Akciós polgármesteri bölcsesség: “nem kell mindenről tudnia a közgyűlésnek…”
Úgy tűnik, a KAPOS-T-nak sikerült kissé felkavarni a kaposvári pocsolyát az utóbbi hetekben: a közgyűlésen rendre azok a témák kavartak vitát, melyeket ezidőtájt mi is tárgyaltunk. Nyilván voltak egybeesések, de ennyi véletlen nincs. A közgyűlés fő témája a költségvetés újabb módosítása volt – ellenzéki korában szokta mondani a Fidesz erre, hogy „költségvetés megbukott” – s most ráadásul valóban az alultervezettség és a polgármester új és újabb, olykor kissé hagymázas ötletei voltak a változások forrásai. Jó szokása szerint Szita Károly hisztériázott egy-egy sort, ha értékelhető választ nem tudott adni, s néha már az volt az érzésünk: nem angol nyelvtanfolyamra, indulatkezelési tréningre kellene költenie az adófizetők pénzét.
A polgármester mondhatni vezérgondolata az volt költségvetés-ügyben, s ezt – mélyebb átéléssel, mint Rátóti Zoltán a minap – többször, teátrálisan elő is adta: lám, Kaposvár erősebb, mint valaha, megyünk előre, stb., hisz az ellenzék csupa „elhanyagolható apróságot” tud csak a szemére vetni a városvezetésnek, s különben is: jelentős százmilliói vannak lekötve a városnak tartalékként.
Vitatkoznánk. Először is, egy kb. tizenötmilliárdos költségvetési főösszegű város esetében néhány százmilliónyi tartalék – amely lehet, hogy kettő – nem túl erős bemondás. Egy-két-három százalék? Ez annyi, mintha egy évi hárommilliós nettó jövedelmű családnak volna hatvan-kilencvenezer forintnyi megtakarítása. Azt is tudjuk, hogy a város által fenntartott, ill. tulajdonolt cégeknél rendre komoly veszteségek vannak, például a Csiky Gergely Színház Kft.-nél, nem beszélve a Kapos Holdingról, melynek ötszázmilliós folyószámlahitele miatt kellett elzálogosítani a város számos ingatlanát az OTP-nek.
Súlyos százmilliókba kerülnek az elbaltázott beruházások, pl. a jégcsarnok, melynek ügyében, mint kiderült, már sokadszor futnak neki a CIB-bel való tárgyalásoknak egy előnyösebb konstrukció, pl. a végtörlesztés (nyilván hitelkiváltással) tárgyában, a fürdő „évi rendes” vesztesége, s persze az erőltetett sportfinanszírozás, melyről emlékeink szerint most hangzott el először a polgármesteri beismerés: nem képes tovább ezt a szintet tartani a város egyesületeinek fenntartásában. „A Rákóczi annyit kap, amennyit össze tud szedni”, magyarul annyit tesz mellé a város támogatásban, amennyit begyűjt. Nem lehet tudni, hogy a polgármester az összbevételről, vagy csak a TAO-ról beszélt, mert utóbbi az elmúlt évben szerény, tízmilliót alig meghaladó összeg volt, amitől még az NB III.-ban is felkopna az álluk. Szita persze szeret rébuszokban beszélni, aztán majd jövőre eldönti, hogyan kell érteni, amit mondott, ha ugyan le nem tagadja.
A Ficsór-Czene médiakommandó amint épp tökön rúgja magát: Itt van minden szépen, sorban, amiről idáig hallgattak: börtön, színház, stratégiai igazgató – satöbbi. Amúgy honnan veszik, hogy Kaposvárnak nem kell új börtön? Megkérdezte erről a kaposváriakat valaki?
Kérdés esett arról is, hogy Szita kétmillió forintért közvéleménykutatást rendelt a Rákóczi lakossági megítéléséről: hogy ez elkészült, azt már meglehetősen kelletlenül nyögte ki az „elsőember”, s arról, hogy a tartalma mikor lesz nyilvános, semmit nem tudtunk meg.
