Monty Python és Bödőcs Tibor elbújhat
Előfordult már, hogy afféle utólagos közgyűlési tudósításra vállalkoztunk, bár folyvást figyelemmel kísérjük a magas testület tevékenységét. Kijelenthetjük: a kaposvári „képviselőház” működésének továbbra sincs köze a demokrácia elemi normáihoz. Egyszemélyes Szita-show ez csupán, ahol a polgármester napirend előtt hosszasan és gondosan fényezi magát. Az ellenzéknek ügyrend szerint szinte nincs megszólalási lehetősége, gyakran beléjük fojtják a szót, a fideszes többség pedig többnyire alárendeltsége és szellemi képességei okán választja a „bölcs” hallgatást. Szép is lenne, ha megpróbálnák lejátszani a pulpitusról a nagyfőnököt, aki legutóbb olyan standupot nyomott, hogy a fal adta a másikat. Most, hogy három hét elteltével végre megjelent Kaposvár honlapján az április 27-i közgyűlés jegyzőkönyve, nem foszthatjuk meg a KAPOS-T olvasóit ettől a kivételes élménytől.
Frontemberhez méltóan kezdett: bevezető öntömjénezésében új elem volt a már unásig ismételt Modern Városok blabla mellett, hogy talán elindul egy donneri városrehabilitációs program, melynek során „közművesítenek, komfortosítanak önkormányzati lakásokat” ahol – figyelem – „nincs zuhanyzó vagy mosdó, vagy nem olyan formában”.
Fel-feltörő nevetés, majd nyíltszíni, szűnni nem akaró hahota: hát milyen más formában lehet egy mosdó, Karcsika? Lavór például az udvaron?
2017-ben ott tart Kaposvár városa, hogy a belvárostól pár méterre tömegével vannak emberi tartózkodásra alkalmatlan, önkormányzati bérlakásnak csúfolt odúk, s most kezdenek azon gondolkodni, hogy nem ártana ide-oda egy mosdó vagy WC esetleg? Szép Tamás képviselő felvetésére – csoda volt, hogy egyáltalán szót mert emelni a körzete érdekében – azt válaszolta Szita, hogy „az évszázadok során alakult úgy” a Donner sorsa, hogy az önkormányzati bérlakások és a magántulajdon vegyesen van jelen, és ezért nem lehet nagyobb léptékű szanálásba fogni.
Ha már van benne mosdó valamilyen formában: pl. egy lavór, akkor donneri önkormányzati bérlakásnak kiválóan megfelel.
Hazudik persze, de már csak mosolygunk rajta: évszázadok? Éppen az elmúlt két évtized során, amelyek Kaposváron a Szita-korszak: a pangás és hanyatlás miatt joggal tűnhettek évszázadnak, ekkor lett a Donner virágzó kertvárosból, a város Rózsadombjából gettó.
Ő, Szita Károly tette azzá, és most az „évszázadokat” okolja. Nevessen, akinek van kedve.
Bűnös módon elhanyagolták a Zrínyi, Szigetvári és Bartók Béla utcák sok-sok önkormányzati bérlakását, emiatt a romló, gettósodó környezetben persze a magántulajdonú ingatlanok is elértéktelenedtek. Így állt elő az a helyzet, amelyet Kaposvár önkormányzata néhány mosdóval kíván orvosolni. No, meg persze az „intermodális közlekedési központtal”, amiről újabban nagyon nagy a hallgatás, s amely csupán egy ostoba pótcselekvés, kamu, EU-s pénzlenyúlás, nem egyéb: sem a Donneren, sem a kaposvári közlekedésen nem fog segíteni.
Meghajlás, dobpergés, snitt, és a show máris igazi drámával folytatódik. Ellenzéki képviselői kérdésre Szita beismeri azt, amiről a KAPOS-T már korábban lerántotta a leplet:
nem 600, hanem bizony ezer fő körüli a közmunkások száma Kaposváron. (Nyíltszíni ováció, fütty, taps, lábdobogás.)
Lám, ennyit már sikerült elérnünk: Szita Károly nem meri azt állítani, hogy 600 közfoglalkoztatott van a városban.
A közfoglalkoztatottak átmeneti létszámváltozásával magyarázta ugyanis a jegyzőkönyv szerint, hogy megint 665 fővel több az álláskereső a városban, mint korábban, csak közben sajnos elszólta magát.
Egy szó, mint hatszáz: alig néhány hónapja, decemberben még ennyi közfoglalkoztatottról beszélt a polgármester. Hangsúlyozzuk: már akkor is ezer fölött volt a számuk (idézet a Somogyiból).
