Nem az idióták városa? Jaj, dehogynem…
Váratlan fordulatok miatt kicsit késett az utólagos közgyűlési tudósításunk folytatása, de nem feledtük: már csak azért sem, mert érzésünk szerint annak, ami az ülés második részében lezajlott, még lesznek következményei. Így nem árt átvenni, hogy ki mit mondott, mikor ezt a szörnyszülött előterjesztést elfogadták. Anélkül, hogy a számos poén bármelyikét lelőnénk: a jegyzőkönyv arról tanúskodik, hogy a megszólalók, ill. döntéshozók a legkevésbé sincsenek tudatában, hogy mit művelnek. A kaposvári közgyűlési munka tökéletesen érdektelen, súlytalan és érvénytelen. Ha sikerül összehozni egy-egy dilettáns rendelkezést – és ebből a fajtából született jó néhány a közelmúltban – legfeljebb a törvényszék, az Alkotmánybíróság vagy a Kúria kidobja a szemétre. Akkor pedig lehet sajnáltatni magunkat, hogy „már megint nyomják Krahácsot”.
Amennyire lehet, elkerülnénk az önismétlést (nem mindig tudjuk): a közgyűlés napjára időzítettük azt az írást, amely a hírhedtté vált „járdafestési rendelettel” foglalkozott. A közgyűlésnek a honlapra hetekkel később felkerült jegyzőkönyvéből azonban újabb részleteket tudhattunk meg, amelyek alapján – finoman szólva is – még inkább kétségbe vonhatjuk az egész kezdeményezés jóhiszeműségét.
Ne szépítsük: ócska blöffre, hazugságra épül az egész.
Persze arcpirító pimaszság, hogy fideszes képviselők sora hörögte bele a közgyűlési jegyzőkönyvbe az elmúlt hónapokban, hogy „az ellenzék csupán politikai cirkuszt akar”. Tisztelettel kérdenénk: ez mi a bánatos, rongybatekert
galagonyavessző, ha nem politikai cirkusz?
Mihalecz András vajon hogyan különbözteti meg a tehenet a bikától polgári munkája során, ha közgyűlési tagként annyi distinkciót nem bír tenni, hogy a Kétfarkú Kutya Párt nem a frissen felújított, hanem a felújításra szoruló, repedezett járdarészeket festi-festette be?
Mihalecz András Fidesz-frakcióvezető eszmefuttatása a fél- és egész idiótákról. Ő csak azt az elemi dolgot volt képtelen megérteni, hogy nem a felújított, hanem a sérült, cserére szoruló járdafelületeket festették be.
Azt pedig külön megköszönjük neki, hogy az említett párt tagjait jegyzőkönyvileg „félidiótáknak”, ill. „idiótáknak” nevezte. Ezek után úgy gondoljuk, ha a kifejezéssel, vagy a közbeszéd lezüllésével a továbbiakban valakinek gondja támad, nyugodtan fordulhat stilisztikai segítségért a Fidesz közgyűlési frakcióvezetőjéhez. Amúgy pedig ajánlanák figyelmébe azt a rég tovatűnt általános iskolás korunkban sokat idézett gondolatot,
hogy az okosok hülyéskedését a hülyék okoskodásával soha ne tévesszük össze.
De kezdjük az elején: az előterjesztő ezekben az esetekben dr. Csillag Gábor, Kaposvár Megyei Jogú Város jegyzője. Bevezetőjét azzal a bizonyos „csuklyás emberrel” kezdte, aki a városháza bejáratánál álló kaspókat festékkel lefújta, s folytatta azzal, hogy a rendeletmódosításra azért van szükség, mert a feljelentésük „elutasításra került”. Mind a kaspólefújás, mind a járdafestés esetében.
Csakhogy ez nem igaz. Simán, szimplán és egyszerűen nem fedi a valóságot.
Mint Fábián Zsolttól, a Csiky Gergely Színházból nemrég elbocsátott színésztől, aki a kaspókra politikai véleménynyilvánításként ráfújta a színház logóját, megtudtuk, szó sincs arról, hogy ne büntették volna meg. Ilyen értesítést a feljelentő jegyző nem kaphatott, ugyanis a rendőrség, miután a kár nem érte el a bűncselekmény értékhatárát, az ötvenezer forintot, hatáskör hiányában áttette az ügyet a Kaposvári Törvényszékhez, amely tárgyalás nélkül húszezer forint bírságot szabott ki Fábián Zsoltra.
Csillag Gábor jegyző előterjesztéshez fűzött kiegészítése. A feljelentés nem került elutasításra, valójában áttették a Törvényszékhez. A járdafestés esetében viszont tökéletesen igaza van a rendőrségnek.
