Szita Károly teljes vereségével zárult a Pécsi utcai iskola ügye: nem indul alapítványi osztály, az elsősöket pedig szétosztják a kaposvári tagiskolák között!

Húsz nappal az iskolakezdés előtt még nincs hivatalos tájékoztatás

Lezárulni látszik az a 2008 óta húzódó szegregációs ügy, amelyet az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyermekeknek Alapítvány (CFCF) indított, és nyert meg a bíróságon két ízben is. A kaposvári önkormányzat még a jogerős bírói döntés alól is megpróbált kibújni azzal, hogy egy kaposvári alapítványt, a Mikrokozmoszt tolta előtérbe, és velük kívánta megoldani a cigánytelepi gyerekek iskoláztatását. Próbálkozása nem járt sikerrel, miután a minisztérium elzárkózott attól, hogy a Pécsi utcai iskolaépület helyiségeit átadja nekik. Felmerült még az egyetem művészeti karának Bajcsy-Zsilinszky utcai épülete is, de tegnapelőtt a Klubrádió „Kötőtű” című műsorából megtudhattuk: ez a kísérlet is kudarcba fulladt. Hivatalosan csak augusztus 15-én közlik a szülőkkel, hogy az eredeti, tavaszi beiratkozás az érvényes, és az elsősök mindannyian a város különböző általános iskolájában kezdik meg a tanévet. A szégyent csak fokozza az, amit Kaposvár városa, és a neki szolgáló cselédmédia tájékoztatás címén művel, ill. nem művel.

Csík Juci, a Klubrádió szerkesztője készítette azt a közel ötven perces műsort, amely döntően a kaposvári esetről szól, s amely itt hallgatható meg, érdemes. A műsor vendége Ujlaky András, aki a CFCF egyik vezetője, kuratóriumi elnök. (Itt van tőle egy kis olvasnivaló az ügyről.) A szerkesztői bevezető erős felütéssel indít:

„… a minisztériumnak kellett közbelépnie, hogy megfékezze a rasszista fideszes polgármestert Kaposváron.”

A műsor számos előzményre kitér, amelyekről mi már részben beszéltünk, részben később sort kerítünk rá, ám mindenekelőtt a lényeg: a Klubrádió megkereste Szita Károlyt, aki megint megdöntötte az amúgy is általa tartott

arcátlansági világcsúcsot:

írásban válaszolt, hogy ő „úgy tudja, hogy nem indul első osztály a Pécsi utcai általános iskolában, és nincs tudomása arról sem, hogy máshol indulna, de – figyelem – kérdéseikkel forduljanak Kecskés Miklóshoz, a Mikrokozmosz Alapítvány vezetőjéhez”.

Ujlaky András írásának címfeje a Kettős Mérce blogon

Nos, ezzel, mint kiderült, egy apró baj van: Kecskés Miklós nem a Mikrokozmosz vezetője, az Kecskés Miklósné, honlapjuk szerint mb. igazgató. A férj kuratóriumi tag, egyébként pedig az Oktatási Hivatal Kaposvári Pedagógiai Oktatási Központjának intézményfejlesztési referense.

Így persze könnyű volt napok alatt elintézni, hogy kapjon engedélyt a Mikrokozmosz egy olyan tevékenységre, amelyet soha korábban nem végzett, s amelyhez sem helyisége, sem tárgyi-személyi feltételei nem voltak adottak…

Ehhez még tegyük hozzá: Kecskés Miklós a műsorvezető szerint „nem a nagy nyilvánosságnak szánva” mondta el a Klubrádiónak, hogy csak augusztus 15-én kívánják tájékoztatni az érintetteket és a helyi nyilvánosságot –

nyilván őket érinti a leginkább, tehát nekik kell legutoljára megtudniuk.

A műsorban megszólalt Kerepesi Tibor, az Együtt kaposvári alelnöke is, aki elmondta, hogy „… nem ez az első eset, hogy a törvényekkel, jogerős bírósági végzéssel is szembement Kaposvár kétes múltú polgármestere…”, ill. azt, hogy az augusztus 4-i rendkívüli közgyűlésen már kitérő választ adott arra, hogy hol és milyen körülmények közt indul majd a tervezett általános iskolai osztály.

