Nem ígérünk könnyű szórakozást. Eltelt egy kis idő – választások voltak – el kell olvasniuk Kovács úr hosszú levelét, néha visszalépni az eredeti cikkhez, de higgyék el, megéri: Rejtő Jenő és Örkény István egyszerre.
Folytassuk azzal – a történet 2012 februárjában kezdődött – hogy egy szimpla közúti igazoltatás során Kovács urat közepes mértékű alkoholos befolyásoltság állapotában találták. A szondát nem fújta meg, így vérvételre került sor, melynek során a fenti állapot igazolást nyert. Ekkor a magyar jogosítványát elvették. Ehhez képest Kovács úr hozzánk intézett, végtelenül tanulságos levelében azt állítja, hogy az ő jogosítványát sohasem vették el. Fogalmazzunk finoman úgy, hogy Kovács úr állítása és a rendelkezésünkre álló információk homlokegyenest ellentmondanak.
Kérdések a jogosítvány(ok) körül
Ezt egyébként azért is kötelességünk így tálalni, mert Kovács József egyelőre, az eljárás jogerős lezárásáig, mint vád alatt álló személy, azzal védekezik, amivel akar. Ezt a jogát mi semmiképp sem kívánjuk csorbítani. Ellenben úgy tudjuk – ebben viszont az olvasók hiteles, több forrásból történő tájékozódásának jogát tekintenénk elsődlegesnek – hogy igenis bevonták a magyar jogosítványát. Ott és akkor olyan pökhendi volt, hogy közölte a rendőrökkel: neki van ám egy német jogosítványa is, és ezentúl azt fogja használni. Csakhogy nem a jogosítvány bevonása volt a lényeg, hanem az, hogy a vezetési jogosultságát függesztették fel addig, amíg hitelt érdemlően ki nem derül, hogy elérte-e ittasságának foka a bűncselekményi értékhatárt.
Végül – az ügy „lappangásának” hónapjaiban – megállapították: nem érte el. Hogy miért és hogyan, arról is vannak információink, de, mint hangsúlyoztuk, nem kívánjuk Kovács úr védekezéshez való jogát korlátozni. Tehát később, mikor bebizonyosodott, hogy ittassága nem minősült bűncselekménynek, pénzbírság után visszakapta jogát a vezetéshez, de a lényeg, hogy akkor, kb. 40 nap múlva, amikor másodszor meg akarták állítani, és elhajtott, nem vezethetett volna.
Ekkor viszont a dolgok mai állása szerint elkövetett egy súlyos közlekedési bűncselekményt, amit 2012 folyamán a rendőrség, az ügyészség, a helyi politika és a sajtó vállvetve próbált eltussolni. Így nem csoda, hogy ebben az időben nem alkalmazták ellene a „vezetési jogosultság szüneteltetése” intézkedést, pedig ez általánosnak mondható ilyen esetekben, hisz addig, míg a sértett rendőr el nem küldte a felvételt a sajtónak, úgy tűnt, nincs is ügy. Ha lesz gépjárművezetéstől való eltiltás, az csak a jogerős ítélet után válik érvényessé.
Tehát, hogy egészen egyértelmű legyen: mikor közepesen ittas állapotban igazoltatta a rendőrhatóság, felfüggesztették a vezetési jogosultságát, mikor súlyos közlekedési bűncselekmény gyanúja merült fel vele szemben, akkor nem.
Oboa, oroszlán és más nyalánkságok
Kovács úr így vall magáról
Kovács úr levele végtelenül gazdag tárház. Rábízzuk tisztelt olvasóinkra annak eldöntését, hogy minek a tárháza, szemezgessenek belőle. Néhány megjegyzést azért tennénk: a Facebook-oldalán például egyértelműen ez volt látható.
