A görcsös erőlködés és a végtermék (+update!)
Bizonyára a többség ismeri az a bölcsességet, hogy a hülyeség akkor a legveszélyesebb, ha szorgalommal és kitartással párosul. Ennek sikerült a zsurnálközhely-szótárnál maradva „tankönyvi példáját” adnia a gumiégető-ügyben amúgy is végérvényesen leszerepelt „hírportálnak”, midőn hétfőn délelőtt öles betűkkel, harsány címben kürtölte világgá, hogy „a tíz legélhetőbb magyar város között Kaposvár”. Hogy még kínosabb legyen, a cikk a bevezető, ún. címfejben így folytatódik: „kiderült, melyek a legélhetőbb magyar városok. Fenntartható fejlődésük alapján idén első alkalommal hasonlították össze a több mint 10 ezer lakosú magyar településeket, Budapest kivételével összesen 143-at. Kaposvár bekerült az első tízbe”. Nos, ez az „idén”, ez a fantasztikus siker 2012-ben volt: egy akkori, Femina.hu-n megjelent cikket sikerült – hogy stílszerűek legyünk – újrahasznosítani Mos(t)éknak…
Ezt a blamát (is) nyilvánvalóan a kétségbeesett kapaszkodás szülte, a kenyéradó gazdinak való megfelelni vágyás. A norma: minden napra legalább két-három „jó hírt” összekaparni, mely szerint Kaposvár a létező világok legjobbika. Maga a földi paradicsom. Ehhez aztán – főleg nyáron, szabadságolások idején – humánerőforrást találni olykor nem is olyan könnyű, ahogyan a mellékelt ábra mutatja.
Nagyrészt képekben kívánjuk elregélni a történteket, így csupán annyi kívánkozik eléjük, hogy valóban volt négy éve ez a – mondhatni szokásos – amolyan pénzlehúzós konteszt, amelyben egy kimondottan erre szakosodott cég mindenféle nevezési díjak ellenében, s amúgy tökéletesen áttekinthetetlen és zavaros szempontok alapján „rangsorolta” a 10 ezernél nagyobb lélekszámú magyar városokat. Ennek eredménye lett ez az „élhetőségi díj”, melyről annak idején és rendje-módja szerint pl. a Femina.hu is beszámolt sok más médium mellett.
Ne feledjük: 2012-ben, június 10-én.
Ezzel a remekül eltalált képpel illusztrálta a femina.hu 2012-es cikke a kilencedik legélhetőbb városnak talált Kaposvárt.
Nem tudjuk, a 143 város közül hányat sikerült a 85 ezer forintos nevezési díjjal megvágni, de Kaposvárt biztosan, ugyanis a kilencedikek lettünk. Szolnok volt a bajnok, hangsúlyozzuk: az elbírálás szempontrendszere helyett csupán valami zavaros rizsa volt olvasható minden létező helyen, ilyesfélék: „míg egyes városok nagyon sokat fejlődtek, más településeken az elmúlt 20 évben szinte semmi változás sem történt. Ezért úgy gondolták, hogy a települések fejlődésének ösztönzésére bemutatják, hogy vannak pozitív példák, és összeállítják a követendő példának tekinthető városok top 10-es listáját”.
Nos, ezt az esetet sikerült – legalább, ha már a Homatech nem fog gumit – reciklálni a hétfői másnaposság kábulatában Kaposvár Mostnak: írtak belőle egy szabályos címlapsztorit, teljesen önállóan, anélkül, hogy utasítást kaptak volna rá a városháza sajtóosztályáról. Mondjuk, ott – a pletykák szerint – épp valami fülledt, irodai szerelmi sokszögsztori zajlik, gondolták, rájuk hiába is várnak.
Ja, hogy a „keresett oldal nem található”, hiába kattintanak?
Nos, igen, valaki egy idő múlva szólhatott: „barmok, nem látjátok, hogy ez egy 2012-es hír?”
