Akár legyinthetnénk is egy nagyot Kaposvár polgármesterének Szita Károlynak, vagy, ahogy a Somogyi Hírlap nemrég elkeresztelte: „Szia Károlynak” a legutóbbi stand-up műsorára, melynek témája a város – s persze saját, városgyarapító – dicsőségének megfürösztése a nyilvánosság fényében. Tehetnénk ezt azért is, mert mostanra az igénytelenségnek arra a szintjére süllyedt, ahova már az igazán elvakultak is csak nehezen követik: pár hónap után – érdemi mondanivaló híján – egyszerűen újrahasznosította saját, februári évértékelőjét, szinte szó szerint ugyanazokkal a fordulatokkal cizellálva a semmit: „Kaposvár vagyona tízmilliárddal nőtt a válság kezdete óta, miközben más települések a túlélésért küzdenek, stb., stb…” Vegyünk erőt magunkon, és vessünk egy pillantást a pufogó frázisok mögött lapuló, meglehetősen szikár tényekre.
Szimpla freudi elírás? Attól még ugorhat a kedvezményes bérleti díj!
A „mások” persze soha nincsenek megnevezve, jó okkal: ha nem tudjuk, hogy Bázakerettyéről, Hagyárosböröndről vagy épp Ebédvesztőpusztáról (Kaposmérőhöz tartozó külterületi lakott hely) van szó, akár találhatunk is Magyarország közel 3200 települése között Kaposvárnál rosszabbul teljesítőket, olyanokat, akikhez képest a város eredményei világraszólónak tűnhetnek. Minden csak viszonyítás kérdése. Ha viszont leszállunk a földre, és a Kaposvárral ténylegesen összemérhető dunántúli városok adataiból szemezgetünk, kiderül, hogy elég szerények ezek a számok. Számocskák, némi jóindulattal.
Az egyszerűség kedvéért, s, hogy csak a minimális adatmennyiséggel terheljük a tisztelt olvasókat, vegyük az alig több, mint hatvanezres lélekszámú Zalaegerszeg tavalyi adatait: a Kaposvárnál kisebb, különösebben nem jó adottságú dunántúli város vagyona 105 milliárd, szemben a Szita polgármester által diadalittasan bejelentett 76 milliárddal. A zalai megyeszékhely tavalyi zárszámadása szerint 8,2%-kal, tehát 8,61 milliárddal nőtt egy év alatt a vagyonuk, közel annyival, mint Kaposváré öt év elteltével. Nos, ezért van szó mindig úgy általában „másokról…” Halkan azt is hozzátehetnénk, hogy Zalaegerszeg adóssága éppen a tizedrésze volt Kaposvárénak: az államnak tőlük összesen 2,1 milliárd forintot, míg a somogyi megyeszékhelytől 21-et kellett átvállalnia. Persze, nekik könnyű: ott a ZÁÉV, amely a nagyberuházások zömét happolta el itt – épp Szita Károly jóvoltából – ott meg fizette az iparűzési adót.
Kockás papíron mutatós számok
Ha Kaposvár csodálatos vagyongyarapodását figyelmesebben megnézzük, más furcsaságok is feltűnhetnek: a tízből négymilliárd forint növekmény szerepel cégtulajdonlásból, egyrészt a közszolgáltatóknál, másrészt a Kométa „hírhedt” kétmilliárdja is – állítólag – a város vagyonát növeli. Ezzel azért óvatosak lennénk. Mint az közismert, az Orbán-kormány gazdasági kudarcait a rezsicsökkentéssel próbálta leplezni, melynek veszteségeit „trükkösen” áthárította a szolgáltatókra. Így jártak ezzel lényegében az energiaszolgáltatók mellett sokan mások: kéményseprők, távhőszolgáltatók – pl. a DRV regionális vízmű egyedül 2,7 milliárdos veszteséget produkált 2013-ban. Nem kell hozzá közgazdásznak lenni, hogy belássuk: egy veszteséges cég esetében csak papíron igaz a vagyonérték, aztán jön a számviteli törvény értelmében a tőke leszállítása. Vagy, ami ezzel egyenértékű, az állami, adófizetők pénzéből történő kisegítés. Kaposvár közszolgáltatókban lévő vagyona enyhén szólva is kétes kintlevőség.
