Munkahelyteremtés, és akiknek a legkevesebb fogalmuk van róla
Rendszeresen kapunk leveleket, melyben olvasóink olykor szebb, másszor kissé érdesebb stílusban értékelik működésünket, utóbbiak főleg a témaválasztást nehezményezve: miért foglalkozunk annyit ezzel vagy azzal kérdéssel. Ha olykor visszakérdezünk egy-egy ilyen intelem után, hogy akkor valójában mivel is volna jó, jön az obligát válasz: „hát a munkahelyteremtéssel. Mert hát ez a kormány nem tesz meg mindent, de az előző sem tett meg mindent”. Sőt, az előzőt megelőzők sem, a helyi „erős emberekről” meg már jobb volna szót sem ejteni. Ők ugyanis az ügyben folyamatosnak nevezhető Fidesz-hazudozásra hajlamosak a saját ostobaságukkal rásegíteni.
Gelencsér Attila képviselői szerepléséről már megemlékeztünk néhányszor. Parlamenti jegyzői feladatköre, amely általában a legkevésbé fajsúlyos képviselőknek szokott jutni, nem mondható túl megterhelőnek, lenne bőven ideje pl. a választókerületével foglalkozni. Valójában azonban tevékenysége kimerül a kötelező penzumok teljesítésében: ha a frakció kiadja az ukázt, hogy az egyéni képviselőknek kell a körzetükben tartani egy sajtótájékoztatót a … devizahitelekről, vagy a magáncsődről, vagy bármilyen más, az aktuális Fidesz-buktáról a figyelmet elterelni próbáló „habonyiádáról”, akkor Gelencsér megy és konferál, nagyjából egy idomított papagáj szintjén. Ennyi a tudomány. Ahhoz, hogy valódi tényező lehessen, hozni is kellett volna valamit a városba – nos, ez még nem sikerült.
Kaposvár magasan jegyzett, közismert képviselője, amint épp konferál. Vagy valamit néz.
A munkanélküliség „felszámolása” során tanúsított fenomenális kormányteljesítmény visszatérő eleme a Fidesz-propaganda azon szegmensének, ahol a tények önkényes értelmezése, a csúsztatás és kozmetikázás megszokott módszere helyett a brutális, direkt valótlanságok dominálnak. Jó példa erre Kovács Zoltán kormányszóvivő minapi esete, mikor egy, amúgy angol nyelvterületen széles körben hirdetett Facebook-bejegyzésben, „Magyarország ismét munkába állt” címet viselő írásban a valódi, versenyszférában létrejövő munkahelyek számát szerényen a valóságos tizenegyszeresére (!) nagyította, mint arról a 444.hu beszámolt. Kovács azt állította, ezen a helyen, mely amúgy hazánk hivatalos angol nyelvű tájékoztatójának tekinthető (mint „kormányzati weboldal”), hogy Magyarországon ma 450 ezerrel többen dolgoznak, mint 2010-ben, s ez a növekedés nem az állami, hanem a versenyszférában jött létre.
A 444.hu-nak persze nem okozott gondot, hogy a hivatalos KSH-adatokból levezesse: 2010 és 2014 között nem közel félmillióval, hanem mindössze negyvenezerrel bővült a versenyszférában a foglalkoztatás. Ráadásul, ha ebből kiszűrjük a nem teljes munkaidőben dolgozókat, a végösszeg négy év alatt mindössze 14.800 fő, tehát évente kevesebb, mint négyezer: a többi közmunkás, állami alkalmazott, vagy épp külföldön teremtett nekik munkahelyet valaki, de az nem a magyar kormány volt.
Ez „mindössze” azért érdekes, mert említett cikkünkben, melyben Gelencsér Attila évértékelő Somogy Tv-beli interjújáról emlékeztünk meg, „Gecsa” ugyanezt az orbitális hazugságot hangoztatta, és mi – szerények leszünk – vele szemben nagyjából ugyanarra jutottunk, mint a 444.hu Kovács államtitkárral szemben.
Félmillió aránylik a negyvenezerhez (vagy a tizennégyhez). Mi következik ebből? A Fideszt láthatóan a legkevésbé sem zavarja, hogy naponta akár tucatszor is hazugságon kapják: arra valók a Kresz László, Czene Attila, Répás Orsolya-félék (ők mind egy-egy kaposvári médium felelős vezetői, ha valaki nem tudná), hogy soha senki ne szembesítse a Gelencsér-féléket a pimasz, ordenáré, alpári hazudozásukkal: beszélhessenek kontroll nélkül bármit, ami az arcukon kifér. Ráadásul, hogy megkönnyítsük a tisztelt törvényszék dolgát, mindezt előre megfontoltan, aljas indokból és folytatólag elkövetve, mint az jól látható.
