Többfrontos hamisítás, hazudozás „tanulmány-ügyben”
Az önkormányzati ülések jegyzőkönyveit mindig érdekes összehasonlítani az élő vagy rögzített közgyűlési videókkal, miután többnyire durva cenzúrán mennek át. Az pedig időigényes munka – már persze az adott IQ-szinten – így általában röpke húsz napot vesz igénybe, míg a városháza honlapjára felkerült a februári közgyűlésen elhangzottakat rögzítő példány, amelyben többek közt erről a nagy port felvert „tanulmányról” is szó van. Kiderült: a hivatalos jegyzőkönyv csupán a töredékét tartalmazza annak, amit a Kaposvár Most cikkébe beágyazott videó tanúsága szerint Szita Károly összehordott. Megint hamisítottak, már a számát sem tudjuk, hányadszor.
Ha valaki egyszer a távoli jövőben netán helyre akarná állítani Kaposváron
a demokratikus közéletet, annak a hiteles, szó szerinti közgyűlési jegyzőkönyv egyik fontos feladata lesz. A mostani, hetekkel később megjelenő – általunk bizonyítottan cenzúrázott – szöveg teljesen alkalmatlan arra, hogy abból későbbi korok képet kapjanak a város elvben legfontosabb döntéshozó testületének munkájáról.
Nos ilyen ma nincs, olyannyira, hogy annak a bizonyos, a KSH folyóiratában megjelent tanulmánnyal kapcsolatos, válasznak álcázott Szita-kirohanásból, amelyet a teljes egészében, tizenhárom perces videóban adott vissza nagy büszkén a Kaposvár Most, mint a polgármesteri szellemi fölény diadalát, mindössze egy két és fél perc alatt elmondható szöveg lett a jegyzőkönyvben. És ha valaki azt hinné, hogy csupán az élőbeszéd rövidítése, egyszerűsítése a cél, téved: a jegyzőkönyvből
kihagyták például a polgármester hazugságát a kaposvári munkanélküliség adatairól.
Szita Károly azt mondja a Kaposvár Moston elérhető videóban 7.30-nál, szó szerint, hogy „Ma ott tartunk, hogy a munkanélküliek száma az országos átlag alatti, az egyik legkevesebb egyébként a megyei jogú városokban is.” Ebből a jegyzőkönyvben annyi maradt, szintén szó szerint: „Az országos átlag alatti a munkanélküliek száma.” – nem véletlenül, mert Szita állítása a megyei jogú városok viszonylatában tarthatatlan,
egyszerűbben szólva hamisítás, fake news, kamu, DUMA!, bullshit:
A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat 2023 februári, tehát legfrissebb adatai szerint a „nyilvántartott álláskeresők relatív mutatója”, tehát az álláskeresőként rögzítettek száma a munkavállalási korúakhoz képest Kaposváron 3.61 százalék (1299 fő). Ezzel a huszonöt megyei jogú város közül a tizenhatodikak vagyunk, vagyis tizenöt város, köztük Hódmezővásárhely (2.20), Tatabánya (2.38), a lesajnált Pécs (2.52), Baja (2.53), Nyíregyháza (2.66) előttünk van, no meg a fejlett észak- és nyugat-dunántúli városok, ahol egyessel kezdődik a mutató, s csak kilencen mögöttünk, ami a legkevésbé sem
tekinthető fényes eredménynek, „egyik legkevesebbnek” beállítani pedig durva hazugság.
Szita Károly tanulmánnyal kapcsolatos közgyűlési monológja inkább kínos volt, mint büszkeségre okot adó, ezért aztán a jegyzőkönyvet cenzúrázó jótét lélek is úgy eldugta a szövegben, hogy alig lehet megtalálni. A Kaposvár Most cikke viszont úgy állítja be,
mintha Szita afféle nándorfehérvári diadalt aratott volna az ellenzék felett.
Hiányzik például a jegyzőkönyvből egy tekintélyes méretű rész, ahol személyeskedő hangnemben támadja a kérdező Pintér Attila képviselőt, mint egyetemi oktatót, rajta kérve számon, amiért el van maradva a város a kutatás-fejlesztés terén és a szabadalmak számában, miután ez igencsak lehúzza a várost a rangsorban – a „rangsorban”, amiről a hozzászólása elején azt állította, hogy nem is létezik. Mintha az önállóságát elveszített kaposvári egyetemi campus ezer-egynéhányszáz dolgozója közül egyedül Pintér Attila tehetne róla, hogy a kaposvári vállalkozások kiugróan kevés pénzt fordítanak kutatás-fejlesztésre, és kevés a tőlük származó szabadalom…
Szita a tanulmányban megfogalmazott többi negatív megállapítás súlyát
is mellébeszéléssel próbálja csökkenteni: neki, mint a Megyei Jogú Városok Szövetsége elnökének régóta tisztában kellett lennie azzal, hogy a kaposvári keresetek súlyosan le vannak maradva a „versenytársakétól”. Akkor vajon miért csak 2019-ben, polgármestersége huszonötödik évében hirdette meg az „újraiparosítási programot”, melytől most a jövedelmek növekedését várja? Eddig miért elégedett meg azzal, hogy neki és sleppjének telik a zsebe?