Nyilván figyelemmel az elenyésző kárértékre. A Kétfarkú Kutya járdafestése esetében viszont nem is volt megállapítható kár, így eljárás sem indulhatott.
Ez ilyen egyszerű. Az egyik hivatkozott esetet hibátlanul szankcionálja a jog, a másikat viszont nem is fogja, mert egy kisváros jelentéktelen önkormányzata nem írhat elő eltérő viselkedési normákat polgárainak a Büntető Törvénykönyv szabályait felülírva.
Téved a jegyző úr abban is, hogy „ezt a magatartást sem a BTK sem a szabálysértési törvény nem szabályozza, így természetesen lehet ezt szabályozni”. De, szabályozza, „falfirkaként” nevesíti is.
Ám a nap fénypontja kétségkívül, mint már annyiszor, Pintér Rómeó volt:
kezdte azzal, hogy a Kétfarkú Kutya Párt, „amely egészen idáig az egyetlen objektív ellenzéki csoportosulásnak volt nevezhető az országban…” Értjük: amíg a párt Szegeden, Pécsen, Budapesten festette a járdákat, addig „objektív” volt, amint Kaposváron is elkezdte tevékenységét, azonnal üldözendő, törvényen kívüli páriákká váltak.
Ez ám az elfogulatlan gondolkodás. De még árulkodóbbak a következő mondatok:
Pintér Rómeó hozzászólása. Annyira egyszerű, hogy nem igényel kommentárt – minden benne van.
Pintér Rómeó monológja olyan szintű tudatlanságról tanúskodik,
amelyhez hasonlóval még fideszes körökben is ritkán találkozni. Talán csak a Nógrád megyei Fidelitas-tagok nyilatkozatával mérhető össze, amin egy ország szórakozott kiválóan. Ettől sem fosztanánk meg a kaposvári közönséget.
Azzal vádolja a Kétfarkút, hogy „nemes egyszerűséggel beáll Árok Kornél mellé”. Hagyján, hogy a dolog legfeljebb fordítva volt, ha volt, mert aztán elszabadul az elmebaj: „… aki történetesen volt már tűzoltó, szakszervezeti titkár, az Együtt PM színeiben politizáló személy, aztán a Szabad Demokraták körében elindult Budapesten főpolgármester jelöltnek…”
Nos, Árok Kornél soha nem politizált az Együtt-PM színeiben: 2012 elején kizárták a Szolidaritásból, mert egy új pártban, a Szövetség az Egységes Magyarországértban képzelte a politikai jövőjét. Az Együtt pedig, mint közismert, csak 2012 végén alakult meg. Árok ezután csatlakozott a Schmuck Andor vezette Szociáldemokraták Magyar Polgári Pártjához, amelynek 2014-ben budapesti főpolgármester-jelöltje volt egy ideig, majd visszalépett, és a magát szociáldemokratának nevező párt kampányát szervezte a 2014-es önkormányzati választásokon.
Így aztán a fentieknél is abszurdabb állítás az, hogy Árok a „Szabad Demokraták körében” indult volna, amely ekkor már nem működött. A szépreményű ifjú politikus-titán, Rómeó, aki a saját tudatlanságából nyugodtan építhetne katedrálist, még erre is rátesz: „az MSZP városi és megyei csoportja is kiközösítette magából köztudott módon, alakítottak egy városi csoportot, aminek most elnökeként helyben koptatja az MSZP-t”.
Ebből megint egy szó sem állja meg a helyét: Árok Kornél, miután a kaposvári DK-nál sikertelenül próbálkozott, jelentkezett az MSZP-be, de a városi szervezet sem vette fel. Ezután lett a már korábban is létező, héttagú városkörnyéki szervezet tagja, majd elnöke.
A fenti információk többsége három perc alatt összeszedhető a Google segítségével, már, ha ez a fogalom mond bármit is Pintér Rómeónak. Az amúgy nem bűn, ha valakit nem érdekelnek különösebben Árok Kornél politikai pályájának fordulatai, de akkor nem kell róla a közgyűlésben úgy szónokolni, villogni, mintha baromi tájékozottak lennénk, s parlamenti szerepre készülnénk.
Az egész ócska, hipokrita, képmutató, szánalmas színjáték csupán arra volt jó, hogy bősz kirohanásokat lehessen intézni a semmi ellen, kipécézni megint valakit a hajléktalanok, a szegények, kisemmizettek után, akiről úgy gondolják, hogy nem tud visszaütni. Fontoskodni egy sort, leplezni tehetetlen üresfejűségüket, azt, hogy az önkormányzatiság mára kegyúri adományokért hálálkodó csicskulás lett, nem több.
Meg a szokásos politikai cirkusz.
H. I.