Ember legyen a talpán, aki ebből arra következtet, hogy nem ő, hanem a gyermekei jártak a katolikus iskolába. „Ide jártam … a gyerekeimért?” Az ehhez fűzött megjegyzésünket is alaposan félreérti; kíváncsiak lennénk, mit silabizál ki egy-egy műszaki vagy közgazdasági elemzésből a Kapos Holding igazgatója. (Ez egy ősrégi vicc: „Egyetemre jársz? Te viszed el a konyháról a moslékot?” Kovács úrnak, és csak neki, megmagyarázzuk, mások értették: nem az a moslék, amit a gyerekek megesznek, hanem, amit meghagynak. Ma már ugyan tilos ezzel etetni a malacokat, de, mint mondtam, ez egy régi vicc, amit, ugye, értenek az elvtársak, csak nem szeretik…)
Ehhez kapcsolódik a városháza honlapján lévő életrajzából általunk levezetett, iskolai végzettségéhez kapcsolódó vita is: csak annyit fűznénk hozzá, hogy a házát védő oroszlánok anyagát és más apróságokat illetően roppant szigorú Kovács úr cikkünknek ezen részében nem talált kivetnivalót, míg a Facebookon egész troll-hárpiahadsereg kapaszkodott ebbe.
A hangszeres tudásról szóló, megejtően finom, pengeélesen ironikus megjegyzéséhez nincs mit hozzáfűznünk: minden szava bőrkötés után kiált.
A városháza nyilatkozata
Azt, hogy ki finanszírozta Kovács úr útjait, mi természetesen csak kérdésként tettük fel – kaptunk egy sajátos választ, úgy tűnik, pontosabb híján egyelőre ezzel kell beérnünk, hisz az RTL Klub híradóriportjában ugyanezt erősítette meg a kaposvári városháza is:
Ez utóbbival viszont van némi baj: a mellékelt ábra szerint igenis van Kaposvárnak nagykövete, szóval a városháza kb. ugyanúgy hadilábon áll az igazmondással, mint Kovács úr. Hogy jószolgálati vagy utazó, azon kicsinyesség rágódni: egy nagykövetnek vagy van állomáshelye, vagy nincs. Ha nincs, akkor utazó. Kaposvár pedig nem egy városállam – még, ha Szita Károly szereti is annak nevezni – így egy szimbolikus nagyköveti cím ill. feladat minden esetben jószolgálati. Vagy nem?
Kiskövet, nagykövet…
Most akkor kinek kéne képviselnie Kaposvárt?
Csak nem akarunk hadat üzenni valakinek, Karcsi? Ez Kovács úr titkos küldetése? Ezért fogjuk olyan szorosan a kezét? És hova tűnt a köztiszteletnek örvendő Újkéry Csaba, ha nincs nagykövet? Nem hallottunk a visszarendeléséről…
Visszatérve Kovács József leveléhez: ami a gipsz, elnézést, 200 kilós betonoroszlánokat illeti: úgy tudtuk, már van Kaposváron egy oroszlán, az Arany Oroszlán patika, 1774 óta. Természetesen semmi kifogásunk az ellen, hogy valaki megalapítsa a Rét utcai Beton Oroszlán Patikát, egyszerűen csak – bocsánat – nekünk ez így „nem állt össze”, ezért merészeltünk élcelődni.
Ami az egyházi adományokat szállító, Gelencsér Attila képével dekorált kisteherautót illeti, mellyel a választás napján kitartóan tetszett körözni a belvárosban, nyilván adományokat osztogatva: a képmutatás határtalan ereje jut eszünkbe, és az, amit (majdnem) névrokonunk, Husz János kiáltott a máglyán: „O sancta simplicitas!”
Rendkívüli és felhatalmazott
A végére hagytuk a legfontosabbat: Kovács úr írt egy másik levelet is, ebből az ismétléseket elkerülendő már tényleg csak a lényeget idézzük:
Megint nem sikerült elkapni a fonalat, drága Kovács úr, hisz épp ellenkezőleg: mi is pontosan azt állítjuk, hogy Ön Kaposvár Megyei Jogú Város és Balás Béla püspök úr megbízásából járja a kies külhont – sajnos. Aki viszont ennek ellenkezőjét, az a kaposvári városháza, akinek Ön most kissé kínos lett, és letagadna mindent, ha tehetné. Nekik tessen címezni a következőt.
A felebaráti szeretet lángja világítson Önnek Kovács úr, közjóért való további, áldozatos utazásai során! A holdingnál nyilván nem bánják, ha minél kevesebbet van láb alatt.
H. I.