„Nem kell mindenről tudnia a közgyűlésnek” – s nyilván a városlakóknak sem – mondta, s úgy gondoljuk, ebből szállóige lesz: különös, hogy 1989. március 14-e előtt, Krakus Péter néven még amilyen közlékeny bírt lenni, mára olyan kis mufurc lett belőle…
Azt sem neveznénk nagyon „erősnek”, hogy a Csiky Gergely Színház komoly napi gondokkal küzd: előző cikkünkből kimaradt, hogy Rátóti Zoltán a cafeteriát is megszüntette – persze nem a sajátját. A ma szerény, 600 milliót alig meghaladó színházi költségvetés Schwajda György idején és Babarczy László igazgatóságának utolsó éveiben több volt egymilliárdnál. Attól volna erős a város, hogy arra a kulturális intézményre, amely nemzetközi hírnevet, elismertséget hozott neki, ma reálértéken kevesebb, mint a felét költi?
Színházügyben szinte minden ellenzéki képviselő megszólalt: Pintér Attila, Kiss Tamás és Felder Frigyes is, Szita szokása szerint hárított, s persze elővette az atyai műszigort: most még kifizetjük a pótigényt, de aztán soha többé elő ne forduljon… Persze, hogy kifizeti, legkésőbb az őszi menetrendszerű költségvetés-módosításkor, hisz elhangzott: nem 12 millió a hiány, hanem 28. (Mi 45-ről írtunk, s szerintünk a polgármester már a 12-vel csökkentett összeget mondta be a közgyűlésen.)
Több forrásból egyébként úgy értesültünk, hogy Bérczes László művészeti vezető ősztől már nem lesz tagja a társulatnak – alig titkolt, régóta jelenlévő feszültség volt Rátóti és közte.
A közgyűlésen téma volt – Pintér Attila kérdése kapcsán – az elmaradt börtönpályázat is: Szita elismerte, hogy voltak az ügyben háttértárgyalások, de ő „ragaszkodott ahhoz, a jelenlegi börtön kikerüljön a belvárosból, a zeneiskola mellől”, s ezt a büntetésvégrehajtás nem akarta vállalni. Szerintünk pedig a két malomban őrlés klasszikus esetéről volt szó: a bv. nem két börtönt, hanem egy, az előzetes fogvatartásra szolgáló létesítményt akart a mostani, Kossuth Lajos utcai börtön helyett, ha megépült volna a városon kívül a másik. Küllemében, terjedelmében, műszaki megoldásaiban ég és föld a két intézmény, s Kaposvár előnyös fekvése miatt jó eséllyel pályázhatott volna.
Az igazi pimaszság azonban az, hogy míg a buszok színéről válaszborítékos, méregdrága levelekkel zaklatják a polgárokat, Szita Károly börtönügyben egyedül, a közgyűlés vagy a város lakóinak megkérdezése nélkül döntött, s persze utasította hallgatásra segédcsapatait, a helyi médiát.
A média, amint épp maga az üzenet:
Felettébb ideillőnek tartjuk Marshall McLuhan örökbecsű mondását, mert szerintünk sincs árulkodóbb egy közösség szellemi szintjéről, erkölcsi tartásáról, belső kohéziójáról, mint azok a médiumok, melyek a közegében működnek. Egyenesen elbájoló volt, ahogyan a Somogyi a fentebb tárgyalt közgyűlésről tudósított, lásd feljebb a képen: a cikk leadjében, a vastagon szedett felvezető szövegben, ahogy a képernyőprint is tanúskodik róla, lényegében minden olyan témát érintettek, melyet a kaposvári olvasók elől korábban éppenséggel elhallgattak: a börtönügyről egy szó sem esett, a színház gazdasági nehézségeiről úgyszintén nem, a volt stratégiai igazgató, Fekete Réka dolgát a legteljesebb csend övezte. Öngól nekifutásból ugyan, de mintha afféle felszabadulás is lenne egyúttal: „na, hülye szerkesztőkém, hát nem hallgathatunk róla, ha már a közgyűlésen is téma volt”.
