Migránsozni olcsóbb, mint utat építeni
Rosszul hitte, aki hitte, hogy egy hercig kis kormányhatározattal és a hozzájuk skiccelt, látszólag komoly táblázatokkal le van tudva az a gáláns csokor, amellyel Orbán Viktor lepte meg régi szerelmét, Kaposvárt tavaly októberben, s ezek után, mint afféle gránitba vésett szentírásra tekinthetünk mindarra, amit a kormány ígért. „Hosszú az út a pohártól az ajkadig” tartja a skót mondás, és tényleg: az alig néhány napja meghozott döntéssel együtt, mely az M1 és M7 autópályák háromsávossá bővítéséről szólt volna, egy rakás, korábban a Modern Városok Programban szereplő közútfejlesztési tervet is törölt a kormány – különösebb indoklás nélkül. A sokadik változat ugyan csak áttételesen érinti a 67-es utat és Kaposvárt – egyelőre, de arra épp elég, hogy elkezdjünk kételkedni.
A kicsit is kritikus szemlélő számára eddig is világos volt, hogy a Modern Városok nem egyéb kommunikációs blöffnél: nincs szó másról, mint, hogy az EU-s, javarészt az IKOP nevű közlekedésfejlesztési programba beilleszthető elemeket – a jelszavak szintjén – átcsoportosították, s összehánytak belőle egy látszatra impozáns, ezermilliárdos, jórészt a szokásos uszoda-sportcsarnok kombinációval felhabosított katyvaszt, melynek egyrészt azt a látszatot kellett keltenie, hogy a kormány valamiféle tervszerű cselekvésben van, másrészt ő, személyesen Orbán Viktor az, aki jóságos, áldott kezével ad, és nem az úton-útfélen legyalázott Európai Unió.
Ehhez képest az egyik, július 29-én kelt 1418. számú határozatában, miután szanaszét ígérte magát (csak épp érdekes módon a nem kormánypárti városokba nem jutott még el), utólag (!) arról rendelkezik, hogy a „Modern Városok Program keretében megvalósuló azon beruházások, amelyek költségei elszámolhatóak valamelyik operatív programban, kizárólag európai uniós alapokból származó támogatások bevonásával valósuljanak meg”, valamint, hogy a miniszterek a „tervezett fejlesztések tekintetében az operatív programokhoz történő illeszkedés vizsgálatát tegyék meg”, és „az érintett megyei jogú városok önkormányzatai … kezdeményezzék az integrált területi programok módosítását”.
Ezt véletlenül nem a nagyívű tervek kidolgozása előtt kellett volna megtenni?
Ja, hogy nem volt semmiféle kidolgozás, csupán némi habonyi ötletroham két csík felszippantása után? Így persze érthető.
És nem csak a sokat látott orrlyukak szívtak, hanem a városok, pl. Veszprém is: ők a 8-as és a 82-es számú főutak összeköttetését, illetve az Aranyosvölgy felett tervezett új völgyhidat bukják, Kecskemét, éppen az újabb Mercedes-gyár építésének bejelentése után az 52. számú főút és a M5 autópálya közötti szakasz négysávossá történő bővítését, Szombathely az együttműködési megállapodás azon pontjait, amelyek a még hiányzó, várost elkerülő gyorsforgalmi útszakaszokról szólnak.
A tavalyi nagy duett: “azt hiszem, mégis inkább az úttörőnyakkendőt kellett volna felvennem…”
Magyarázat persze nincs. Nyilvánvaló, hogy túlígérte magát a kormány, miután tavaly év elején még nem dühöngött migránspropaganda ilyen erővel, s úgy látszott, hogy a gazdaság is erőre kap, megpróbálkoztak a néphülyítés eme klasszikus módszerével. Most azonban már tisztán látszik, hogy a gazdasági növekedés nem teszi lehetővé a gáláns ígéretek betartását. És amúgy is itt van a plakátok útján elkövetett gyűlöletbeszéd, mint felülmúlhatatlan hatékonyságú manipulációs eszköz: jól beosztva kitart majd 2018-ig.
Senkit nem érdekelnek már a „Modern Városok.”
Ne feledjük: Orbán Viktor Kaposváron is figyelmeztetett: ígéretei csak 3 százalék körüli gazdasági növekedés esetén érvényesek. Arról pedig az idén – egyelőre – szó sincs: a szerény egyes számot is alulról súroljuk, így most megkezdődött a kihátrálás.
Azon kívül, hogy mennyire szánalmas is az, hogy egy kormány a kilenc nappal korábbi határozatát visszavonja, van még néhány érdekes látnivaló a 1422/2016 számon kiadott pátensben. Hogy mást ne mondjunk, pl. az, hogy a 2017-2019 között megígért központi költségvetési források helyébe rendre 2017-2022 közötti időszakot jelöl meg már az új jogszabály. A mellékletben felsorolt 108 projektből, melyet a portfolio.hu is közöl a fenti linken, az utolsó előtti az „R67 gyorsút M7 Balatonlelle-Kaposvár közötti szakasz építése”, 26,2 milliárd forint erejéig.
Habár tudjuk, hogy ez csupán egy része a nyolcvan milliárd körüli teljes építési költségnek (csak tippelünk, hogy a 2017-re eső összeg), az azért furcsa, hogy a listán a többi szakaszolt projekt esetében jelölik, hogy pl. „első ütem”, ám a 67-es esetében nincs ilyen, csak a meglehetősen soványka összeg. Ha ehhez hozzávesszük, hogy első nekibuzdulásában Orbán még olyasmikkel dobálózott, hogy „2018-ra minden megyei jogú várost be fogunk kapcsolni a gyorsforgalmi úthálózatba…”, kivétel Kaposvár, mert itt már eleve 2019-et ígért, tényleg kezdhetünk aggódni,
miután a 2019-et mindenhol átjavították 2022-re…
Arról nem is beszélve, hogy ugyanebben a határozatban pl. a 83-as út Pápa-M1 autópálya közti 44 kilométerének csupán az átépítése és a települések elkerülése teljes összegben, 79,2 milliárddal szerepel. Úgy látszik, azt kissé fontosabb befejezni, s akinek fontosabb, valószínűleg maga is fontosabb, mint Szita Károly vagy a mostanában önkéntes hallgatási fogadalmat tett Gelencsér Attila. A projekt ráadásul bevallottan a pápai NATO-repülőtér miatt fontos,
csak, hogy duplán fájjon Kaposvárnak és a környékbelieknek.
Mi tagadás: kicsit meglepődtünk volna, ha a harmincöt milliárdról tíz és félre karcsúsodott közlekedési központ, a szintén regényes fordulatokat produkáló, évtizede húzódó színházfelújítás mellett az infrastruktúra-fejlesztési program a hangzatos felvezetésnek megfelelően indul.
A plakátkampány láthatóan jobban megy.
H. I.
