A közpénzből fizetett NER-médiazsellérekhez még nem jutott el a hír…
…de tessék megfigyelni, hogy kapkodnak majd a KAPOS-T cikkének megjelenése után. Egyelőre csupán egy eldugott kis közlemény szól erről a város honlapján – máshol nem olvasható. Szita Károly annyira retteg a közmeghallgatástól, hogy évekig tulajdonképpen titokban tartották, csak leleplező írásaink hatására álltak el ettől. Most azt találta ki a jóember, hogy így nyár elején, mikor már a többséget talán érthető módon a bezártságból, a hétköznapokból való ki- és felszabadulás érdekli, a leginkább alkalmatlan időpontban tartja meg, a nyári szünet előtti utolsó közgyűléssel összevonva. Kérdezni nyilván most is lehet, legfeljebb zsebre tesz a kérdező egy-egy ledorongoló kioktatást, megkaphatja, hogy „politikai célúak” voltak a kérdések, vagy csak egyszerűen elfelejtik a problémájával együtt a következő húsz másodpercben.
A legbetegebb dolog az egész cirkuszban, hogy
a polgármester – az eddigi tapasztalatok alapján – kábé félórás, bombasztikus önfényezéssel vegyített dicshimnusszal fogja kifárasztani a közönséget. A többségnek már ilyenkor elmegy a kedve: a fullasztó légkör, a bicskanyitogató cinizmus és a kirendelt fideszes tapsoncok és bérlelkesedők demens vigyora megteszi a hatását.
A jószándékú, ámde rendszerint aránytévesztő kérdezők sem szokták
konstruktívabbá tenni a légkört: igen, van párszáz kátyú a városban, ahogy máshol is, be lehet jelenteni a kátyúűző honlapon, igazán felesleges egyenként végigkérdezni mindegyiket. Várhatóan ismét felvonul a répáspusztai különítmény, akik lelkesen megköszönik a polgármester egész éves atyai gondoskodását,
de mindenképpen kérnének még egy-két talicska homokot a játszóterükre.
Ennél nagyobb formátumú kérdésekre ne tessék számítani: hogy Kaposváron immár három évtizede ismeretlen fogalom a „helyi demokrácia”, „esélyegyenlőség”, „szólásszabadság”, Szita Károly polgármester „pedddddddig” csodálatos pásztora nyájának, szép, okos, sőt: sármos – ahogy egy pécsi újságíró rajongója szokta emlegetni, mert Pécsről nézve Kaposváron minden kerítés cukormázzal bevont kolbászból van – s aki kritikus, netán rosszindulatú kérdést mer feltenni,
az csak holmi „Soros-Bajnai” által kitartott skribler lehet.
Szó sem fog esni tehát a Modern Városok címszó alatt értelmetlenségekre kiszórt közpénz tízmilliárdokról, a szép csendesen leépülő egyetem-maradványokról, az egykor valóban Európa-hírű színházunk mélyrepüléséről, melyből csak az agyzsibbasztó tuc-tuc-zene maradt a városligeti éjszakában, az országos rekord lélekszám-csökkenésről, a szédületes tempóban leépülő közoktatásról, a NER-oligarcháknak átjátszott helyi forrásokról, a kaposváriak zsebére menő elvesztett perekről, s persze arról a büdös szájú média-siserahadról, amely évi milliárdos nagyságrendű közpénz fejében szolgálja ki
hallgatásával vagy hazugságaival az egyszemélyi hatalmat.
Mindettől nem kell félni: kátyúkról és Répáspusztáról fognak kérdezni, kapnak majd egy szokásosan semmitmondó választ, a jegyzőkönyvek – szokás szerint másfél hónap késéssel – rögzítik majd az öntömjénezést. A helyi demokrácia most is ki lesz pipálva: ha lenne is némi morgolódás az év második felében az infláció, országosan várható „takarékossági intézkedések” miatt, neki az idén már csak a jól ismert mikrofonállványokkal kell szembenézni.
H. I.
