Láthatóan senkit nem hoz lázba, ami a városban folyik, jelesül, hogy négy év semmittevés után most őrült tempóban újul meg pl. az amúgy korábban kétségbeejtő állapotban lévő kórházi környék, a Németh István fasor, és a belváros számos pontja. Mi sokadszor is szóvá tesszük, mert szerintünk – másokkal ellentétben – minimum erkölcstelen, ahogy a Fidesz és Szita Károly polgármester közpénzeket használ fel szemérmetlenül kampánycélokra. Miként az is, hogy – sportnyelven szólva – senkitől sem zavartatva hord össze olyasmiket, ami tisztességes sajtóviszonyok mellett épelméjű embernek eszébe sem jutna.
A 2010-ben kezdődő kormányzati ciklus első éveiben Kaposváron az agyonköpködött-gyalázott „mások” tollaival való ékeskedés volt a divat. Pontosan tudjuk, hogy a 67-es út Kaposfüredet elkerülő szakaszát vagy éppen a kórház szinte teljes megújítását a korábbi, baloldali kormányok idején kezdték, tervezték, és teremtették meg hozzá a pénzügyi feltételeket. Persze a régi érdemekért semmit nem adnak a boltban, és már lassan – főleg a rendőrség tegnapi, az Ökotárs Alapítvány ellen végrehajtott, eddig csak Putyin Oroszországában szokásos terrorakciója után – annak is örülhetünk a régi viccel szólva, hogy nem lövetnek közénk. A szemérmesség és a jó ízlés pedig kb. annyira áll távol a helyi hatalom gyakorlóitól, mint az ügyeletes kurzusszobrászok, Gera Katalin, Sörös Rita és Kling József aktuális, térplasztikának is csak jóindulattal nevezhető silányságai az igazi művészettől, pl. Bors Istvánétól.
Százmilliárdért négysávos – mi lenne, ha Hende Csaba tudna is valamit?
A nagy és boldog bacchanáliában persze – ahogy lenni szokott – elfeledkezünk néhány apróságról: szép ugyan a sok-sok műkő és az aszfalt, de például a 67-es út ügyében annyit sikerült négy borzasztóan hosszú év alatt „kiharcolnia” a helyi erős embereknek, hogy „kiemelt beruházássá” nyilvánítsák, de, hogy ez konkrétan mit jelent, senki nem tudja. A színház felújítása ügyében pedig még ennyit sem. „Majd, ha lesz pénz” vakkantotta oda valakinek utoljára Szita ingerülten. Komoly előrelépés tehát, komoly ügyekben sehol sincs – ahhoz komoly emberek kellenek.
Tegyünk egy egészen bagatell összehasonlítást: nemrég adott hírt róla a sajtó, hogy a Szombathely-Győr közti, 86. számú főutat gyorsforgalmivá fejlesztik – százmilliárd forintból. És ezzel az a Hende Csaba büszkélkedett, aki ugyan még miniszter, de akit nőügyei és a HM zavaros üzleti tranzakciói miatt – nyílt titok – meneszteni akar Orbán Viktor, és aki ezért nyilván nincs lobbiereje teljében. Ezért „csak” egy stadiont és egy kilencven kilométeres négysávost köszönhet neki Szombathely így az „eemúttnégyévben”, sok más mellett.
Kérdés, ha Hende Csaba a Fidesz ügyeletes lúzere, akkor minek nevezzük Szita Károlyt, Gelencsér Attilát vagy Mátrai Mártát?
A szavaknak semmi jelentőségük, csak a kezét tessék figyelni
Talán nincs is semmi csodálkoznivaló azon, hogy mennyire lehet komolyan venni Budapesten a helyi fideszes vezetőket, ha vetünk egy pillantást Kaposvár polgármesterének gyors egymásutánban, hirtelen felindulásból elkövetett nyilatkozataira: augusztus 29-én tartott sajtótájékoztatóján számolt be arról, hogy a város „háromszázharminc millió forintot fordít intézményfelújításra”, melyből 21 intézményt tesznek rendbe. A szorgos kaposvári sajtómunkások fejüket lesunyva jegyzeteltek, lapítottak a kamerák mögött, tették, amiért a hatalom fizeti őket. Egyiküknek sem jutott eszébe megkérdezni: jóember, hogyan lett ez hirtelen 330, mikor kevesebb, mint két hónapja, július 4-én még csak 130 millióról beszéltél a száddal? A huszonegy intézmény stimmel (vannak még véletlenek), de a két összeg a holdban sincs egymáshoz képest!
Mi – másokkal ellentétben – azt is tudjuk, hogy a legutóbbi közgyűlés, tudják, ahol Rátóti Zoltán második mennybemenetele zajlott, módosította az intézményfelújítási előirányzatot 130-ról 157 millióra, mely valamivel több ugyan, de nagyon-nagyon nem 330.
A Kapos TV-re nem szakad rá, hisz mi, kaposváriak, HISZÜNK, RENDÜLETLENÜL…
Czene Attila, a Somogyi felelős szerkesztője még az év eleji kampányok indulása táján villantotta meg alapfokú MÚOSZ-újságíróiskolai tankönyvből származó műveltségét: „mi nem állítunk, hanem kérdezünk”. Vettük a nekünk szóló színvonalas üzenetet, de nem értjük, hogy akkor Márkus Kata ifiasszony, ügyeletes „sajtótájékoztatórajáró” miért nem emelte fel pici kezét, és kérdezte meg szeretett polgármesterét a kétszáz milliós ellentmondásról?
Esetleg arról, hogy miért volt ekkora tavaly, az utóbbi (330 milliós, nyilván hamis) összeghez képest tizede, mindössze haminc-egynéhány millió a felújításra fordított pénz? Talán akkor nem Szita Károlynak hívták a polgármestert, van nem Orbán Viktor volt a miniszterelnök? Ki volt az a csúnya, gonosz manó, aki egy közepes családi ház árát fordította Kaposvár összes intézményére 2013-ban? Csak nem spájzolni kellett az idei, választási „látványpékségre”?
Ami augusztusban 330, az júliusban még 130 volt…
Czene pajtás a többi között feltehetné pl. azt is egy baráti interjúban, hogy vajon miért van az, hogy a felújításban döntően óvodák és orvosi rendelők szerepelnek, iskolák közül csak a Bárczi kisegítő, amelyhez nyilván valami különleges kapcsolat fűzi szeretett polgármesterét. Vajon az iskolák nem szorulnak rá? Esetleg, mert azok a KLIK „gondozásában” vannak, és a város nem akar beléjük pénzt tenni? Hogy szerények legyünk, mert a fent említett szakmai bölcsesség árnyékában szerénynek kell lenni: azt, hogy KLIK-önkormányzat kettős fenntartásból semmi jó nem származik, kicsit korábban, épp két éve bátorkodtunk megírni – s nem éppen az újságírószakma csúcsának számító Somogyiban…
Kérdezni való van bőven, és mi is tudunk. De egy, s másra válaszolni is: valójában a „hiszünk egymásban” egy végtelenül őszinte szlogen. Magyar fordításban annyit tesz: „addig nézem hülyének a város lakóit, ameddig csak lehet”.
Ameddig hagyják.
H. I.
