Néhány alkalommal már szóvá tettük a Fő utcai üzletek sanyarú sorsát. Bármennyire is szeretné a város vezetése bagatellizálni ezt a kérdést, a Fő utca Kaposvár kirakata. Néhány éve, a hírhedt „gyászház-ügy” után Szita Károly még dühödten követelte az akkori belügyminisztertől, Lamperth Mónikától: hozzanak törvényt arról, hogy ne lehessenek kínai boltok a belvárosokban. Ma már nyilván boldog lenne, ha a színházi díszletekkel telehordott üres üzletekbe egyáltalán valaki betenné a lábát. A gazdasági kilábalásnak azonban még a legapróbb jelei sem mutatkoznak a városban, s ez legjobban a belvárosi üzlethelyiségek állapotán mérhető le. Most a „díszletváros”, a kudarc új arcát mutatja meg a kaposváriaknak: drága, igényes, hivalkodó jókedvet, bőséget sugalló – nem pitypang – képviselői iroda nyílik a Fő utca 8. alatti üzlethelyiségben. Stílszerűen a „Meseboltban”.
Napról napra, egyre nyíltabb és szemérmetlenebb módon mutatkozik meg mindaz, amit a közbeszédben a leggyakrabban „Orbánisztánnak” neveznek: a leplezetlen akarnokság, a nulla gazdasági, kulturális, sport-, és közéleti teljesítmény, s az erről való folyamatos hazudozás a cseléd- ill. kollaboráns sajtóban. Ma már magyarázkodni sem kell: nem sikerül évek óta találni valakit, aki gazdasági fantáziát lát Kaposváron a belváros szívében, a legforgalmasabb, exkluzív helyen lévő üzletben? Kilátszik a díszburkolatok és a szökőkutak hivalkodása mögötti cifra nyomorúság? Sebaj, legyen itt közvagyonból, a város pénzéből sóhivatal, a Fidesz kaphasson itt egy újabb állandó propagandafelületet, egy-két „Magyarország jobban teljesít” plakáttal a kirakatban.
Hány síró kisgyereket kellett már innen elrángatni: “gyere kicsim, ez csak egy üres bolt” – most jöhetnek a síró felnőttek…
Mindezt csekély tizenhét millió forintnyi plusz ráfordítással. Ennyibe kerül Kaposvár városának ugyanis a portálcsere és a felújítás az üzlet értékén felül. Mert „ez a kérés érkezett felsőbb helyről”. Itt fog székelni Gelencsér Attila és – jó esetben, ha háznagyasszonyi teendői engedik – Mátrai Márta. Néznek majd kifelé a kirakaton, látják a szépszámú koldust, és a késő délután, hétvégén pánikszerűen kiürülő belvárost. Egy fenét látják persze – annyira naivak nem vagyunk, hogy azt képzeljük: őurasága, őnagysága kiül majd egy kirakatba, mint gyerekkorunk rajzfilmhőse, Magilla Gorilla. Erre lesz külön személyzet (pl. az osztopáni klánból), akik fogadják a látogatókat, és közlik mindenkivel, hogy „a képviselő úr/asszony nem tud itt lenni, mert épp az ország dolgában járja az Azori-szigeteket, de majd továbbítjuk a kérést, ha be tetszenek adni írásban, közjegyző által hitelesítve, három példányban”. Fogadóóra minden szökőév második holdtöltéje utáni huszonhatodik napon.
Elárulunk egy titkot: ami itt készül, arra egy ingyenesen létrehozott email-postafiók is alkalmas megoldás lenne, így viszont – az üzlet értékével együtt – kb. százmillióba fáj a kaposváriaknak. Persze – állítólag – bérleti díjat is fizetnek majd, nyilván saját képviselői zsebből, naná.
Egy valamire való város polgármestere – vagy legalább vagyongazdálkodási igazgatója – nyakába venné az országot, és addig nem nyugodna, míg a Fő utcai üzletekbe, egyedi adó- és egyéb kedvezményekkel, mézzel és mázzal, exkluzív, népszerű üzletláncok boltjait ide nem csábítja. Például a Képcsarnok Galériát, mely ma is számos városban jelen van. Hogy legyen miért végigsétálni a Fő utcán.
Lehet, hogy tévedünk, és így is lesz miért: talán kint marad a Mesebolt felirat a „képviselői irodaházon”, és a kirakatban nagyméretű képernyőkön Orbán Viktor, Lázár János, Rogán Antal, Selmeczi Gabriella, Hoppál Péter, Balog Zoltán örökbecsűeket fogunk hallgatni végtelenített felvételről… Buzgó hívek imazsámolyokat kölcsönözhetnek a helyszínen, Kaposvár kártyával kedvezményesen.
H. I.