A média amúgy is hozta a formáját a napokban: a Kapos Tv teljes mellszélességgel-stábbal kivonult az Együtt szerdai sajtótájékoztatójára, melyen mi is részvettünk – ahova hívnak, megyünk –, jelen volt még a Somogy Tv és a Somogyi Hírlap-Sonline is, utóbbiak jelentős terjedelemben, korrekt módon számoltak be a kaposvári közbiztonságot régóta terhelő, megoldatlan donneri és cseri közállapotokról. Ez egyébként a közgyűlésen is szóba került, miután most mutatkozott be az új kaposvári rendőrkapitány, csak halkan megjegyeznénk: négy év alatt a harmadik.
Úgy tűnt tehát, hogy lényeges, és közérdeklődésre számot tartó témát vetett fel az ellenzéki párt, ám – vagy éppen ezért – a helyi közszolgálati, súlyos köz-százmillióból fenntartott médium nem adta le a felvett tudósítást. Nyilván működésbe lépett a városházi kézivezérlés…
Mi igen, mi azok vagyunk, de te ezzel a fejjel ne legyél benne annyira biztos… Katz tábori lelkész jut eszünkbe a Svejkből: “én is ember vagyok – te sem!”
A Kaposvár Most „hírportál” – úgy az, ahogy mi hivatásos sztepp-táncosok vagyunk – már el sem látogat olyan eseményre, melyről tudja, hogy a „tiltott” kategóriába esik, s most különben is el van foglalva saját új, zavaros, áttekinthetetlen, redundáns és ronda küllemével. Most legalább egybevág a belbecs és a külcsín.
Ami viszont súlyosabb: úgy tűnik, ezeknek tényleg nincs egyetlen épelméjű ember sem a környékükön. Néhány nap óta hájpolnak (lihegnek) túl egy új „rovatfélét”, melyben járókelőket kérdeznek meg (nagyon eredeti), és az a címe: „Önök is emberek Kaposváron!”
Mi a jó nénikéd mellizma van, hülyegyerek?
Egyszerűen hihetetlen: ezeknél mindenki be van oltva magyar nyelv ellen? A Kaposvár Most amúgy isten tudja, honnan szalajtott üdvöskéje a címlapon, lazán közli Kaposvár népével: „valahol, mélyen ti, kaposváriak is emberek vagytok ám, b@sszátokmeg”, még ha nem is úgy néztek ki: makogtok, szőrösek vagytok, az út menti platánokon ugráltok, de azért emberek vagytok ám! Vagy valóban ekkora felfedezés, miután azt várta, hogy csupa állattal fog majd találkozni? Persze mit várjon az „ember Kaposváron” egy csicskamédia-mikrofonállványtól?
És az egész retkes, nyomorult bagázsban, s az állítólagos kaposvári jobboldali szamaraskordés-verseskötetes-polgáricasinós csúcsértelmiségben (haha) nincs egyetlen ember, aki szólna: emberek…
Tudjuk a titkukat: ezek a kis sündörgők mind-mind be akarnak kerülni a „nagy” közmédiába, a tutiba, ahol a még nagyobb pénzeket „osszák”, azért vetélkednek, ki tud sz@rabb és szervilisebb műsorral előállni, ki tud csúszómászóbb lenni.
Az a végtelenül szomorú, hogy a kaposvári „emberek”, akiknek itt pimaszul még az ember mivoltukat is megkérdőjelezik, odáig sem jutnak el, hogy ezeket a Fidesz-propagandagócokat legalább bojkottálni kéne. Nem érzékeli a fásult, fáradt, reményvesztett többség, hogy milyen árulkodóak ezek az apróságok, a hírek közti szelektálás, a városházi kézivezérlés, a sunyi elhallgatás, a torz, beteges, hazug, sugalmazott világkép.
Hogy a média tényleg maga az üzenet. És, hogy Kaposvár ezt üzeni magáról.
H. I.
