Városállam, ahol senki sincs házi karanténban
Ebben a cikksorozatban naplószerűen próbáljuk összefoglalni a közeli napok eseményeit, persze a magunk megszokott, akár sajátosnak is nevezhető szemszögéből, bár mi inkább a hatalmi megfontolásokból cenzúrázott-szűrt információáramlást tekintjük helytelennek és károsnak. Nyilván sokan látták a Riporterek Határok Nélkül (RSF) nemzetközi újságírószervezet elemzését, mely amellett érvel, hogy a világjárvány talán ki sem tört volna, ha a kínai kommunista államszervezet nem cenzúrázza az első híreket, amelyek az új vírus megjelenéséről szóltak. A kínai cenzorok mind a tíz, vírusokkal borított ujjukat megnyalták volna Kaposváron, vagy sírva könyörögnének a receptért.
Illyés Gyulától származik az alcímben idézett gondolat, és azért érezzük
Kaposváron különösen aktuálisnak, mert már nincs olyan járás, ill. megyei jogú város, ahol a polgármesterek, és/vagy a helyi, hivatalosnak tekinthető források ne adtak volna hírt fertőzöttekről, fertőzésgyanúval vagy elővigyázatosságból karanténban lévőkről.
Kivéve Kaposvárt. Itt ma is leginkább a kínai hatóságok kezdeti gyakorlatát láthatjuk: amiről nem beszélünk, az nincs. Az itteni módszerek – beleértve a besúgói mentalitást – hézagmentesen simulnak bele a korábbi pártállami tájékoztatásba, a végrehajtók is részben ugyanazok. Volt egy, azaz egy darab fertőzés, melyet csupán kényszerűségből ismertek el három nappal később, mert az érintett Facebook-bejegyzése nyomán kikerült a nyilvánosságba – egyébként a hivatalos álláspont
ma is az lenne, hogy „Kaposváron nem tudunk koronavírus-fertőzöttről”.
Már csak az a kérdés: ha teli van a város lappangókkal, és ezt a hivatalos szervek eltagadják, az nem „akadályozza a védekezés eredményességét”? Azaz nem kéne az új statáriális intézkedések alapján egytől öt évig börtönbe zárni a felelőst?
Botrány, hogy az operatív törzs továbbra sem közöl területi adatokat, s még nagyobb, hogy Kaposvár felelős politikusai – beleértve az ellenzéket is
emögé bújva lapítanak, már talán egyedüliként az országban.
Pedig nyugodtan közölhetnének, senki nem tiltja.
Ha ugyanis megnézzük a pandemia.hu nem hivatalos weboldal adatait, kiderül, hogy a legtöbb vidéki fertőzésről, karanténról polgármesterek, ill. országgyűlési képviselők számoltak be. Így tett pl. Witzmann Mihály siófoki honatya is, aki március 14-én hosszú posztban számolt be a fertőzésgyanús esetekről a kerületében Somodortól Bábonymegyeren át a Balaton-parti településekig.
Witzmann Mihály tájékoztatója a Facebookon, március 14-én. A pandemia.hu nem hivatalos járványoldal adatai legtöbb esetben polgármesterek, képviselők, helyi hírszájtok vagy közösségi beszámolók alapján készültek. Kaposváron nyomát sem látni, hogy a polgármester vagy a képviselő tájékozódna és tájékoztatna a járványhelyzetről, ezzel szerintünk kimerítik az “eredményes védekezés akadályozása” bűntettét.
Érdekes: Marcaliban, Nagyatádon, Barcson, Tabon, és szerte a megyében
mindenhol vannak már karanténban, csak Kaposváron nincsenek! Mert Kaposvár országgyűlési képviselőjének, Gelencsér Attilának csak annyira futja képességeiből, hogy ótvar Fidesz-propagandamatricákat osztogasson meg a közösségi oldalán, meg emésztetlenül felböfögje Kocsis Máté frakcióvezető dumáját az ellenzék „felelőtlenségéről”. Gelencsér azt sem képes felfogni, hogy azt a törvényt, amely miatt Karácsony Gergely nem hívhatja össze a Fővárosi Közgyűlést, épp a Fidesz-többség hozta, s a kormánypárti polgármesterek, mint pl. Szita Károly, ugyanúgy nem hívják össze, sőt, egyesek politikai leszámolásra használják – az persze már nem probléma. Bagoly mondja verébnek, hogy Gelencsér Attila.
Szita persze kezet foghat(na) vele – már, ha nem lenne tilos a kézfogás,
s amúgy nem utálnák egymást mélységesen (mindkettőjüket megértjük) – mert ő pont ugyanolyan gyáván bújik az operatív törzs rögeszméje mögé (mely nyilván Orbán Viktor parancsa), miszerint „nem közlünk területi adatokat”.
Elképzelhető az ép ésszel, hogy a mostani állapot szerint 4207 főből, aki hatósági házi karanténban van, egy sem jutott Kaposvárra, vagy a környező községekbe? Müller Cecília országos tisztifőorvos szerint a járvány egyenletesen oszlik el az országban, s ez számtanilag azt jelenti, ha 2500 magyarból egyet kellett fertőzésgyanú miatt elkülöníteni,
akkor itt hatvankétezer lakosra számítva legkevesebb huszonöten vannak.
Tudunk róluk valamit? Sokkal tisztességesebb lenne valós, hiteles, sőt részletes adatokat közölni, nem adni tápot a notórius, a pártállami (besúgó) múltban megszokott titkolózással a pletykáknak, rémhíreknek. Az, hogy kiskorúnak tekintik a polgárokat, „nem akarnak pánikot kelteni”, csak súlyosbítja a válságot: elveszik a maradék bizalom, amelyet az egyetlen helyi fertőzött ügyének eltitkolása amúgy is megtépázott.
A folytatásban – hamarosan – a polgármesteri intézkedésekről.
H. I.