Erre gyorsan levették, ám az Internet nem felejt: a Google-keresőben, ha a „tárolt változat” fülre kattintunk, előjön a kínos végtermék.
És mindez képregényben elbeszélve:
.
Ezzel indított a Kaposvár Most hétfő reggel…
.
Aztán egy idő múlva már csak ez látszott.
Ám a Google, mint mindent, ezt is megőrizte: ha nyíllal jelölt fülre kattintunk, előjön a tárolt változat: egy 2012-es cikkből próbáltak szenzációt fabrikálni.
Persze mindenki bakizhat, bár nekünk határozottan úgy tűnik, ez azért több egyszerű mellényúlásnál. Ezen dolgozni kellett, szerkeszteni, képeket beilleszteni, kötelező egy-két független forrásból ellenőrizni az információt, és így tovább. Ám itt gondolkodás és kritika nélkül át lett véve egy anyag, s ez egyszerűen tükröz egy színvonalat. A színvonalat, melyet a KAPOS-T kezdettől hiányol.
Költői szabadság 2.0
És, hogy ne érezze magát ez a szegény és nem mellesleg névtelen médiazsellér annyira magányosnak, még egy, a maga nemében legalább ilyen kínos darab szintén a Kaposvár Mostról: a helyi sztár-kultúrblogger, Nyári László költő és vízóraleolvasó elővette kedvenc nyári témáját: „én, Nyári, a felsőbbrendű kultúrember, most éppen olvasok. Nagyon jó írókat olvasok, többet is, és én ettől különb vagyok másoknál, mert én olvasok. Nektek is olvasnotok kéne, olvasók, mert ettől egy icipicit hasonlatossá válnátok énhozzám”. Ezt, mikor valaki a saját ízlésvilágát és életfelfogását akarja ráerőltetni másokra, közönségesen (nyálas) moralizálásnak szokás nevezni.
Költői szabadság, avagy a Llosa neve. Pilátussal szólva: dobjátok a padlóla le ezt a latlot, aki nem tudja leílni lendesen egy Nobel-díjas íló nevét.
És ettől még kínosabb lesz az, hogy Nyári annak az írónak, a Nobel-díjas perui Mario Vargas Llosának nem tudja leírni rendesen a nevét, akiről éppen áradozik. Llossának írja két s-sel, és láthatóan nem tudja, hogy a vezetékneve Vargas Llosa. Persze neki a saját sztorija a fontos, nem a világhírű íróé.
Esterházy Péter idézi a Kis magyar pornográfiában, persze csak fiktíven Rákosi Mátyást, aki egy alattvalójának az ávósok túlkapásait firtató kérdésére csak annyit válaszolt:
„… ezekre az állásokra ezért a fizetésért püspököket nem kaphatunk.”
Mi már tudjuk, hogy de: Kaposvár, ha nem is a legélhetőbb, de a legszórakoztatóbb város ebben is a világ előtt jár.
H. I.
Szóljon hozzá a KAPOS-T Facebook-oldalán!
Update:
Szerető Szabolcs (álnév, és nem azonos a magyarnemzetes hasonnevűvel) barátunk hívta fel a figyelmünket, hogy a Rádió Most honlapján (itt: http://kaposvarmost.hu/radio/aktualis/a-10-legelhetobb-magyar-varos-kozott-kaposvar.html ) még mindig fent van az újrahasznosított hírecske:
A Rádió Moston még ott felejtődött. Hiába, ezekre az állásokra püspököket… Tudják.
Aktuális, mi? Talán még be is mondják félóránként. Erre jó, ha osztódással szaporodnak a különböző Fidesz-közeli propagandatermékek: ugyanazt a szemetet tizenöt helyre is el lehet adni. Igaz, hogy aztán pofára eséskor nehezebb is leszedni mindenhonnan. Lehet tippelni, meddig marad fent.
