Varázslatos El „Casino” az úri közönségnek
Zsurnálnyelven szólva bensőséges esemény színhelye volt a Somogy Megyei Kormányhivatal galériája: most Gyenesei István ex-miniszter, képviselő és valahai megyei elnök – s még sorolhatnánk a címeit visszamenőleg egészen az MSZMP Somogy Megyei Bizottságának titkárságáig – és kedves párja, Kaszás Hajnalka „coming outolt” egy nagyot. Teljesítették a spanyolországi Leóntól Santiago de Composteláig tartó Szent Jakab-utat, népszerű nevén az El Caminót. Ez, nyilván tudja mindenki, egy zarándoklat, melynek során 330 kilométert kell megtenni gyalogosan, s hatására jut el szerencsés esetben a spiritualitás egy magasabb fokára a delikvens. A galériában az úton készült képeiket, ma divatos szóval élve szelfijeiket állították ki, mondhatni kézzelfogható bizonyságaként annak, hogy a keresztényi alázat magaslata még jórészt előttük tornyosul. A kiállítást – hogy szemernyi kétségeink se maradjanak a valódi szándék felől – a Caminót szintén végigjáró, s arról szintén fotókiállításon beszámoló Fülöp Péter színházigazgató nyitotta meg.
Az „elcamínózásról” és mellékhatásairól már volt szerencsénk szót ejteni, aminek az lett a következménye, hogy Fülöp színházigazgató úr rágalmazási, ill. becsületsértési büntetőpert indított ellenünk,
melyet annak rendje és módja szerint el is bukott:
a Kaposvári Járásbíróság 24.B.222/2017/6/I. számú ítéletében jogerősen és teljes körűen felmentett bennünket a vádak alól, indoklásában leszögezve, hogy, bár a cikkben megfogalmazott kritika összességében negatív értékítéletet tükröz, belül marad a véleménynyilvánítás elfogadható körén, így becsület csorbítására nem alkalmas.
Görcsös mosolyok, naplementék, holdvilágok, celebek: így kerek a világ.
Fidesz-hatalom kontra sajtószabadság és független bíróság – ha jól számoljuk, immár nulla-öt.
A cikkben afféle celebdivatként aposztrofáltuk az „elcamínózást”, ám ezzel senkinek, hangsúlyosan ideértve az érintetteket, nem kívántuk a vallásos meggyőződését megsérteni. Amit kritika tárgyává tettünk és teszünk,
az a hivalkodás, vagy kevélység, amely, amennyire tudjuk, a hét főbűn közül az első.
Mélységes mély a múltnak kútja: jegyzőkönyvlap az MSZMP Somogy Megyei Bizottságának üléséről, 1984-ből, ahol Gyenesei István a marxizmussal, ateizmussal és számos egyéb izmussal terhelt párt ifjú funkcionáriusa lett.
Az igaz hit nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, különösen azzal nem, ha hitének megélésében netán szöges övet visel a köntöse alatt, vagy az önsanyargatás bármiféle módjával él. Aki ezt kiteszi a kirakatba – mi legalábbis így gondoljuk – bűnösebben folytatja életét, mint annakelőtte.
A zarándoklat afféle belső út volna, nem egy újabb alkalom a szelfizésre.
Talán az sem mellékes: ha Gipsz Jakab, netán Pityi Palkó vagy Noname Jack kopogtatnának a kormányhivatal galériájának alkalmazkodóképességéről messze földön híres gondnokánál, Lőrincz Sándornál, vajon őket is olyan szélesre tárt karokkal fogadná, mint az említett „celebeket”?
Pedig, amennyire tudjuk, az El Caminót több százezren is végigjárják egy évben – lehet, hogy akadna köztük, aki fotózni is tud.
Ezeket a képeket nem azért állították ki, mert arra érdemesek, hanem, mert „valaki” csinálta őket.
Persze tisztában vagyunk vele, hogy ez nem az a pálya: a kormányhivatal galériája afféle celeb-, vagy inkább politikussimogató. Itt többnyire az úgynevezett helyi elit önmegvalósít.
Ám a szemünkben – lévén megátalkodott keresztényüldözők – nem is a hivalkodás, az elitizmus vagy a bűzlő belterjesség, az önünneplés a legvisszataszítóbb, hanem a botrányos,
gyalázatosan rossz ízlés, ami szerintünk a legeslegfőbb, mindent felülmúló bűn.
Ezek a képek ugyanis botrányosan gyengék, egyáltalán nem valók közönség elé, feltéve, ha közönség alatt nem klienseket, alattvalókat, büféasztalra kacsingató csókosokat, hanem felnőtt, öntudatos, ízléssel és kritikai érzékkel megáldott polgárokat értünk. Nincs kompozíció, fény, mélység, atmoszféra, dráma, csak, hogy néhányat említsünk a kötelező kellékek közül a Somogyi által benyalósan „nem mindennapinak” aposztrofált képeken.
Van viszont giccs, önmutogatás, ízlésrombolás Leóntól Santiago del Composteláig és vissza. Ásatag, dohos kaposvári celebvilág, mint a régi szép időkben.
H. I.