Elhangzott továbbá az is, hogy Szita Károly „mindkét oldalról szavazatokat próbál vásárolni” azzal, hogy ragaszkodik a szegregált oktatáshoz, és az is, hogy a Pécsi utcában soha nem sikerült olyan oktatási színvonalat, vagy annyi segítséget nyújtani az ide járó gyerekeknek, hogy hasznosítható tudást szerezzenek:

lényegében „közmunkásképzés folyik”.

A műsor vezérgondolata az volt, hogy miért is jelent olyan rettentően nagy gondot Kaposvár városának az, hogy tizenkét iskolájába szétosszon húsz, hat-hétéves kisgyereket:

vajon mi hajtja már szinte beteges megszállottsággal Szita Károlyt, hogy ellenálljon jogerős ítéletnek, minisztériumnak, józan észnek, civilizált emberségnek?

Még a június 30-i közgyűlésen így fogalmazott: „Nincs erő, ami ezt megakadályozza. Kaposvárt építik fel, Kaposvár értékeit és érdekeit képviselik.”

Nos, ehhez képest, úgy tűnik, mégis van erő. Ha pedig Kaposváron a szegregáció az érték 2017-ben, az elég nagy szegénységi bizonyítvány, főleg szellemi értelemben.

Amúgy volt rá huszonnégy éve, hogy változtasson ezen. Ezidő alatt sikerült a Nádasdi utca és környéke szegregátuma mellé egy másikat: a donnerit is létrehozni. Érdekes, hogy a Bartók iskola megszűnésekor nem csinálta a fesztivált senki.

 

Cím a Klubárdió honlapjáról. Ki kell igazítanunk az egyébként kiváló szerkesztőt: Kaposvár nem vesztett, Kaposvár győzött. Szita Károly és követői vesztettek, és ez egyre kevésbé Kaposvár.

 

Tegyük hozzá: június 30-án, mikor a közgyűlés döntött a Mikrokozmosz támogatásáról, az egész közgyűlésből egyedül Kováts Imre (DK-Együtt-MSZP) szavazott nemmel, és fogalmazta meg: „A képviselőtestület most ezt a bírósági ítéletet akarja fondorlatos módon kijátszani.”

E cikkünkben mindenekelőtt azt a tényt kívántunk mindennél jobban hangsúlyozni, lassan, tagoltan, hogy Szita Károly és a hóna alól kivonító kórus is megértse:

megszűnik a szegregált oktatás Kaposváron, a Pécsi utcai iskolában. Nem indul sem itt, sem máshol a bírósági döntést lábbal tipró, jogellenes képzési forma.

Mindennek beismerését viszont – végtelenül jellemző Szita Károlyra – férfiasan, gerincesen áthárította valakire, aki még csak az alapítványnak sem felelős vezetője. A közel tíz év alatt összehordott hatalmas kupac mellől odébb sasszézik, mintha semmi köze nem lenne hozzá. Már összeszámolni sem tudjuk, hányszor rángatta bele a várost törvénysértésbe, kínos, szégyenletes, vállalhatatlan ügyekbe.

Ám, ha igaz, most jön az igazán embert, hangsúlyozzuk, embert próbáló feladat: vissza kéne lapátolni a sz@rt a lóba.

Szita és klientúrája azon fog dolgozni, hogy bebizonyítsa: nem működik a deszegregációs terv, nekik volt igazuk. Kell, hogy legyen egy ekkora városban ötven-száz jóérzésű polgár, aki oda mer állni egy segítő kezdeményezés mögé, hogy végre kiléphessünk ebből az ostobaság és rosszindulat tákolta primitív csapdából.

Jut eszünkbe: van itt egy egyetem is, egy jól felhizlalt pedagógiai karral, amely még megnyikkani sem mert az ügyben.

H. I.

Kapcsolódó dosszié: Rossz hírünk a világban: kínos elszólások, leszereplések, blamák – Kaposvárról

 

Nyilvánítson véleményt (lájk, komment, megosztás, ilyenek) a KAPOS-T Facebook-oldalán!