Fokozandó a hangulatot, ellenzéki oldalról szóba kerülnek még a jégcsarnok és a fürdő körüli pénzügyi zavarok is,
miután a két cég súlyosan veszteséges, különösen a nyáron amúgy zárva tartó jégszínház: még közel egymilliárd forintot kell a kedvezőtlen lízingszerződés miatt kifizetni rá.
A műsor e pontján a fideszes statiszták is beszálltak: szellemi szintjükre jellemző, hogy Csutor Ferenc legsúlyosabb érve az volt, hogy Molnár György gazdasági igazgató a fentieket hallván „csóválta a fejét”. Szokatlan, hogy Csutor tanácsnok úr a „csóvál” igével a fejet társítja.
Amúgy városházi forrásaink egybehangzóan erősítették meg: élő ember ennyire még nem várta a nyugdíjazását, mint Molnár György… Megértjük.
Szita Károly a korábbi, nagyon rossz konstrukcióban megvalósult jégcsarnokot, ill. fürdőt illető képviselői felvetésre adott válaszában nagyon magasra tette a lécet. Nem kevesebbet állított, mint, hogy a 2010 előtti, szocialista vezetésű kormányok „taszították adósságba” az önkormányzatokat, ráadásul – figyelem – a „párttagjaik a képviselő-testületi padsorokban a helyi polgármestereket azzal agyalták, hogy tele vannak hitellel, hogy lehet ezt. Ez így történt nálunk is, nem is olyan rég.”
„Azzal agyalták?” Jelentkezzen, aki érti ezt a zagyvaságot.
Éppen Szita Károly volt az, aki, habár folytonosan hangoztatta, hogy soha egyetlen fillér hitelt sem kellett a napi működésre fordítania Kaposvárnak, ezzel együtt összehozta Magyarország harmadik legnagyobb adósságát. Növekményben pedig rekorder lett.
Ennyire ostoba vezetője lett volna a városnak abban az időben? El sem akarjuk hinni.
Mi úgy emlékszünk, hogy 2006 novemberében tartott a Fidesz egy kongresszust Győrben, ahol az a döntés született, hogy a szeptemberi tv-székházgyújtogatós puccskísérlet és az őszi önkormányzati választások után, ahol Gyurcsány Ferenc áldásos tevékenységének következtében tömegével győztek, a megszerzett helyhatóságok forrásai útján fogják finanszírozni a propagandagépezetüket, a Hír Tv-t, Magyar Nemzetet, Heti Választ és a többieket, no meg saját magukat.
Nem az akkori kormányok taszították adósságba az önkormányzatokat, ez tudatos stratégia része volt a Fidesztől.
Nem agyrém: szó szerinti idézet az április 27-i közgyűlés jegyzőkönyvéből. Mindig más a felelős, Szita Károly mindent jól csinált.
Ehhez társult ígéret konkrétan Orbántól, hogy a fideszes önkormányzatok adósodjanak el nyugodtan, vegyenek fel annyi hitelt, amennyit csak bírnak, majd a választási győzelem után az állam átvállalja azt. Így lett? Így lett bizony. Igaz, hogy most már levegőt venni sincs joga engedély nélkül egy önkormányzatnak, nemhogy hitelt.
Szita viszont ma már úgy emlékszik, hogy a szocialista képviselők „agyalták”, s ezt adta elő saját, utolérhetetlen stílusában, fergeteges sikerrel.
És, hogy a lényeget se feledjük: a jégcsarnok és a fürdő tartozását nem vette át a fideszes állam. Csak tudnánk, hogy akkor mire folyt el az átvállalt 19.694 milliárd forint, mikor lényegében mindent, ami 2010-ig épült, EU-s, vagy állami pénzből finanszíroztak: az Agorát, a Szivárvány felújítását, a Noszlopy és Ady utcákat, a kórházépítést, az egyetem 12 milliárdos fejlesztését, az élelmiszeripari Baross utcai épületét, a Berzsenyi utca elején az önkormányzati bérlakásokat… Volt még valami?
Egyetlen dolog jut eszünkbe: a vásárcsarnok épülete a két bűnronda bádogbástyájával, és a maga teljesen funkciótlan értelmetlenségével. A nagypiac forgalmának döntő része ma is abban az ötven éve ideiglenes, csúf betonhodályban zajlik, melyet eredetileg lebontásra ítéltek. Nos ez volt 1,6 milliárd a közel húszból – hogy a többi a Fidesz-kasszán kívül kit, vagy mit gazdagított, sejtelmünk sincs.
És még nincs vége: a holnapi, kétfarkú kutyás-járdafestéses folytatás-darab igazi delikátum lesz: főszereplők Pintér Rómeó, a szépreményű sármőr, valamint doktor Csillag Gábor jegyző és törvénytudó guru. Ki ne hagyják!
H. I.
