Hókuszpók és a pacifrizurás bűvészinas cirkusza
Jó ideje nem lepődünk már meg azon, ha kedvenc fideszes városi politikusaink, különösen a gumiügyben magukat szénné égetők, egy-egy akciójukkal újabb és újabb mélységeket hódítanak meg. Így volt ez a hétfői közgyűlésen, a népszavazási kezdeményezést tárgyaló napirendi pontnál is, melynek eseményei, mondhatni várhatóak voltak az előterjesztés alapján. Szita polgármester egyre fásultabb ripacskodását lassan legutóbbi kreatúrája, Pintér Rómeó is felülmúlja, aki megint előadta szokásos magánszámát a „politikai cirkuszról”. Tetszenek érteni: azok beszélnek divatosan szűkre szabott műszálas rucijukban cirkuszról, akik egyidejűleg nyílt színen bemutatják a „hogyan építsünk húszmillió nem létező forintból járdákat a városunkra törő gonosz erők ellenében?” című bűvészmutatványt.
Mielőtt belekezdenénk, amolyan szolgálati közleményként jelezzük, hogy a tisztelt olvasó egyfajta emberkísérletnek is alanya leend ezúttal: kritikai észrevételeket gyűjtöttünk be a közelmúltban arról, hogy az írásaink „túl hosszúak”, és, hogy a „kevesebb több lenne”. Ezeket persze – az olvasói jó szándékot különösen – respektáljuk, és amennyire tudunk, törekszünk is, ám most mégis azt próbáljuk megmutatni az aktuális események kapcsán, hogy mire is jó az, ami „kevesebb”.
A hétfői, 29-i közgyűlésen az történt, amit várni lehetett: a Fidesz-többség gondolkodás nélkül megszavazta az előterjesztést, amely szerintünk és nem mellesleg két választási szakjogász, Litresits András és az NVB elnöke, Patyi András szerint is törvénysértő. Ez utóbbi jogi álláspontot Kaposvár jegyzőjének, Csillag Gábornak a kérésére fogalmazta meg a Nemzeti Választási Bizottság elnöke, és itt látható:
A Nemzeti Választási Bizottság jegyzőkönyvének részlete: az elnök, Patyi András és Litresits András, az NVB tagja egyetért abban, hogy a kaposvári közgyűlésnek a törvény szerint nincs mérlegelési joga, csak a törvényszéknek. De mindenki hülye, egyedül Szita Károly a helikopter…
Nyilvánvaló egyrészről, hogy Kaposvár közgyűlése a törvény szerint nem tehet mást, mint, hogy kiírja a népszavazást, ugyanakkor van,
hangsúlyozzuk, VAN törvényes megoldás arra, hogy ne kerüljön sor a népszavazás tényleges megtartására.
A törvényszékhez kell fordulni, amely a beruházó visszalépése és a szerződés felbontása után nyilvánvalóan ki fogja mondani azt, hogy az új, előre nem látott körülmény felmerülése miatt okafogyottá vált a népszavazás. Az erre irányuló jó szándékú javaslatokat és ellenzéki kezdeményezést persze a hülyeségéhez görcsösen ragaszkodó fideszes többség lesöpörte az asztalról, és a törvénynek ellentmondó határozatot hozott arról, hogy nem írja ki a népszavazást.
Ennél azonban sokkal undorítóbb volt az, hogy mindezt hazug módon úgy próbálták beállítani a közgyűlésen és a csicskasajtójukban, mintha a kezdeményezők minden áron, és közpénzt nem kímélve ki akarnák erőszakolni a népszavazást. Ezen a nyilvánvaló hazugságon próbálnánk meg szemléltetni azt, hogy mire is jó egy néhány mondatos tudósítás azon kívül, hogy szerzőjének képességeiből valószínűleg ennyire futja.
A Kaposvár Most cikkének már a címe is hazug, demagóg: „Népszavazás helyett járdákra fordítja a pénzt Kaposvár”. Azt sugallja, mintha ez a közel húszmillió forint rendelkezésre állna valahol: már félre volna téve a népszavazásra, és lám, most a hős fideszes többség áldozatvállalásának köszönhetően felszabadult, hurrá!
Dőlhet a beton, a kavics! Jó napot, jó szurkolást a járdán jótevőinknek, a Fidesznek és Szita Károlynak!
Csakhogy ebből egy szó sem igaz: ez a pénz nem volt elkülönítve, ezt úgy kellett volna elvenni valahonnan, és, ha már közpénzekkel való felelős gazdálkodásról beszélünk, pl. azokra a semmire sem jó zászlórudakra tervezett pénzből, amelyeket Szita szerint „büszkeségből” kell a város különböző pontjaira telepíteni. Ha ehhez hozzávesszük az ún. „polgármesteri tanácsadókat”, akikről már megemlékeztünk (egyikük éppen a buzgó Pintér Rómeó), meg is van a húszmillió.
