Okosnak lenni, úgy tűnik, még utólag sem könnyű
Igazán nem gondoltuk, hogy egy elejtett megjegyzésünk nyomán derül majd fény a Krakus-ügy eddig rejtve maradt, ám annál jelentősebb körülményére: mai Facebook-bejegyzésében Kováts Imre, a Demokratikus Koalíció önkormányzati képviselője nem állít kevesebbet, mint, hogy ő már 2002-ben leleplezte Szita Károlyt, alias Krakus Pétert. A derék képviselő néhány – talán jóhiszeműen esett – tévedésére rámutattunk már, pl. midőn a jegyzőt védte harcosan az ideiglenes Jobbik-plakáthelyek ügyében, ahol aztán az NVB jogerősen elmeszelte őket. Ám most ennél egy kicsit többről van szó: utólag újraírni a történteket nem szép, s nem is hasznos dolog…
Sajtótájékoztatók, ellenzéki tüntetés… című cikkünkben borongtunk egy sort azon, hogy számos, teljes tájékozatlanságról tanúskodó Facebook-hozzászólást olvastunk, holott létezik egy négy részes, minden körülményre az erőnktől telhető alapossággal kitérő cikksorozat, melyben a Krakus-ügy napvilágra kerülésének pontos körülményei is olvashatók.
Tudjuk, hogy hosszú, s azt is, hogy a felnőtt magyar népesség 30-35%-ának olvasási képességei csupán bankjegyek és esetleg utcanévtáblák felismeréséig terjednek, de mégis szeretnénk, ha legalább a kaposváriak minimális közéleti érdeklődéssel bíró része elolvasná.
Kováts Imre saját Facebook-oldalán közzétett nyilvános posztja: érdemes megfigyelni az időpontot, s azt, hogy majdnem ugyanezt a szöveget egyidőben közzétette a Kapo(c)s közösség Fb-oldalán is, de úgy hivatkozik rá, mintha “korábbi bejegyzés” lenne.
Mi ugyanis úgy tudjuk, hogy egy „bugyutabela” nicknevű ismeretlen tette közzé az első utalást Index egyik fórumán 2004. december 17-én, s ezt követte néhány nap múlva egy fénymásolat, melyet 2005. január 4-én közölt az Index, majd január 20-án egy „Forrás munkás” fedőnevű hozzászóló a munkadosszié fedlapját tette nyilvánossá.
Hangsúlyozzuk: mindez 2004 legvégén, és a következő év januárjában történt.
Ehhez képest Kováts Imre mai Facebook-posztjában – velünk vitatkozva – állítja:->
Első állítás: Szita 2002 decemberében lemondott az év elején listán megszerzett képviselői mandátumáról. Ez igaz. Második állítás: ez akkor történt „amikor ügynökmúltja napvilágra került”. Ez hamis, 2002 decemberében semmiféle nyoma nincs annak, sem az országos, sem a helyi sajtóban, hogy Szita érintettség miatt mondott volna le. Annyi hangzott el, hogy, miután a választások és a baloldal győzelme után a parlament visszatért az Alkotmányban rögzített heti ülésezési rendhez, ez Szita számára már nem volt összeegyeztethető polgármesteri tevékenységével.
Utólag persze könnyű belemagyarázni, hogy ez Krakus Péter miatt történt, s valószínűleg így is van, de erről akkor szó sem volt. Ahogy a Google arra sem szolgáltat bizonyítékot, hogy Orbán Viktor azt mondta volna 2002-ben a Napkeltében, hogy „Karcsi megbotlott”, amint ezt Kováts Imre állítja.
Közbevetnénk: 2002-ben rovatvezetőként a 168 ÓRA szerkesztőségében dolgoztam. Egyik kiemelt feladatom a Pokorni-ügy volt. Többször találkoztam emiatt Meruk Józseffel, az egyik leghírhedtebb akta-brókerrel, több történésszel, ill. az ügynökaktákkal foglalkozó képviselőkkel, pl. Mécs Imrével, a későbbi bizottság vezetőjével. Tudták, hogy kaposvári vagyok, de egyikük sem említette Szita Károlyt, s a szerkesztőségben sem hangzott el a neve, ahol egyébként vége-hossza nem volt különböző ügynökpletykáknak.
