Kecskeméten minden kicsit más
Nehezen tér magához Kaposvár közvéleménye a hír okozta első sokk után, de általánosságban elmondható, hogy azokon az együgyűeken kívül, akik annyit néztek ki belőlünk, hogy ezt találtuk ki áprilisi tréfának, mindenki úgy látja, hogy ez a lépés durva merénylet Kaposvár ellen. Károsan befolyásolja a város amúgy is alig vánszorgó fejlődését, újabb elvándorlási hullámot indíthat be éppen abban az értelmiségi rétegben, amely a legvékonyabb a városban. A város és az egyetem kapcsolatát tovább gyengíti, ha a központ távolabbra kerül, csökkenhet a hallgatói létszám, és elveszik egy márkanév, amely még valamennyire rangot adott Kaposvárnak – egyszóval mindenképpen súlyos veszteség.
Vannak egyetemek, amelyek majd’ egy évezred óta folyamatosan működnek, ilyen pl. a legrégebbi, 1088-as alapítású bolognai – Kaposvárnak két szép évtized jutott.
Hogy mi történt, arról a helyi csicskasajtó csupán „szőrmentén” számolt be:
leközölték az MTI és Palkovics blabláját a „kor kihívásairól”, és a „világszínvonal felé törekvésről”, pont, mintha az MSZMP Somogy Megyei Bizottságának közleményét olvastuk volna a boldog ’80-as évekből, Lengyel János pártapparatcsik keze nyomán.
Szita Károly és Gelencsér Attila viszont kussol, mint az a bizonyos a fűben:
Gelencsér hetek óta egyebet sem csinál, mint Fidesz-matricákat osztogat a Facebook-oldalán, Szita pedig veri a seggét a földhöz, hogy sikerült megvalósítani a világraszóló projektet: a házhoz szállítást a piacon! Ezek ám a nagy dolgok. Apropó: észrevették, hogy Szita Károly ez alkalomból
elsunnyogta korábbi szokását, a pénteki szózatot szeretett népéhez?
Saját városvezetőnk lapítása miatt jobb híján Kecskemét polgármesteréhez, a fideszes Szemereyné Pataki Klaudiához kell fordulnunk, aki értelmes dolgokra is használja a közösségi oldalát. Tessék figyelni a megfogalmazásra: „továbbá van olyan intézmény, amely beolvad egy másik egyetembe, ezzel lényegében megszűnik. Utóbbira példa a Kaposvári Egyetem, amely beolvad a Szent István Egyetembe”.
Nos, ez volna a lényeg, amellett persze, hogy a
kecskeméti polgármesterasszony eredményesen harcolt azért, hogy városában a Neumann János Egyetem ne járjon úgy, mint a kaposvári, és ne olvadjon be a szegedi egyetembe. Kicsike különbség: a városáért oroszlánként küzdő asszonyság és a lábtörlőnek tekintett, meghunyászkodó senkik között, akik azóta is hallgatnak.
Kecskemét polgármestere egyértelműen fogalmaz – ellentétben a kaposvári fideszes politikusokkal, akik mélyen hallgatnak. (Forrás: Facebook)
Hogy mi lehet a Kaposvári Egyetem további sorsa, arra
a legkézenfekvőbb példával élnénk: az egyetem történetének egyik legsikeresebb projektje a színházi tanszék megalapítása volt, amelyet nem tud eléggé megköszönni soha a város Babarczy László egykori csikys színigazgatónak és Leitner Sándor dékánnak, akik falakat döntöttek le azért, hogy
elindulhasson egy Budapesten kívüli egyetemi színészképzés.
Azoké is az érdem persze, akik aztán magas színvonalú, Budapesttel bőven vetekedő tartalommal megtöltötték, s akiknek köszönhetően az első három-négy itt végzett generáció ma már sztárok sokaságát, s a magyar színésztársadalom derékhadát adják. Aztán az egyetem vezetése attól való félelmében, hogy valóra válnak a megszüntetésről, beolvasztásról szóló pletykák, 2012-ben odalökte az egész, ragyogóan működő, sikert sikerre halmozó színészképzést Vidnyánszky Attilának, hogy legyen, aki „megvédi” az intézményt.
Vidnyánszky alatt az egész elszürkült, jelentéktelenné, érdektelenné
vált, a hallgatók szét vannak szórva a „duális képzés” nevetséges örve alatt különböző budapesti és vidéki színházakhoz: ha az egészet holnap megszüntetnék, már a kutyát sem érdekelné. És a mellékelt ábra szerint az egyetem megszűnését sem tudta kivédeni, hiába nevezték ki mindenféle tudományos háttér nélkül „művészeti rektorhelyettessé”.
És az mennyire lesz röhejes, hogy „a Szent István Agráregyetemen végeztem, színész szakon?”
Ez vár a néhai Kaposvári Egyetemre is: perifériára szorul a politika
jóvoltából. Agyelszívás, az erőforrások elvonása, az eredmények kisajátítása, a sorba be nem állók elüldözése lehet a borúlátó forgatókönyv az egyes képzési területek máshová, pl. Pécsre helyezése, vagy megszüntetése mellett. Azokat is ki kell ábrándítanunk, akik abba kapaszkodnak, hogy itt egyenrangú felek „összeolvadásáról” van szó: a törvényjavaslat melléklete egyértelművé teszi, (T/9920, 17. oldal) hogy a döntés után nem lesz olyan, hogy Kaposvári Egyetem: Szent István Egyetem lesz, Gödöllő székhellyel. Pont.
És történik mindez stílszerűen az alapítás huszadik évfordulóján, a helyi fideszes politikusok gyáva meghunyászkodásától, hallgatásától kísérve.
H. I.
A KAPOS-T 2017-ben egyedüliként tárta fel azt, amit a Kaposvári Egyetem és a helyi sajtó megpróbált eltitkolni: közel száz dolgozónak mondtak fel csoportos leépítés keretében, és már ekkor felmerült, hogy összevonják a gödöllői agráregyetemmel. Amúgy pedig szívből ajánljuk mindenkinek, hogy kattintson a “Kaposvári Egyetemre” a jobb oldalt található címkék közül, s böngésszen kicsit a korábbi írásokban: talán felsejlik valami abból, miért is jutottak idáig.
Annyit elárulunk, hogy szerintünk a „Keresztény szellemiségű vezetőképzés” volt az utolsó szög a koporsóba: ott már érződött a rettegés halálverítéke, amit a ragadozók messziről kiszagolnak.
