Máshol máshogy, láthatóan jobban csinálják
A kaposvári közösségi, értelemszerűen buszközlekedésről szóló vita év elején lángolt fel, mikor a város tulajdonában lévő társaság látszólag radikálisan megváltoztatta a járatok számozását, útvonalát és a járatsűrűséget, mely valójában komoly visszavágásokat jelentett. A kezdeti felháborodás után az ügy jó kaposvári szokás szerint elhalt. A belenyugvást az az adat is igazolja, amit közérdekű igénylésben kértünk ki a cégtől: a februári változások után alig változott a megvásárolt bérletek száma. Ha viszont ezt más dunántúli városokkal vetjük össze, látható: Veszprémben vagy Zalaegerszegen jóval több bérletet vesznek, s valójában ez minősíti (le) a kaposvári szolgáltatást.
Buszbérletet általában az vásárol, aki rendszeresen
használja munkába, iskolába járáshoz a helyi tömegközlekedést, s nyilván csak akkor, ha ez a szolgáltatás legalább alapszinten kielégíti az igényeit. A februári felzúdulást követően, olvasva a Facebook-kommenteket, azt hihettük volna, hogy a bérletvásárlások száma drasztikusan csökken, ám ennek nem sok nyomát láttuk a Kaposvári Tömegközlekedési Zrt. által közölt bérlet-eladási adatokban:
A KKZRT által a KAPOS-T-nek megküldött hivatalos, első öt havi bérleteladási adatok. Látható, hogy a teljes árú bérletek száma nem csökkent érdemben, a nyugdíjas-diák májusban még emelkedett is.
Január-februárhoz képest az egyvonalas bérletek száma
néhány százalékkal csökkent (10% körül), az összvonalasoké még ennyivel sem, a tanuló-nyugdíjas bérleteké pedig májusra még nőtt is (a március-áprilisi hullámvölgy az iskolabezárásoknak volt köszönhető). Valószínű, hogy az egyvonalas bérletek száma január-február után szezonálisan csökkent: néhányan a tavaszi-nyári-őszi hónapokban kerékpárra váltanak. A változatlan bérletszám két dolgot jelenthet: egyrészt azt, hogy a kezdeti értetlenkedés és elutasítás után a közönség valamelyest megszokta az új rendszert (nem zárjuk ki), másrészt viszont, s ez a valószínűbb, hogy már eddig is csak az vásárolt bérletet, akinek nélkülözhetetlen volt az életéhez.
Hogy legyen némi viszonyítási alapunk – szintén közérdekű adatigénylésben – kikértük két másik, hasonló nagyságú dunántúli város adatait a helyi tömegközlekedési szolgáltatóktól, ez
Zalaegerszegen a Volánbusz Zrt., Veszprémben a V-Busz.
Most azt hagyjuk is, hogy mindkét városban lehet mobilapplikációval jegyet venni. Az elektronikus jegyre Szita Károly egy korábbi közgyűlésen azt mondta, hogy várnak az egész országban érvényes megoldásra – réges-rég létezik, de Kaposvárra még nem ért le. Az viszont, hogy ezekben a városokban jóval több bérletet vásárolnak a helyiek, így feltehetően jobb a tömegközlekedés kihasználtsága, az minden bizonnyal
az ottani szolgáltatás magasabb színvonalának köszönhető.
Ugyanúgy az első félévre kértük ki az adatokat tőlük: az 57 ezres lélekszámú Zalaegerszegen havi átlagban 3376 darab 30 napos bérletet vásároltak (összeadtuk a teljes árú, a nyugdíjas és diákbérleteket, s átlagoltuk az első félév számait), míg a 61 ezres Kaposváron ez a szám a fenti táblázatból adódóan 3130. (A heti, félhavi bérleteket nem vettük figyelembe egyik helyen sem.)
Az igazán nagy különbség Veszprém esetében mutatkozik (59 ezer lakos), itt a havi átlag 4365 darab bérlet, tehát majd’ másfélszer annyi, mint Kaposváron. Nehéz elképzelni, hogy ennek más oka is lehet, mint az, hogy
a veszprémi tömegközlekedés ár-érték aránya jobb, mint pl. Kaposváré.
Hogy miben, az nyilván mélyebb elemzést igényelne, csupán egy-két példa: mindkét dunántúli városban van mobilapplikáció a jegyvásárlásra, és egyféle teljes árú, tehát nem diák és nem nyugdíjas bérlet létezik: összvonalas. Ismeretlen az egyvonalas bérlet, s alacsonyabb az ár is: Zalaegerszegen 6400, Veszprémben 6750, míg Kaposváron a minden vonalra érvényes bérlet ára 7420 forint.
Úgy tűnik tehát, hogy a kaposvári tömegközlekedés-használók száma
olyannyira a minimumon van, hogy már egy durva járatritkítás hatására sem csökkent tovább a bérletesek száma érdemben. Ugyan lennének kézenfekvő módok a szolgáltatás színvonalának és a rendszer kihasználtságának, az utasszámnak a növelésére, ám ennek megvalósítása a végletesen beszűkült látókörű, önmagát csalhatatlannak gondoló vezetéssel és a parancsait leső csicskahaddal Kaposváron nehezen elképzelhető.
H. I.
