Nem tudtuk, mi hiányzik…
Úgy sejtjük az országos beharangozóból, hogy hatalmas sikerre számítanak a Kaposvári Egyetemen azok, akik a „Keresztény értékrendű vezetés” szakirányú képzést elindították. Miután a Gazdaságtudományi Karról van szó, nincs kétségünk afelől, hogy alapos piackutatás előzte meg a szakindítást, ahogy szokás: kérdőívek, mély- és fókuszcsoportos interjúk, széles körű igényfelmérés a vállalkozói körökben. Workshopok, konferenciák, kedvező nemzetközi tapasztalatok ismertetése, miegymás. Bizonyára így volt, de, amint közismert, a világban olyan erővel tombol a keresztényüldözés, hogy a hit harcosai immár a föld alá, katakombákba kényszerültek, mint az első évszázadokban. Nyilván ez volt az oka, hogy az alapos előkészítő munkáról, amitől a sikert várják, egy szót sem hallottunk. Így aztán nekünk, a nyilvános beszéd mániákusainak a fantáziánkra kell bíznunk magunkat: vajon miféle spirituális szűrők jöhetnek szóba a kiválasztás során? Mi mindenesetre elképzeltünk egy kérdéssort – még az is lehet, hogy segítünk vele.
A világhálón egymást érik a különböző értékrendi tesztek: azt pl., hogy valaki a liberális-konzervatív, jobb-baloldali mezőben hol helyezkedik el, egy pillanat alatt ki lehet deríteni, pár kérdés csupán. És szögezzük le: ez nem is tudománytalan marhaság feltétlenül. Viszont azt nem értjük egészen pontosan, ha az illető már,
mint „keresztény értékrendű” érkezik a két éves kurzusba, akkor mit kell rajta képezni?
Mert azt feltételezni, hogy a keresztény értékrend hasonlatos az emberben rejlő, kibontható képességekhez, mint pl. a zenei, képzőművészeti vagy színészi tehetség – nos, ennél keresztényietlenebb gondolatot el sem tudunk képzelni. Nincs olyan botkezű, botlábú, botfülű, rosszul sikerült teremtménye az Úrnak, akit az Ige el ne érhetne.
Nos, ez volna ez első kérdés, amolyan intelligenciateszt-féle egyben: akkor miért is van szükség válogatásra?
Folytassuk egyszerűbbel, a kereszténység örök Júdás-kérdésével: képzelje el, hogy Ön egy önkormányzat keresztény értékrendű, vezető beosztású dolgozója. Főnökéről, a polgármesterről országosan köztudomású, hogy a rendszerváltás előtt a kommunista, elnyomó állambiztonság besúgója, ügynöke volt, aki kizárólag karrierje érdekében jelentett rokonairól, barátairól, kollégáiról közel tíz éven át, még a szabad választásokat közvetlenül megelőző időszakban is. Közismert, hogy a keresztény etika az egyik legsúlyosabb bűnnek barátaink, szeretteink elárulását tartja.
Együtt tudna-e működni keresztényileg egy ilyen emberrel? Ki tudna-e alakítani vele bizalmas, kollegiális kapcsolatot?
A következő: Ön egy keresztény értékrendű, őrzés-védelemmel és adósságbehajtással foglalkozó cég tulajdonosa. Egy hatgyermekes családot kell kilakoltatnia jól fizető ügyfele utasítására, mert a családfő, aki egy másik keresztény értékrendű cégnél, ahol dolgozott, a keresztény értékrendű tulajdonos takarékossági intézkedései miatt megnyomorodott, s így nem tudják fizetni a keresztény értékrendű bank által követelt kamatokat, melyekről amúgy a Szentírás akként rendelkezik, hogy „testvérednek ne adj kamatra sem pénzt, sem élelmet, sem egyebet, amit kamatra szokás kölcsönözni.”
Milyen utasításokkal látná el munkatársait, hogy elősegítse a feladat eredményes végrehajtását?
Sajtótájékoztató a keresztény értékrendű vezető-képzésről. Képernyőprint a Kaposvári Egyetem honlapjáról.
Ön egy közepes nagyságú, feldolgozóiparban működő cég vezetője. Nagy szüksége van egy képzett szerszámkészítőre, jelentkeznek is néhányan: egy közismerten megbízhatatlan, szakmailag nullához közelítő figura (mára ilyenek maradtak itthon), viszont ajánlást hoz a plébánosától (lelkészétől) arról, hogy minden vasárnap gyón, áldoz, a gyermeke ministrál, stb. Van egy másik jelentkező is, abszolút szakmai profi, lenyűgöző tudással, ám egy baja azért akad:
nemrég menekült Szíriából, muszlim vallású. A választ ne hamarkodja el: a Kaposvári Egyetem,
ahová ön készül, nemrég, mielőtt Orbán Viktor meghirdette az új keresztény kurzust, afféle mohamedán fészek volt: van itt olyan is, hogy „Iszlám Tudományok Kutatóintézete”. Korábban pedig előszeretettel építgettek kapcsolatot közép-ázsiai muszlim országokkal, sőt, még imaszobát is berendeztek a vallás gyakorlására. Mit választ: a hitet vagy a tudást?
Az utolsó kérdés újabb erkölcsi dilemma: Ön egy helyi egyenruhás szervezet – ne firtassuk, melyik – keresztény értékrendű vezetője. A testületben – hogy is fogalmazzunk finoman – elharapózott a munkahelyi paráznaság, mondhatni dühöng. Irattárban, folyosózugban, női és férfi mosdóban, éjszakai szolgálatkor,
ne szépítsük: ezek talán még a plafonon is, mint a legyek. Fiatal, életerős emberek összezárva.
A feladata a rendcsinálás. Mihez kezd? Kamerákat szereltet fel mindenhová, akár az Egészséges erotika című magyar filmben? Brómot kever a munkahelyi védőitalba? Nem, nem, beugratós volt: a „c” válasz a jó: nem csinál semmit, sőt beszáll a buliba, mert Népünk Boldogítója, a Kedves Vezető, a választások után kiadta az új csapásirányt: „szaporodjatok és sokasodjatok”. Ennek az, akit a lelke mélyéig áthatott a keresztény értékrend, nem tehet keresztbe.
Ne aggódjon, ezt a tesztet egyszerűen nem lehet elrontani. Készen is vagyunk, csak még itt tessék aláírni: nem, ez még nem a beszervezési nyilatkozat. Az majd a végén, akár a fekete leves.
H. I.