További állításaival is rendre bakot lő: szerinte Kaposvár azért hirdette meg
a „legegészségesebb város” programot (ami egy számon kérhetetlen lózung csupán), hogy „tovább éljünk, s így ne fogyjon olyan tempóban a lakosság”. Csakhogy a tanulmány már így is „elöregedőnek” minősíti Kaposvár társadalmát, holott a versenyképesség érdekében éppen a fiatalokat kéne megtartani.
Értékelő táblázat Sikos T. Tamás és Szendi Dóra A hazai megyei jogú városok gazdasági és környezeti fenntarthatóságának mérése, 2020–2021 c. tanulmányából, forrás: Területi Statisztika KSH, 2023. Kaposvár a negyedik klaszter alján, a 23. helyen tartózkodik.
Környezetvédelem: „ebben pedig az egyik legjobbak vagyunk” – állítja.
Kérdés persze, hogy akkor mégis miért kerültünk hátulról a harmadik helyre az összesítésben, de nem meglepő, hogy ez a környezetvédelmi besorolás is sántít némileg. Amire ugyanis a második legtöbb pontot kaptuk, a PM10 szállópor-kibocsátás, azt valójában Kaposváron a mai napig nem mérik! Azok a kis mérőegységek, amelyeket a Miskolci Egyetem helyezett el a város különböző pontjain, nem tekinthetők hivatalosnak, a „nagy” mérőműszer pedig hiába álldogál lassan fél éve a Jégcsarnok mellett, nem működik – állítólag a majdani üzemeltető, a Pécsi Kormányhivatal „még nem küldte vissza a szerződést”.
Nem lehet tudni tehát, hogy mire is kapott viszonylag jó osztályzatot
Kaposvár szállópor-ügyben, azt viszont igen, hogy miért kapott pl. Szeged rosszabb osztályzatot „települési támogatásban részesítettek száma a lakónépesség százalékában” (SDG11) kategóriában: mert Szeged „a Covid-járvány idején nehéz helyzetbe került családok megsegítésére az (ellenzéki vezetésű) önkormányzat 150 ezer forintos gyorssegélyt nyújtott” – Kaposvár meg nem tett ilyet. Erre vagyunk büszkék?
Összegezve: van tehát több olyan mutató, amelyben még túl is mérték Kaposvárt, így könnyen lehet, hogy ténylegesen – és szégyenszemre – a tőlünk csak néhány tizedponttal lemaradó Szekszárd mögött, a négyes klaszter legalján volna a helyünk.
Mert – ellentétben Szita Károly alapállításával – ez a tanulmány egy valódi rangsort állít fel,
összpontszámot állapít meg, éppen úgy, ahogyan tized- és századmásodpercek döntenek afelől, hogy egy sportoló vagy csapat milyen színű érmet kap, vagy kijut-e egy világversenyre. A klasztereken belül is van sorrend, és jegyezzük meg azt is: a tanulmány csak az első három klaszter elnevezésénél használja az „élhető” kifejezést, a negyediknél és az ötödiknél (melyben egyedül Salgótarján tartózkodik) nem, így Kaposvárra sem.
Annál tisztább és egyértelműbb értékmérő pedig nincs,
mint, ha összehasonlítjuk Kaposvárt a többi magyar megyei jogú várossal gazdasági, fenntarthatósági és élhetőségi szempontból azon mutatók alapján, amelyek az egész világon elfogadottak. Ebben a rangsorban viszont csúnyán leszerepelt a város: huszonöt közül a huszonharmadik lett, de Szekszárd vélhetően csak azért kapott pár tized ponttal kevesebbet, mert nem vezet hozzá vasúti fővonal. Ezek a száraz tények.
Kérdés, ha a polgármester saját bevallása szerint alaposan felkészült
a tanulmányból, mert tudta, hogy kérdezni fogják róla, ahogy fogalmazott „…a rutin, az nem múlik el…” – ezért a fél mondatért, meg a hozzá vágott arcért egyébként egy Ripacs-Oscart minimum megérdemelne – akkor vajon miért kellett a beszéde háromnegyedét kicenzúrázni a közgyűlési jegyzőkönyvből?
H. I.