A Somogyi 2002 december 18-i tudósítása az előző napi sajtótájékoztatóról. Nyoma sincs benne ügynökügynek, holott Kováts Imre azt állította, hogy erről beszámolt a helyi sajtó.
Nincs továbbá semmiféle bizonyíték Kováts Imre azon állítására sem, hogy „Ebből az apropóból tartottam sajtótájékoztatót, ahol – a mandátumról való lemondás igazi okaként – felvetettem az ügynökmúltat.” A Somogyi Hírlap tanúsága szerint, miután Szita lemondási szándéka december 4-én jelent meg, két Kováts-sajtótájékoztató jöhet szóba: december 11-én, és 17-én. 11-én Kováts Imre másfél órás briefinget tartott, amely a „Feszültség kíséri a fejlődést” címet viselte, s szó sem volt benne Szita Károly múltjáról.
A másik sajttáj, a 17-i arról szólt, hogy a somogyértes képviselők – Kováts és a néhai Gyenesei Istvánné – nehezményezték, hogy miért akar Szita áttérni a havi közgyűlési rendről a kéthavira. Erre céloz tizenhat év múltán Facebook-bejegyzésében, ennek nincs nyoma, sem ekkor, sem máskor, ahogy annak sem, hogy – újabb állítás – „2002. decemberét követően közgyűlési hozzászólásaimban rendszeresen utaltam az ügynöki tevékenységére (illetve, hogy nincs bátorsága vállalni). Akkoriban a helyi média még nem volt Szita kezében, meg is írták.”
Hol? Végignéztük a 2002-2004 közti időszakot a Hungaricana segítségével: még csak hasonlót sem találtunk.
Megemlíti továbbá, hogy „ebben a témakörben Harján Dávid (MSZP) képviselőtársam volt a vezérszónok”. Fake: Harján Dávid csak 2005 elejétől, a Krakus-sztori valódi napvilágra kerülésétől képviselte – hősiesen, és jobbára egyedül – az ügyet, míg MSZP-frakciótársai közül néhányan, akik ma már a DK sorait erősítik, ujjal mutogattak rá, s összenevettek a háta mögött.
A Kapo(c)s közösség FB-oldalán megjelent poszt. A biztonság kedvéért egy nagyobb olvasottságú helyen is meg akarta jelentetni, ám úgy utal rá a saját oldalán, mintha ez régebben jelent volna meg, s így hivatkozási alap volna.
Képtelen, hihetetlen konfabulációba bonyolódik Kováts Imre,
de sajnos van még ennél rosszabb is: az eredeti, saját Facebook-oldalán közzétett posztban egyrészt egy, a Magyar Narancsban megjelent Szita-portréra hivatkozik (melyet 80-90%-ban Pintér Attila és én mondtunk tollba a szerzőnek, Vári Gyurinak). Ám ez 2011-ben íródott, ekkor már könnyű volt utólag újraértelmezni a 2002-es eseményeket a 2005-ben történtek fényében.
Kováts ezenkívül hivatkozik posztjában egy „korábbi” bejegyzésére, mely a Kapo(c)s közösség oldalán látott napvilágot, úgy, mint aki afféle orákulumként már előre megmondott valamit. Ezzel is van egy kis baj: a két posztot a rendszer tanúsága szerint ugyanabban az időben írták:->
Összegezve tehát Kováts Imre, korábban Somogyértes, most DK-s önkormányzati képviselő, konkrétan azt állítja, hogy a Krakus-ügy 2002-ben, Szita Károly képviselői mandátumáról való lemondásakor látott napvilágot. Majd, miután a tények ismeretében ezt az állítást kétségbe vontuk, Facebook-posztokban, nyilvánosan kijelenti, hogy ő volt az, aki még 2002-ben sajtótájékoztatón, ill. a közgyűlés nyilvánossága előtt leleplezte Szitát, s erről a helyi sajtó be is számolt.
A baj csupán az, hogy mindennek sehol, semmi nyoma.
Mondanánk: így teremnek utólag a hősök. Így lett több százezer partizán 1945 után, és ’56-os forradalmár-tömegek 1990-ben. Természetesen, ha Kováts Imre bármi módon: dokumentumokkal, szavahihető tanúkkal, vagy hangfelvételekkel bizonyítja állításait, mi leszünk az elsők, akik azonnal és feltétel nélkül megkövetjük, és közöljük a bizonyítékokat.
H. I.