A Rákóczi-ügy után Kaposváron közpénzekkel való felelős gazdálkodásról beszélni több, mint arcpirító.
Hangsúlyozzuk: senki nem akar népszavazást, csupán a törvényes és szakszerű lezárását az ügynek, amelyet a városvezetés és a cselédsajtó hazudozása semmiképp sem segít: a cikk állításával szemben
nem Szita Károly kezdeményezte az eredeti állapot visszaállítását, hanem a beruházó-tulajdonos, Csányi Sándor.
Ami pedig a rövid cikk – hosszú cikk-dilemmát illeti: a Kaposvár Most állítása szerint „a népszavazást kezdeményező Pintér Attila szocialista képviselő ugyanakkor a népszavazás elrendelése mellett érvelt, szerinte erre jogszabály kötelezi az önkormányzatot”. Hazugság. Pintér Attila hozzászólásának pontos szövege a jegyzőkönyv szerint:
„Az elrendelés nem egyenlő egyébként a megtartással Polgármester Úr. Mert az, hogy elrendeljük, az nem jelenti azt, hogy meg is tartjuk a népszavazást. Rendeljük el a népszavazást, majd azt követően forduljunk a Kaposvári Törvényszékhez, hogy az okafogyottságot állapítsa meg, mert akkor járunk el törvényszerűen, hogyha ezt tesszük. Ha a Törvényszék megállapította az okafogyottságot, akkor egy újabb döntéssel visszavonhatjuk a helyi népszavazás elrendelését. Én ezt a határozati javaslatot szeretném megfogalmazni a Közgyűlés számára … Magánszemélyként kezdeményeztem a helyi népszavazást, de én vállalom, hogy a Kaposvári Törvényszékhez fordulok annak érdekében, hogy az okafogyottságot megállapítsa.”
Ez volna a „népszavazás melletti érvelés”? Amellett, hogy látszik, színtiszta hazugság a Kaposvár Most állítása, az is világos, hogy mi mennyi: az inkriminált mondat 168 karakter, amit viszont a hozzászólásból idéztünk, és ami teljesen egyértelművé teszi az ellenzék álláspontját, az 703, több, mint négyszerese.
Amint az várható volt, a Fidesz önkényeskedő, felelőtlen kalandorpolitikájának következményeit megpróbálja rátolni az ellenzékre és a civilekre, megsértve ezzel közel húszezer kaposvári választópolgárt, akik ki mertek állni jogaikért.
Ugyanilyen hazugság a cikkben a következő mondat is: „az ellenzéki pártok már augusztus elején, közös sajtóközleményükben egyértelművé tették, a szerződésbontás ellenére is lenne értelme annak, ha a kaposváriak az urnák elé járulhatnának”. Itt is a kiragadott szövegrész esete áll fenn, hiszen az augusztus 5-i közleményben ott van az álláspont lényege, szó szerint: „Ezt csupán egy, a Kaposvári Törvényszék által hozott esetleges döntés másíthatja meg, amely az okafogyottságból adódóan lehetővé teszi a közpénzekkel való felelős és takarékos gazdálkodást.”
A Kaposvár Most egész cikke 1975 karakter, ez az írás ezen a ponton már több, mint háromszorosa, hatezer körül jár – és még nincs vége.
Ennyiből már érzésünk szerint eldönthetik az olvasók, hogy a sommás kijelentések, a tendenciózusan kiragadott félmondatok, a cím és a bevezető szöveg aljas, durva rágalma és demagógiája: „csaknem 20 millió forintot költött volna egy okafogyottá vált népszavazás megtartására a kaposvári ellenzék, a Fidesz alkotta többség azonban ezt az összeget inkább járdák építésére és felújítására fordítja – derült ki a városi közgyűlés hétfő esti ülésén” áll-e közelebb a valósághoz, vagy a fenti – elismerjük – kissé összetettebb, és a lényeg minden fontos elemét kifejteni igyekvő írás.
Aki csupán mozgósító, agymosó eszköznek tekinti a sajtót, abban persze az munkál, hogy egyszerű, lebutított üzeneteit minél hatékonyabban tudja eljuttatni a legszélesebb közönségnek: nos, ezt hívják propagandának, művelői pedig szép számmal tenyésznek a közmédiában, a helyi lakájmédia élőhelyein, vagy épp a városházán.
Illő tisztelettel hangsúlyoznánk: ez két, nagyon különböző világ.
H. I.
