Még, hogy következmények nélküli ország…
Az alább következő történettel van egy kis bajunk: főhőse, s egyben szenvedő alanya – esetében mindkettőt fontos hangsúlyozni – azt kérte, ne nevezzük nevén azt a középiskolát, ahová jár, s ahol kénytelen volt közéleti-művészi fellépése, mondhatni Alaptörvényben rögzített állampolgári jogainak gyakorlása miatt többszörös, egyelőre még „csak” lelki bántalmakat elszenvedni. Ez volt ugyanis az igazgató úr kérése, midőn két napja, csütörtökön behívatták. Vass Karina – mert róla van szó – nem tett mást, csupán az említett diáktüntetésen elmondta egy versét, mely a slam poetryként ismert műfaj egy darabja. Karina amúgy ismert, jeles szerző, slam-találkozók rendszeres fellépője, versenyek díjazottja. Ám iskolájának tanáraiból – és ami még szomorúbb, némely diáktársából is – büszkeség helyett értetlenséget és agressziót váltott ki szereplése – nem nehéz kitalálni, hogy már az orbáni megtorlás jegyében.
Még a szokásosnál is ellenségesebb média-közeg vette körül Kaposváron azt a kétségkívül sikeres demonstrációt, amelyet a Független Diákparlament szervezett* a Kossuth térre március 30-án. A helyi sajtó, beleértve a kimondottan fiatalokra és eseményrögzítésre „szakosodott” 74nullanullát és a közszolgálati Kapos Tv-t, szervezetten, nyilván központi utasításra hallgatott a közel háromszáz főt megmozgató,
látványban és hangzásban, s főleg tartalomban elismerésre méltó rendezvényről.
A szónokok: a főszervező a kaposvári katolikus gimnázium tanulója, Bereczki Dávid, Gömbös Patrik, a Független Diákparlament megyei képviselője vagy Solymos Máté, a Táncsics Gimnáziumból sokszor hallott, mindazonáltal meglehetősen karcos véleményt fogalmaztak meg a kormány oktatáspolitikájáról, az ön-adminisztrációba belefulladó, motiválatlan tanárokról, a bürokratikus, csupán saját szervezeti érdekeit szem előtt tartó oktatási vízfejről.
(*A cikk megjelenése után tájékoztatott bennünket emailben Gömbös Patrik, hogy nem a Független Diákparlament szervezte az eseményt, csak meghívottként vettek részt.)
Ennek ellenére úgy tudjuk, hogy csupán az egyetlen eredeti arcnak, Vass Karinának származott kellemetlensége abból, hogy fellépett a rendezvényen, holott ő csak egy versét mondta el, s nem támadta sem a kormányt, sem az oktatáspolitikát. Habár a slam poetry műfajától nem idegen a közéleti jelenségekre való reflektálás, a törékeny ifjú hölgyet politikai rohamosztagosnak beállítani erős túlzás.
Pedig az iskolájában történtekből effélére következtetnénk.
– A tüntetés, és a rá következő húsvét után mondták többen, tanáraim és diákok is, hogy a tanári kar egy része fel van háborodva a szereplésem miatt – számolt be a történetekről Karina. Az egyik iskolai Facebook-csoportban tette közzé egy tanárnő, persze nem túl hízelgő körítéssel. Talán még az „undorító” kifejezés is szerepelt a hozzászólások között.
A diákok közt is volt olyan, aki a kirúgásomat követelte.
Diáktüntetés Kaposváron, március 30-án. A helyi média egy szóval sem tudósított az eseményről.
Az egyik tanárom aztán órán is szóvá tette, hogy milyen felháborító és szörnyű tettet is követtem el azzal, hogy felléptem a rendezvényen. Berg Dánielt egyenesen „politikai bűnözőnek” nevezte.
Azért ez bájos: Orbán Viktor, Rogán Antal, Kósa Lajos országában egy huszonéves CEU-hallgatót…
Ide kívánkozik egy (részben) személyes megjegyzés, emlék, miután tanárként volt alkalmunk megismerni az e helyen meg nem nevezhető iskolát: akkor, régen úgy esett, hogy egy kolléganő év közben szülési szabadságra távozott, s két részmunkaidős férfiú vette át az óráit. A következő tanévtől az iskolavezetés – még nem volt KLIK, Szita-alattvalókról van szó – úgy döntött, hogy egyiküket véglegesíti, a másiktól elbúcsúzik.
X dolgozott, készült az óráira, az érettségire, csendes volt, de szót értett mindenkivel. Y viszont más taktikát követett: bárhová ment, mindig a hóna alatt volt egy Demokrata című hetilap, a „békemenetes” Bencsik András orbánista förmedvénye: ügyeletben, lyukas órán, dolgozatíráskor. Látványosan kitette a tanáriban az asztalára, ahol másoknak papírhalmok, statisztikák, tan- és segédkönyvek tornyosultak, neki dühödt, gyalázkodó, kormányellenes (bőven 2010 előtt vagyunk) fröcsögéssel teli „szakirodalom” vöröslött araszos betűkkel.
Úgy is hívták a háta mögött, „a demokratás”. Fogadjunk, hogy máris ki tetszettek találni, hogy kit véglegesítettek…
És persze arra sem nehéz rájönni: ugyanarról a személyről van szó.
Karina kellemetlenségei viszont ezzel még nem értek véget: az iskola igazgatója is berendelte – nem őt, hanem az édesanyját. Pontosan és jogi értelemben nem tudni, miért, hiszen házirendsértés nem történt. Ő is jelen volt a beszélgetésen, melynek során arról állapodtak meg, hogy ilyen rendezvényeken, ha fellép, nem kerül elő az iskola neve.
Ugyanakkor az is elhangzott: ha további zaklatás, bántás éri bárhonnan, az igazgató meg fogja védeni.
Értjük: „no woman, no cry” – ha nem emlegetik az iskolát, nem fog szagot a hivatal, nem uszulnak stickelpéterek, frányózsoltok és/vagy csibaágoták a szegény, ezer sebből vérző iskolavezetésre. Azért ne sajnáljuk ám őket nagyon azért a hat-hétszázezer forintért, amit hazavisznek havonta – nem véletlenül lapítanak.
Karina pedig büszke lehet: még csak tizenhét, de máris illegalitásba kényszerült. Titkos találkahelyeken, sötét sikátorokban suttogják, imádságként rebegik majd a műveit, talán egyszer az Ellenállás jelképévé válik.
Ha nem, akkor legfeljebb slammel majd egyet arról, hogy a vaskalap belsejében milyen qrva nagy sötétség is bír lenni.
H. I.
*Címképünk: Vass Karina egy pécsi slam poetry versenyen.
