Ha akartak volna, sem tudnak elugrani a csókosok
a rájuk zúduló közpénztömeg elől, amelynek az elosztásáról a közelmúltban adott hírt a Magyar Turisztikai Ügynökség. Úgy tűnik, újabb minőségi ugrásnak lehetünk tanúi a Fidesz hatalomgyakorlásnak álcázott, szemérmetlen tolvajtempójában: egy tiszakécskei futballista pl. csupán néhány nappal korábban alapított cégén keresztül nyert nyolcmilliárd – nem tévedés: 8.000.000.000, azaz nyolcmilliárd forintot többek közt egy ötcsillagos balatoni hotel megépítésére. A kaposvári nyunyókák „pedddig” hiába kotlanak már évtizede a fürdő melletti „superior” szállodán, a tervezési megbízás odaítéléséig sem sikerült eljutniuk.
A listán ott vigyorog mindenki, aki eddig is a közvagyon
lenyúlásának kedvezményezettje volt: Csányi Sándorhoz, Paár Attilához, s a – nem mellesleg – tiszkécskei Szíjj Lászlóhoz köthető cégek. A történet abszurditása kiválóan nyomon követhető a G7 c. gazdasági oldal fent említett cikkéből, idézzük:
„Miközben tehát egymilliárd forintos alapot hoznak létre a járvány miatt ellehetetlenülő kisebb-nagyobb vállalkozásoknak és több ezer munkáját elvesztő szállodaipari dolgozónak, az ország leggazdagabb emberei botrányos körülmények között kapnak 83 milliárd forint állami támogatást.”
Olyan cégek is kaptak tehát, amelyek évek óta nullás beszámolókat
adtak be, érdemi teljesítményt pl. az idegenforgalom területén, a szállodaszakmában nem tudtak felmutatni. De ne tessék kifogást keresni: igen, önkormányzati cég is kapott, a Debreceni Gyógyfürdő Kft. 4.4 milliárdot az „Aquaticum Hotel Plage **** Superior Szálloda megépítése és üzemeltetése Debrecenben” pályázati címszó alatt.
Ehhez képest Kaposváron, habár hosszú évek óta téma
a fürdő melletti szállodának a megépítése, már, úgy tűnik, másodjára sem sikerül a tervezési megbízást odaítélni valakinek. Ebben azért fenntartjuk a tévedés jogát, de abból, hogy a módosított benyújtási határidő március 25-én lejárt, s két hónapja semmi hír róla, minimum gyanús, hogy tovább nyúlik a rétestészta.
Már önmagában is kínos, hogy Kaposvár nagyhatalmú,
anno még kommunista állambiztonsági körökben is elismert polgármestere, Szita Károly nem talált egy NER-közeli vállalkozót egy évtized alatt, hogy építsen végre ide egy wellness-szállót, vagy, hogy a város nem volt képes ennyi erőforrást mozgósítani, holott szinte minden fejlesztés EU-s vagy állami pénzből valósult meg.
A tervezett szálloda helyszínrajza: lila színűek a fürdő nyílt vízfelületei, a narancssárga a hotel épülete (Forrás: KMJV Polgármesteri Hivatal Településrendezési Terv módosításhoz készült környezeti vizsgálat)
A fejlesztésnek már régen komplett tervdokumentáció formájában
kellett volna ugrásra készen várni a kínálkozó lehetőséget: a sajtóban ugyanis az is megjelent, hogy az ún. „Kisfaludy-program”, annak ellenére, hogy megnégyszerezték a támogatási összeget, napok alatt lezárult. Márpedig most, az iparűzési és a gépjárműadó elvétele után jóval kisebb az esély arra, hogy saját forrást lehet teremteni egy önkormányzati vállalkozáshoz.
Nem is volt mindenki elájulva az elképzeléstől:
2018-ban a Kaposvár településrendezési tervének „M14/2018-OTÉK” sz. módosítása leírja, hogy a megyei állami főépítész, felülbírálva az érintett hivatalok többségét, szükségesnek tartotta a környezeti vizsgálat lefolytatását, nagyjából azért, mert egy szállodával szemben támasztott elvárásokhoz képest túl közel van a vasút, és a Közlekedési Központ elkészülte után a Csík Ferenc sétányon is vélhetően megnövekszik a közlekedésből fakadó zajterhelés.
Míg tehát a NER nagyragadozói vígan dagonyáznak
a közpénz-százmilliárdokban, és lényegében zsebre teszik az egész magyar szállodaipart, Kaposvár még ilyen viszonyok között, ebben a mezőnyben sem képes egy közepesen értelmes beruházásra forrásokat szerezni. Hiába a folytonos gazsulálás, a kormány mégoly kritikátlan támogatása, a kaposvári „superior” szálloda jövője meglehetősen homályos.
H. I.
