Szita dúsgazdag befektetőkre vár, Pécs pályázik
Amint azt éppen egy hónapja megírtuk: miközben az ország afféle kisebb „börtön-lázban” ég, Kaposvár vezetését, konkrétan Szita Károly polgármestert hidegen hagyják a mégoly kecsegtető munkahelyteremtő alkalmak is. Kisebb regényt lehetne már írni arról, hogy hányféle ígérkező lehetőséget puskázott már el Kaposvár gazdaságfejlesztés, munkahelyteremtés terén, amelyekre lecsaptak a versenytársak: míg a jó Szita polgármester blogol, facebookozik, fényezi magát, ovis mesékkel szórakoztatja a város népét és a közgyűlést, addig Pécs titokban beadta a pályázatát a dél-dunántúli börtönre.
Az „ovis mesékkel” adósak vagyunk: Szita az új kaposvári közgyűlés alakuló ülésén azt állította, hogy „rövidesen dúsgazdag befektetők érkeznek a városba”. Nem kisebb autoritás tudósított erről, mint a polgármester által zsebből irányított Kapos Tv, így aztán semmi okunk kételkedni. Töredelmesen bevalljuk ugyan, hogy nem állítottunk őrséget a város határain, így akár el is mulaszthattuk az arannyal megrakott társzekerek érkezését, ám amúgy sem látni semmi jelét dúsgazdag befektetetőknek. Csak annak, hogy Szita Károly debil kisgyerekeknek tekinti Kaposvár lakóit, akiket idióta mesékkel el lehet kápráztatni. Dúsgazdag befektetők…
Szita Károly, amint éppen fogalmaz: a dúsgazdag befektető pedig valószínűleg Sólyom Sándor volt, a Rákóczi rovott múltú kóklere – más pénzember nem járt a környéken…
Mondanunk sem kell, hogy a Somogy Áruház „lehetséges új tulajdonosáról” sem hallottunk semmit, úgy a többiről sem, de nem is csoda: ami vállalkozásélénkítés, munkahelyteremtés ügyében Kaposváron folyik, az maga a szánalom. A város megkapta ugyan az összedőlés határán álló Nostrát, de fogalma sincs, hogy mit kezd majd vele, ahogy a Csokonai Fogadóval sem, azon kívül, hogy mindegyiket gondosan „hajléktalanmentesítik”. Hogy mi lesz velük, azt a „pályázati lehetőségek” döntik majd el, más szóval: nesze semmi, fogd meg jól. Ha a Csokonai előző tulajdonosa, a környék legsikeresebb, ingatlanfejlesztésben és idegenforgalomban utazó vállalkozója, Murányi Ferenc meglehetősen előnytelen feltételek mellett is meg kívánt szabadulni tőle, nem lehet túl nagy fantázia benne, miközben a néhány kilométerre lévő Hajmáson jórészt pályázati támogatással létrehozták az elmúlt évtized legígéretesebb idegenforgalmi fejlesztését, a Zselicvölgy Szabadidőfarmot.
Eközben Szita Károly megszünteti az önkormányzat vállalkozási irodáját, és komoly befektetési, gazdaságélénkítési tevékenység helyett Kaposvár amúgy fájdalmasan ronda, igénytelen, zavaros honlapjának legeldugottabb rovatában közzéteszi: ha valaki mindenáron négycsillagos gyógyszállót akar építeni a városban, és megtalálja ezt az apró betűs kiírást, van ott egy eladó telek. Vagy hát, ha valakinek volna valami ötlete azon kívül, hogy a Kossuth téri leándereket kiteleltessük, szívesen kiadnánk bérbe a taszári polgári terminált, Gyenesei István és Szita Károly közös életművét, büszkeségüket, mert hát sok az az évi négymillió, amibe az őrzés és a fenntartás kerül.
Javaslatunk: az objektum kiválóan szolgálhatna a politikusi ostobaság, impotencia és csodavárás mauzóleumaként. Igazi magyar búcsújáróhely lenne.
Egy, a városáért mindent megtenni akaró, elszánt polgármester, ahogy futballnyelven mondani szokás, fel kéne, hogy szántsa a pályát bármilyen, többszáz főnyi munkahelyet teremtő, biztos, hosszú távú és számos előnnyel járó lehetőségért. Információink szerint így gondolták ezt a kaposvári büntetés-végrehajtás szakemberei is, mert javaslatukkal, hogy Kaposvár pályázzon, megkeresték Szita Károly polgármestert. Az alapos, kidolgozott koncepció, amennyire tudjuk, némiképp különbözött attól, amit első cikkünkben leírtunk: a Kossuth Lajos utcai épület szerintük megmaradna mint előzetes fogvatartó intézmény (feltehetőleg jóval kisebb alapterületen, átalakítva), és a beruházás a régi 61-es út mentén, Dombóvár felé, a szennyvíztisztítóval szembeni területen valósulna meg.
Vitatkoznánk némely részletben, de nincs miről: nem tudunk arról, hogy Kaposvár pályázott volna. Marad a város szívében, négy oktatási-nevelési intézmény közvetlen közelében a szögesdróthalmaz, a kapu előtti vircsaft, pedig a Dél-Dunántúlon a legnagyobb esélye – meggyőződésünk szerint – Kaposvárnak lett volna a fekvése miatt. Komló, Bátaszék, Marcali kisvárosok, Pécs pedig földrajzilag nem a régió központja.
Persze sejtjük, honnan fúj a szél: a kaposvári fideszes politikusok, Gelencsér Attila, Szita Károly – és nyilván a többiek is – mind halálbüntetés-pártiak, mint a főnökük. Nem börtön kell ide – ahogy gatyavarroda sem – hanem vesztőhely. Akasztófával, guillotine-nal, villamosszékkel, kerékbetörő és kínvallató instrumentumokkal, halálfejes díszburkolattal, vérszökőkúttal. Tódulnának a népek, lenne idegenforgalom. Az EU nyilván adna rá pénzt, hisz eddig minden sz@rra adott, a társadalmi megújulás jegyében.
Vesztőhely a vesztő helyen.
H. I.
