyenlőtlenség növekszik ott, ahol a társadalmi hálózatok szegregációja kölcsönhatásba lép a város szerkezetével” állapítja meg címében a Nature Communications című folyóiratban megjelent tanulmány, amelynek egyik példa-települése – éppen a földrajzi sajátosságai miatt – Kaposvár. És nem a jó példa: annyit előre bocsáthatunk, hogy a kutatás szerint döbbenetesen nagy hatással van egy város fejlődésére, ha a vasút kettészakítja gazdagabb és szegényebb részekre. Ismerős valahonnan?
Ha pár évtizede az ország más vidékein járva megtudta valaki,
hogy kaposvári vagyok, az első kérdése szinte biztosan a színházra irányult: milyen volt az új darab, mik az aktuális politikai pletykák körülöttük, kik jönnek-mennek, s főleg, hogyan ússzák meg, hogy rendre a hatalom tyúkszemén taposnak. A mai kötelező kérdés egészen más:
Ez a triplanullás besúgó b@zmeg, ez hogy bírta magát ide beásni évtizedekre?
Hálásak lehetünk a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont (ELKH KRTK) tudományos munkatársainak, Ságvári Bencének és Lengyel Balázsnak, hogy nekiálltak feltúrni a ma már halott magyar közösségi oldalt, a 2002-től 2014-ig létező iWiW-et, amely egy hálózatkutatónak valódi kincsesbánya, s így egy kicsit közelebb kerülhetünk
a válaszhoz, amely egy cseppet sem szívderítő.
A tanulmány legfontosabb megállapítása képben elbeszélve: Kaposvár az átlagnál sokkal széttagoltabb földrajzilag. Elvágja egymástól a városrészeket a vasút, a folyó és a négysávos, nagy forgalmú utak. Az ellenpélda Veszprém, amely ún. kompakt szerkezetű város.
A Nature Communications tanulmányát a 444.hu tudományos melléklete, a Qubit is szemlézi, s a említetteken kívül Tóth Gergő (szintén ELKH KRTK), Johannes Wachs (WU Wien), Riccardo Di Clemente (University of Exeter), Jakobi Ákos (ELTE TTK), és Kertész János (CEU) vett részt a kutatásban. Az nem volt különösebben meglepő, hogy a közösségi oldal kapcsolati hálózataiban kiválóan megjelennek a társas viszonyok: szegény a szegénnyel, gazdag a gazdaggal tart kapcsolatot, s a legfontosabb megállapítás:
„A vagyoni és jövedelmi egyenlőtlenségek nőnek (úgy értve, hogy maguktól, segítség nélkül nem csökkennek – H. I.) lassítják a gazdasági és a technológiai fejlődést, miközben elősegítik a radikalizálódást és a politikai populizmus előretörését.”
Ez a rövid válasz, Szita Károly és a Fidesz titka: „tartsd nyomorban, butítsd el, oszd meg”, s van egy helyi sajátosság, ami ezt nagyon megkönnyíti. Kaposváron az alul lévő néposztályok helyzetét tovább rontja a földrajzi elszigetelődés, amelyet a várost kettészelő vasút és a két, hasonló hatású főútvonal – a 67-es és a 61-es okoz.
Helyi értelmiségi körökben már a hetvenes évek közepén
szörnyülködés tárgya volt (persze csak suttogva), hogy az akkor frissen épülő lakótelepeket szabályosan kettévágja a „négysávos”, a 48-as ifjúság útja, sokszorozva a forgalmat a lakónegyedben, ahelyett, hogy távol tartaná. Követte a Füredi-Berzsenyi utcák kiépítése, s persze az, hogy az ilyen-olyan felüljárók egy percre sem oldották meg a külső, szegényebb városrészek vasút okozta elszigeteltségét, amelynek káros hatásairól ma már bizton állíthatjuk, egyetértés van.
„…egy hely földrajzi adottságai a társadalmi hálózatokon keresztül növelhetik a gazdasági egyenlőtlenségeket” – fogalmaz a tanulmány, s ezt minden józanul gondolkodó kaposvári beláthatja.
A Donner sorsa, de kiterjeszthetjük ezt a vasúton túlra száműzött összes lakónegyedre, jól példázza az elszigetelődés káros hatásait, a gettósodást, a környezet leromlását, s a nyomukban feltámadó előítéleteket.
Egy, a városát valóban felemelni akaró, az ügynökmunka
fárasztó mindennapjain felülemelkedő polgármester első számú feladata lett volna egy olyan városépítészeti, rendezési koncepció megvalósítása, amely oldja Kaposvár egyes részei közti elszigeteltséget. Ehelyett azt láttuk, hogy Kaposvár önkormányzatát nyolc évig tartó perrel sikerült csak rákényszeríteni, hogy a törvény által tiltott iskolai szegregációt felszámolja.
Pedig nem is azon kellett volna dolgoznia, hanem, hogy ez a szegregáció létre se jöhessen.
A nemrég átadott két új – autós és gyalogos – donneri felüljáró sem javít érdemben az elszigeteltségen, s arról még csak távlati tervek sincsenek, hogy a 67-es út kaposvári átkelő szakaszának egyre nyomasztóbb forgalmától miként lesz mentesítve a város.
Olyan ez, mint a koronavírus jelenléte a szennyvízben:
az iWiW-kapcsolatok töredezettsége megmutatja, hogy a kaposvári társadalmat az átlagnál nagyobb mértékben szabdalják anyagi és kulturális egyenlőtlenségek, s azt is, hogy ezt az egyenlőtlenséget csak növelik a földrajzi korlátok, a városrészek elszigeteltsége, melyek ugyan jórészt öröklöttek, de a városvezetés láthatóan semmit nem tesz, hogy e káros hatások csökkenjenek. Ez az állapot ugyanis az illiberális, autokrata, ún. hibrid rendszereknek kedvez: látszat-demokrácia, tekintélyelvűség, s minden, ami a nyomában jár.
Az „eredményt” minden Kaposvárról szóló statisztikai mutató szépen tükrözi: gazdasági teljesítményben, egy főre eső jövedelemben – és nem utolsó sorban a „boldogságindexben” is a megyei jogú városok közt az utolsó helyek egyikén tanyázunk – s erről most már tudományos papírunk is van.
H. I.
