Élősködő szakértők, semmittevő képviselők
Más városokban élő ismerőseinknek is feltűnt, hogy Kaposvár polgármestere „mekkora sztár” is lett hirtelen az országos – tegyük hozzá: leginkább a kormányközeli – médiában. A Bayer Showtól kezdve a Hír Tv-n át mindenhol ott van: fontoskodik, szerepel, osztja az észt, főleg, mint a Megyei Jogú Városok Szövetségének elnöke. Nála elszántabb támogatóját a kormány időnként érthetetlen, máskor nagyon is átlátszóan öncélú intézkedéseinek keresve sem találni. Kaposváron kicsiben pontosan ugyanaz látszik, ami országosan: pusztán csak a kommunikációs térben akarják megnyerni ezt a csatát (is), érdemi válságenyhítő intézkedésekről szó sincs. Nem hallottunk költségvetés-módosításról, sem arról, hogyan kívánja a valóban nehéz helyzetbe került kaposváriakat megsegíteni.
Szitának az önünneplés és a kormány melletti fontoskodó kiállás mellett
még az ellenzék gyalázására is volt gondja: legutóbbi rádiós szózatában azt állította, hogy a helyi ellenzék nem vesz részt a koronavírus elleni küzdelemben, ehelyett a Kaposvári Egyetem megszüntetése miatti tiltakozó memorandumokkal foglalkozik.
Nos, ez tényszerűen nem igaz: pl. a Polgári Szabadság Platform és a Magyar Panda már jóval korábban megkezdte, s végzi folyamatosan Koronafutár néven az idősek és rászorulók számára szolgáltatását, és biztos információnk van arról is, hogy jó néhány helyi ellenzéki párt politikusa is részt vesz az önkormányzat által szervezett önkéntes munkában, csak ők – legalábbis akikről tudunk – névtelenek akarnak maradni, s nem
ripacskodták teli a helyi cselédsajtót, ellentétben néhány fideszessel.
Viszont azt is látjuk, hogy Szita Károlynak csupán szavakban fontos a védekezés, mert eddig magától úgyszólván semmit nem tett érte. Városházi dolgozók helyett önkéntesekkel végezteti az idősek segítését, s még benzinpénzt sem fizet nekik, s a gazdaságvédelmi intézkedései is meglehetősen karcsúak más városokhoz képest: szóba sem került pl., hogy
jövedelempótló támogatást nyújtson a munka nélkül maradtaknak.
Nem hallottunk pl. arról sem, hogy – más településekhez hasonlóan – átcsoportosítottak volna költségvetési tételeket a járvány és a gazdasági következmények enyhítésére. Pedig lenne honnan: meglehetősen brutális számokkal szembesített bennünket a Népszava kitűnő cikke, mely rámutat, hogy Kaposvár toronymagasan az első a megyei jogú városok közt, miután a
költségvetésének három százalékát fordítja az élsport támogatására.
Erről korábban már ejtettünk szót, s nem látott napvilágot egyetlen hír sem arról, hogy Kaposvár polgármestere – mert már rendeleti kormányzás van itt is, ugyebár – csökkenteni akarná ezt a Kaposvár teljesítőképességéhez mérten eszement összeget.
A KAPOS-T is így van ezzel: mi is segíteni szeretnénk Szita Károlyt, aki 1990-ben még úgy vélte, hogy a kritika segít a helyes döntések meghozatalában. Úgy tűnik, rá is igaz: az üléspont határozza meg az álláspontot.
Míg tizenöt megyei jogú város közül csupán egy, Szombathely lépi túl
az egy százalékot a látvány-csapatsportok önkormányzati támogatásában (1.67%), s van olyan város, ahol csupán nyolc ezrelék a költségvetéshez mért arány (Szeged), addig Kaposvár 346 millió forintot áldoz a közös pénzből arra, hogy – épkézláb és tőkeerős szponzorok híján – életben tartson öt olyan élvonalbeli látvány-csapatsportágat, melyeknek amúgy is volna lehetőségük a TAO útján jelentős összegekhez jutni.
De más források is megnyílhatnának, már, ha valódi szándék mutatkozna
a segítségre: kíváncsiak lennénk, vajon mit csinálnak most a közgyűlés „külső bizottsági szakértői” – akikről tudjuk, hogy csupán közpénzből fizetett Fidesz-zsoldosok – a havi hatvanezer forintjukért? Beszélhetnénk ezen kívül a „polgármesteri meghízottakról”, sőt kérdés, hogy a közgyűlési képviselőknek vajon nem illene-e lemondani akár a teljes tiszteletdíjukról? Merthogy rendeleti kormányzás van, a
közgyűlési munka szünetel, ők pedig nem csinálnak semmit.
Ebből – persze a csökkentés arányában, s a járulék-megtakarítást is beleszámítva – év végéig legkevesebb 45-50 millió forint előteremthető lenne, amely már egészen rendes összeg a sporttámogatásokkal együtt.
Sőt: úgy gondoljuk, hogy a különböző csatornákon bőségesen
kistafírozott talpnyaló média-siserahad apanázsán is lenne mit fogni: teljesen felesleges, hogy a Kaposvár Most és pl. a Kapos Tv gyakorlatilag ugyanazokat a „tartalmakat” tegye közzé – ehhez bőségesen elég lenne a városháza honlapja. Nyilván ebben a helyzetben a város fenntartásában működő cégek sem engedhetnék meg maguknak, hogy hirdetésekkel etessék a kenyérpusztítókat. 70-80-100 millió?
Brosúrák, propagandakiadványok, önünneplő rendezvények?
Nos, máris találtunk minimum félmilliárdot, melyből pl. 1250 kaposvári polgárnak lehetne négy hónapig száz-százezer forintja, ha bárki komolyan gondolná, hogy segíteni kell azokon, akik nehéz, vagy éppen megoldhatatlan helyzetbe kerültek a járvány következtében.
És itt lenne az idő levonni a hosszabb távú következtetéseket is
a vírushelyzetből: pl. azt, hogy egy hárommilliárd forint iparűzési adóbevétellel rendelkező város nem pózolhat erőn felül finanszírozott „élcsapatokkal”, polgármestere nem tarthat fenn közel harmincfős kabinetet, egész udvartartást plusz média-sakálhadat százmilliókért, s nem rázhatja a rongyot fenntarthatatlan sportlétesítményekben, mintha valóban nagy és erős város lenne.
Mert gyökeresen más világ jön, ha jön – Kaposváron is.
H. I.
