… avagy mitől lesz hiteles valaki?
Vélhetően érdekes beszélgetésre kerül sor ma a Corner étteremben: a Mindenki Magyarországa Mozgalom és a Kaposváriak Kossuth Köre szervezte, s két, az önkormányzati választásokon jelölteket állítani szándékozó civil szervezet, a Polgári Szabadság Platform és a Kaposváriakért Egyesület a résztvevő. A találkozó vendége lesz Hadházy Ákos, az MMM elnökségi tagja, országgyűlési képviselő. A téma nyilván adott: választási, esetleg hosszabb távú együttműködés az ellenzéki térfélen. Ez elé szánnánk néhány információt és gondolatot, melyek talán érdemesek a megfontolásra.
Úgy gondoljuk, ennek a folyamatnak már réges-rég le kellett volna zárulnia,
s nemcsak Kaposváron: a helyi politikát alapvetően civil alapon képzeljük-képzeltük el, hiszen egy-egy település nem a kicsinyített ország: hagyományai, sajátosságai, s nem utolsó sorban személyei egészen egyedi viszonyrendszert hoztak létre, eltérőt az országostól. Számos kisebb-nagyobb városban van példa arra, hogy
olykor meglepően erős, nagy támogatottságú egyesületek szólnak bele a helyi politikába.
Ahogyan mi is beszámoltunk róla, a tíz éve létező – közélettel foglalkozó – ellenzéki civil szervezet, a Polgári Szabadság Platform mellett múlt hónapban egy új formáció jött létre, a Kaposváriakért Egyesület. Az első perctől, a bemutatkozástól kezdve nem titok, hogy a szervezet mögött pártok állnak: a DK, Jobbik, LMP, MSZP és a Momentum.
Az egyesület valójában afféle választási párt, bár ezt az elnöke többször cáfolta:
szerinte „hosszú távú együttműködésre” lehet számítani, erről szól a pártok közti megegyezés.
Nos, ehhez csupán két megjegyzésünk lenne: 2014-ben baloldali összefogás volt az DK, az Együtt és az MSZP között, közös listával és jelöltekkel. A listavezető a közös polgármesterjelölt, Kováts Imre volt, aki röviddel a listáról történt bejutása után felfedezte, hogy ő valójában kizárólag a Demokratikus Koalíciót képviseli, s a továbbiakban őt a közgyűlésben és a helyi médiumokban is, mint DK-st tartották nyilván.
Könnyen elképzelhető, hogy, miután a listás és egyéni jelölteket is pártalapon osztják
szét a Kaposváriakért Egyesületben, a bejutók a továbbiakban, mint okafogyottat levegőnek nézik az amúgy hagyományok, infrastruktúra, vagyon és tagság, valamint önmagában tényleges támogatottság nélküli szervezetet, és kinyilvánítják, hogy ők azt az egy pártot képviselik.
Erre nézve semmilyen jogi garanciát nem tud adni senki, lásd a Somogyért Egyesület esetét, ahol
Gyenesei Istvánt még okirat-hamisításért is elítélték, miután Ormai István kilépett az egyesületből.
Hogy mennyire gondolják komolyan a pártok ezt az együttműködést,
arra már szolgáltunk bizonyítékkal, kettővel is: Először is, ha valóban hosszú távon együtt kívántak volna működni, miért bukott meg, és fulladt érdektelenségbe az a javaslat, hogy 2016-ban, a gumiégetős, fényes győzelem idején alakítsák meg azt az egyesületet, amely a következő három évben fel tudta volna építeni magát, szervezetet,
támogatókat szerezhetett volna, és valóban hitelesen tudta volna a civil érdekeket képviselni?
Ehelyett alig másfél hónapja léptek a nyilvánosság elé, s eddig azért nem csináltak semmit, mert a pártjuk által adott feladat, az EP-választás fontosabb volt. És ez nyilván így lesz a következőkben is: a párt lesz az első.
Kettő: ha valóban komolyan gondolták volna az ellenzéki pártok, hogy összefogva kell végre kimozdítani Kaposvárt ebből a Szita Károly és klientúrája által belakott mocsárból, miért nem alakítottak közös frakciót a közgyűlésben? Nagyságrendekkel több politikai lehetőségük lett volna: napirend előtt felszólalások, sajtótájékoztatók, közlemények, egységes fellépés.
Közhely, hogy szavak helyett beszéljenek a tettek. Ha a közgyűlés ellenzéki pártjai ezt a két dolgot megcselekedték volna, ma hitelesek lehetnének.
És, ha e két kérdésre választ kapunk ma este, elégedettek lehetünk.
H. I.