Amikor a valóság, mint tehervonat szembejön, és “Kaposvár első embere” még csak köszönő viszonyban sincs vele…
Szervezetten és tudatosan ismételgetik a nyilvánvaló hazugságot, mert tudják, hogy ez ügyben nyújtották a leggyengébb teljesítményt, itt a legsebezhetőbbek.
Van, amikor ugyanahhoz a műsorhoz is más „férfi” kell: Szita Károlynak, Kaposvár polgármesterének szerencséjére nem kell a kormányleckét naponta felmondania, ő improvizálhat. Sajnos meg is teszi, körülbelül hasonló színvonalon, mint párttársa: Facebook-oldalán, melyet persze ma már hivatalos forrásnak tekint a teljes helyi csicskamédia, nemrég szépeket alakított foglalkoztatás-ügyben: Március 5-i bejegyzésében büszkén beszámol arról, hogy a helyi általános iskolák igazgatóival találkozott a „Toldiban”. Ugyan hol máshol? Az ősrégi kriminalisztikai szabály szerint tettes mindig visszatér a helyszínre…
A bejegyzés szerint „többen kérték az intézményük felújítását, de arról is szóltak, hogy szeretnék, ha a jövőben nem közfoglalkoztatottként, hanem közalkalmazottként dolgozhatnának a takarítók. Ezt egyelőre nem tudtam megígérni, mert szeretnénk állástalanokat visszavezetni a munka világába, de biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb státuszba kerülnek majd az ott dolgozók.” Mellékesen jegyezzük meg: észrevették, hogy amióta a KLIK nevű, a pedagógusok körében csak GULÁG-nak nevezett szörnyszülött átvette a kaposvári iskolákat, az önkormányzat jóformán csak óvodákat újít fel, és alig költ valamit a hivatalosan még az ő fenntartásában lévő iskolákra? Ez is az átalakítás „hozadéka”.
A nem pedagógus munkakörben foglalkoztatottak viszont örülnének, ha közalkalmazott válna belőlük. Mit válaszol erre Szita? Neeeem, „mert szeretnénk állástalanokat visszavezetni a munka világába”. Mi van? A közfoglalkoztatás az nem a „munka világának” kapuja? A közmunkás, az már a helyén van a nyomorult ötvenezer forintjával? Neki miféle sort kell még végigvárnia? Tehát vannak egyenlőbbek, protekciósok, akik egyből közalkalmazottak lesznek? Hogy Szita megnyilvánulása mérhetetlen ostobaság vagy nettó, színtiszta cinizmus, azt mindenki döntse el maga.
A másik Szita-villantással kapcsolatban kevesebb a kétség: március 30-án újfent iskolavezetőkkel találkozik, a város esze ezúttal a középfokot célozta meg (ideje volt), és azt találta mondani, hogy azért fontosak a középfokú szakképző iskolák, mert „a gimnáziumi oktatás csak azok számára lehet perspektíva, akik aztán felsőoktatási intézményben szeretnének tovább tanulni, hiszen jelenleg a legtöbb munkanélküli a csak érettségivel rendelkezők köréből kerül ki”. Ehhez ne is tegyünk hozzá semmit, csak a KSH hivatalos adatsorát:
Íme, a számok, amelyekkel folyamatos hadiállapotban van a Fidesz: kocsmai tekebábu-állítgatóként megbukna, polgármesternek jó lesz
Látható, hogy sem arányaiban, sem abszolút számokban még csak nem is közelít a valósághoz Szita állítása: a gimnáziumi érettségivel rendelkezők aránya mindig átlag közeli volt a munkanélküliek között, míg létszámuk 2014 utolsó negyedévében 29 ezer, szemben a nyolc általánost végzettek és a szakmunkások közel száz-százezres, és az egyéb érettségivel rendelkezők (szakközépiskolások) ötvenötezres tömegével. Szita csupán a maga egyszerű módján próbál futni a most éppen gimnázium- és felsőoktatás-leépítő kormánypropaganda után.
Így villantanak Kaposvár celebjei: a rosszul szabott öltönyök alól rendre kilóg valami rémes, ótvaros, lottyadt – s a közönség ezért is hálás, mert mindig ott vannak az aktuális esőcsináló bűvszavak: „az évtized végére elérjük a teljes foglalkoztatottságot…”
Ja, hogy nem tettük hozzá: közmunkás-rabszolgákból és külföldön? Sebaj: a jobboldalon ezért is jár a taps.
H. I.