Hasonlóan a Kométában meglévő résztulajdonhoz. Szólhatnánk arról is, hogy miféle módon jutott a város ehhez a „vagyonhoz”: állambácsitól kapta a cég életben tartására, valójában semmi köze hozzá. Arra kell büszkének lenni, hogy Kaposvár élelmiszeriparának egykori, süllyedő zászlóshajójára sikerült szerezni az utolsó pillanatban egy ingyenjegyet? Annyit ér, hogy kéthavonta össze lehet trombitálni egy sajtótájékoztatót, ahol a rövid pórázon tartott sajtószemélyzet alázatosan jegyzeteli a polgármesteri szózatot, pár év múlva pedig le lehet majd írni, mint nullára értékelődött vagyonelemet.
Tehát a nehezen összekapart tízmilliárdból négyről nem volt nehéz bebizonyítani, hogy értékük úgyszólván zéró, s arra sem fogadnánk nagy tétekben, hogy a Kométa-tulajdonrésszel járó önkormányzati felügyeleti jog sokat segített volna a Pedrazzini-családnak a – sehol nem tartó – kilábalásban.
Aki nem hiszi, annak utánajárunk
Szivárvány, délibáb szökőkúttal – EU-pénzből
A növekedés további elemei, az elmúlt években lezajlott, főként belvárosszépítő beruházások közismerten nem forgalomképesek: a kétségkívül impozáns Agora, a Szivárvány, a Kossuth tér-Ady-Noszlopy utcák „funkcióbővítő” átalakítása, a bádogbunkerre hasonlító vásárcsarnok és a gyalázatosan kivitelezett Virágfürdő építése részben a Fidesz és a jobboldal által agyonköpködött EU támogatásából, részben az ezekhez felvett hitelekből épült. Fenntartásukkal kapcsolatban egyre több a baljós hír – megismétlődni látszik a „jégcsarnok-sztori”: az elátkozott intézmény hovatovább csak akkor van nyitva, mikor egyébként is befagynak a pocsolyák.
Tehát egyrészt ezzel az öt év alatti tízmilliárdos vagyonnövekménnyel a megyei jogú városok közt meglehetősen hátul kullogunk (sajtóhírek szerint Hódmezővásárhely az elmúlt négy év alatt százmilliárdot kapott, és most szó van még egy Szegedre vezető villamosról is). De van egy másik ellentmondás is: míg a vagyonnövekmény mögött 6,5 milliárd forintnyi más forrás is áll, az Állami Számvevőszék megállapítása szerint, mely erre az időszakra vonatkozik, tízmilliárddal nőtt Kaposvár adóssága.
Más megfogalmazásban: 16,5 milliárd forintból látszik tíz. Ez már felettébb érdekes. Azt értjük, hogy Szita Károly miért igyekszik görcsösen bizonygatni, hogy „tízmilliárddal nőtt a város vagyona”, hisz az ÁSZ-jelentés éppen erre az összegre mutat rá, s emögé kell valahogyan eredményeket állítani, legalább szóban. Arról viszont keveset tudunk, hogy a hat és félmilliárd mire, hova ment el, ha – mint azt a polgármester többször hangsúlyozta – működésre, folyó kiadásokra soha nem kellett hitelt felvennie a városnak.
Talán majd ezt is megtudjuk egyszer, addig pedig maradnak a környezetbarát módon újrahasznosított frázisok, melyeket a Fidesz-propaganda kézikönyve szerint addig kell ismételgetni, amíg mindenki el nem hiszi. Aki meg nem, annak utánajárunk.
H. I.
