…de annyira nem is hiányzik senkinek
Megszokhatták a KAPOS-T olvasói, hogy folyamatosan figyelemmel kísérjük a jelentősebb projekteket: innen tudhatják a kaposvári polgárok sok egyéb mellett, hogy pl. a Deseda kemping átépítéséből, habár már három éve odaígérték Mészáros Lőrincnek, egyelőre pénzhiány miatt nem lesz semmi, ahogy a fürdő mellé tervezett szállodának is „csak” üzemeltetője és kivitelezője van, pénz még nincs rá. A Kaposvár Mostban, a Somogyiban és a többiekben – beleértve az LMP helyi pártközlönyét, a kpsvr-t is – ilyen tényeket hiába is keresnének. Az írásunk címében foglaltak viszont egészen friss információk: úgy tűnik, a régóta tervezett 18 állomásos közbringa-rendszer megvalósulhat, miután a pénz is megvan rá, és pár napja a közbeszerzést is sikerült nyélbe ütni. Ezzel szemben a szintén sokat szenvedett légszennyezettség-mérő állomás egyelőre elbukni látszik: talán nem is akarja olyan nagyon a városvezetés.
Persze az ellenzék sem veri magát a földhöz
a 21. század minimumkövetelménynek számító mérőeszköz hiánya miatt, mellyel Békéscsabán és Kaposváron kívül minden megyei jogú város hosszú évek óta rendelkezik már. A közbringának kalandos előtörténete van Kaposváron, amelyet szintén csak a KAPOS-T olvasói ismerhettek meg: hamarosan három éve lesz, hogy az a pécsi vállalkozás, amely pár évre mintegy „megelőlegezett” egy kis darabot – négy állomással – becsukta a boltot finanszírozási gondok miatt. Szita Károly kezdetben nagyon büszke volt a kezdeményezésre, ám amikor a gondok kezdődtek,
és zsebbe kellett volna nyúlni, úgy tett, mintha nem is ismerné őket.
Most már tudható – bár sem a hivatalos Közbeszerzési Értesítőben, sem a városházi cselédmédiában még nem került nyilvánosságra – hogy a budapesti „New Line Technologies Korlátolt Felelősségű Társaság” nettó 269.114.137 forint ellenében elnyerte a kaposvári városháza megbízását egy 18 állomásos, 180 darab
elektromos rásegítésű kerékpárból álló közbringa-rendszer kiépítésére és felszerelésére.
Remélhetőleg működőképes és megfizethető lesz, az állomásokat sikerül a város kulcsfontosságú pontjain elhelyezni, de főleg és leginkább: Kaposvár városa képes lesz üzemeltetni és fenntartani. Ez ugyanis a gyenge pont: ezt nem lehet kiadni Mészáros Lőrincnek, mint a kempinget és a szállodát. És persze az sem ártana, ha már kiépült volna legalább elemi szinten egy olyan kerékpárút-hálózat, amely garantálná, hogy nem fordulnak elő olyan közlekedési tragédiák,
amelyek egyikével néhány napja kellett szembesülnünk a Füredi úton.
A másik kritikus projekt, amellyel szintén sokat foglalkoztunk,
a légszennyezettség-mérő állomás. Ennek „eredménye” október 11-én jelent meg a Közbeszerzési Értesítőben, miután a nyári forduló után, amelynek kudarcáról akkor beszámoltunk, most ismét elbukott: az infláció és a forintromlás annyira megette a rendelkezésre álló összeget, hogy a minimálisan szükséges két pályázó helyett már csak egy cég nyújtott be ajánlatot.
Utóbbiért szerintünk nem is sír annyira a kaposvári városháza: sokkal jobb, ha csak jól hangzó „zöldségek” puffognak a médiatérben fenntarthatóságról, fantasztikus eredményekről, „legegészségesebb városról”, és nem virítanak online elérhető módon a világ összes képernyőjén a kínos por-, nitrogéndioxid és más légszennyezők értékei, különösen fűtési szezonban, mikor a külvárosi kályhákban és kazánokban
rágyújt a polgár a nyáron összegyűjtött tejesdobozokra és PET-palackokra.
Senkinek sem fontos, pedig Kaposvár ellenzéki térfele nyomokban tartalmaz
egy, magát „zöldpártként” meghatározó, valójában toxikus, a helyi közéletet főtevékenységként mérgező szervezetet (LMP), amely környezetvédelem helyett egy olyan, számos pozícióban megbukott, önjelölt politikai alakváltót – Horváth Ákosra gondolunk – szolgál minden eszközzel, aki fénykorában két, összesen vagy hétezer köbcentis gázolajzabáló Mercedessel rontotta Kaposvár levegőjét, az Adriáét
pedig egy 320 lóerős, óránként (!) 25 liter benzint fogyasztó motoros jachttal.
Nem pszichológiai esettanulmány, Somogyi-cikk 2010-ből: Horváth Ákos feszít a “nagyvas” mellett, mert mégis csak a méret a lényeg – már ami az autót illeti.
Arról nem beszélve, hogy az a kör, ahonnan Horváthék a legintenzívebben
próbáltak szavazókat szerezni, szintén egy autóbuheráló, benzingőzös, lóerőmániás, a levegőt és a környezetet öncélúan szennyező, ráadásul a normális közlekedőket súlyosan veszélyeztető társulat volt, és azt se hagyjuk ki, hogy a kampányából is jelentős részt építettek a városban körbe-körbe pöfögő, százéves, leharcolt dízel kisteherautókra, melyeknek ponyvája Horváth fizimiskájával volt kidekorálva.
Zöld program helyett az LMP Kaposváron továbbra is csupán a közpénzt
szivornyázza az üres Teleki utcai irodából, mely valódi tevékenység híján értelemszerűen üresen áll. Demeter Márta már rég elhajózott a semmibe, de a havi kétszáz ruppó még vígan cseng valakinek a kasszájában. Mit várjunk akkor a többiektől?
H. I.
Apropó: ha jól számoljuk, már negyvenkét napja várunk hiába arra, hogy Horváth Ákos végre teljesítse ígéretét, és közzétegye az illegális gyorsulási verseny előtti gyülekezőn a markolókanálból elmondott teljes, vágatlan beszédét…
