Akkor ki fogja a következő összefogást meghackelni?
Habár a szervezet létesítő okiratának kelte 2019. január 31., csak jóval később, április elején látták elérkezettnek az időt arra, hogy a nyilvánosság elé lépjenek, mint a helyi ellenzéki erők ernyőszervezete. A bemutatkozó sajtótájékoztatójuk ennek megfelelően nem is szólt másról, mint a szebb jövő ígéretéről, s arról, hogy a Kaposváron korábban példátlan sikerű ellenzéki összefogás, a gumiégető elleni aláírásgyűjtés örökösei kívánnak lenni. A szervezet azonban, amelynek tagságát döntően az ellenzéki pártok adták, a hangzatos ígéretek és a nagy felhajtás ellenére most szép csendben mégis kimúlt, miután a résztvevők többsége számára legkésőbb a 2019 októberi választás utáni sajnálatos események során világossá vált, hogy az egyesület a legkevésbé sem szolgálja az összefogás érdekeit:
elnökével, Fejes Istvánnal együtt az LMP „vakondja”, zoknibábja csupán, semmi több.
Ez a megszűnés azonban csupán apró epizód, természetes folyománya a fent említett szereplők piti ármánykodásának, ám – szögezzük le gyorsan – semmiképp nem jelenti azt, hogy a 2022-es parlamenti választásokra az ellenzék pártjai, helyi erői ne az összefogásban, a közös jelöltben gondolkodnának. Annyi történt csupán, hogy a Kaposváriakért Egyesület bebizonyította életképtelenségét: szándékai ugyan túl későn, de világossá váltak, s most eltűnik a színről.
Fent látható szórólapjukon emblematikus eseményként hivatkoznak a gumiégető elleni aláírásgyűjtésre, mint a 2016-os „közös sikerünkre”, de az első dolguk volt, hogy hátbaszúrják az akkori politikai siker kulcsfiguráját, az MSZP-s Pintér Attilát, akit kezdetben egyetértőleg polgármester-jelöltként támogattak, ám később – ki tudja, milyen sugallatra –
„kitalálták” helyette a sokoldalúan alkalmatlan Horváth Ákost.
Kirekesztették az összefogásból a Polgári Szabadság Platformot, amely az egyik legaktívabb szereplője volt a gumiégető elleni összefogásnak, de a KAPOS-T is szúrta a szemüket: esetünkben egyenesen cenzúrát követeltek.
A Kaposvári Törvényszék végzésének részlete. Az egyesület képviselője elegánsan elfelejtette tájékoztatni a nyilvánosságot a megszűnésről.
A végvonaglás pedig még kaposvári mércével mérve is kiábrándítóan groteszk volt: miután a KAPOS-T írása alapján az országos sajtóban megjelent, hogy véget ért az összefogás Kaposváron, a Felder-Fejes duó még íratott egy cikket a népszavás cimbivel, Vas Andrással, mely szerint erről szó sincs: minden a legnagyobb rendben, öt éves együttműködési megállapodás köti
egymáshoz a Kaposváriakért Egyesületet és a pártokat.
Nos, ezt a szerződést érdemes lesz eltenni emlékbe, esetleg bekeretezni, netán múzeumot berendezni neki: tisztelni mint a Magna Chartát vagy az Aranybullát (Szita Károly szerint “bulát”). Örökérvényűbb klozettpapír még nem született a kaposvári közéletben.
Azt is tegyük hozzá a rend kedvéért, hogy távolról sincs vége a történetnek, ugyanis a Kaposváriakért Egyesület nem adott le beszámolót 2019-ről, noha ennek hivatalos, meghosszabbított határideje régen lejárt. Tudjuk, hogy a szervezetnek jelentős pénzforgalma, bevétele-kiadása volt, hiszen csupán a „függetlennek” csúfolt kpsvr.hu című „hírportál” facebookos hirdetésére több mint nyolcszázezer forintot költöttek.
Ez viszont akár büntetőjogi-számviteli felelősséget is felvet, ez alól nem mentesül valaki attól, hogy az egyesülete éppen megszűnik.
A Kaposváriakért Egyesületet tisztátalan szándékok hozták létre,
és ezek is okozták a vesztét. A megvalósítás és a működés szinte minden lépése fájdalmasan amatőr volt: sorvezető azoknak, akiknek még nem ment el teljesen a kedvük a politikától, mit és hogyan – és főleg kivel – nem szabad csinálni.
Csak remélhetjük, hogy a következő összefogás, a jövőre esedékes parlamenti választások helyi ellenzéki közös jelöltje ügyében a történet minden tanulságát sikerül levonni.
H. I.
Címkép: Kaposváriakért Egyesület választási szórólap (részlet)
