…aki ráadásul oligofrén gyógypedagógus és Újpest vezérszurkoló
…ebből nyilván sokan kitalálták már, hogy a somogyi 3-as választókerület képviselőjéről, Móring József Attiláról lesz szó, akit – nem kis meglepetésre – nemrég a Navracsics-féle területfejlesztési minisztériumban Dél-Dunántúl fejlesztési kormánybiztosának neveztek ki. Szinte lehetetlen küldetés észérveket találni Móring úr ilyen magas polcra emelése mellett, így aztán szárnyra kaptak a találgatások. Egy biztos: Móring ezzel végleg lekörözte a „Somogyvár-Öreglak maffia” másik, egykor erősnek gondolt emberét, Gelencsér Attilát. Kérdés, hogy marad-e ezentúl ideje hobbijaira, az Újpest körül sertepertélésre, no meg a különböző fantázianevek alatt futó falusi lakodalmas zenekarokban való muzsikálásra, polgári piknikek népének szórakoztatására.
A muzsika nyilván nem volt titok a képviselő szűkebb hazájában
Somogyvár-Marcali-Fonyód környékén, de itt az idő, hogy a nagyobb nyilvánosság is megismerje ezt az oldalát, melynek nyilván nagy hasznát látja majd a területfejlesztési munkálkodása során. A legnagyobb videomegosztó oldal számos „koncertfelvételt” rejt, amelyen hősünk is látható a hihetetlenül
szellemes és eredeti „retROkonok” nevű formáció tagjaként.
Két szinti plusz vokál a nyerő kombináció. Nagyjából a 2010-es évek közepéig még az ennél is blikkfangosabb „Vaklárma” nevet használták, de – talán, miután kicsit elmerültek a hazai trash-pop kultúra rejtelmeiben – rájöttek, hogy e néven már fut egy banda, így lettek „retROkonok”, miközben hangzásviláguk okán lehetett volna
a zenekar neve a sokkal jobban hangzó RETROkkantak is.
Csoportkép szamárfüllel. Az ötödik ciklusát kezdő Móring képviselő évtizednyi ideig csupán ezzel a képpel tudott bejutni a közismertség szentélyébe: képviselőtársa szamárfület varázsolt a fejére. Móring állítása szerint csupán kérlelhetetlen Újpest-szurkoló volta miatt figurázták ki. Elhisszük: ha az illető egy Felcsút-drukkerrel próbálkozik, már nem lenne ujja.
Apropó, rokkantak: Móring úr sokszínű életművének másik szelete az Újpest
nevű labdarúgócsapat iránti elkötelezettség, mely nyilván őszinte és érdek nélkül való. Utóbbi megjegyzésünk ama szép számú ál-futball-rajongónak szól, akik csupán politikai karriertényezőnek, a kormánypártban való előrehaladás szükséges, de nem elégséges feltételének tekintik a stadionok VIP-páholyában
a Orbán Viktor körüli könyöklés szotyolahéj-köpködéssel nehezített műfaját.
Amint talán sokak számára ismert, Móring képviselő úr segédkezett – jelentsen ez bármit is – abban, hogy az Újpest rétestésztaként húzódó tulajdonosváltására pecsét kerüljön. Már év elején aláírt ugyan egy szerződést az eladó és a reménybeli vevő, ám a tényleges átadásra csak június 30. után kerülhet sor – már, „ha úgy vannak a számok”.
Találgatások persze voltak arról, hogy miért is került hirtelen ilyen magas polcra
ez a túlértékeltnek legkevésbé sem nevezhető „mezei KDNP-s képviselő”. A kulcs talán épp kereszténydemokrata mivoltában rejlik: minisztere, Navracsics Tibor is aktiválta magát a KDNP-ben, s lehet, hogy csupán ez a megfontolás segítette hősünk kormánybiztosi pozícióhoz jutását. Végzettsége, szakértelme biztosan nem: önéletrajza szerint „általános iskolai tanító”, „oligofrén pedagógiai szakos gyógypedagógiai tanár”. Ez nyilván sokat segített neki abban, hogy szót értsen szavazóival, de vetélytársnak ott volt Gelencsér Attila, aki viszont a Pécsi Tudományegyetem Regionális és környezeti gazdaságtan közgazdász mesterszak képesítésével rendelkezik, bár pályáját ő is általános iskolai tanítóként kezdte. Elhangzott olyan feltételezés is, mivel az előző ciklusban egy ideig Baranya megyei volt a regionális fejlesztési biztos – a pécsi ős-fideszes Mikes Éva – most legyen somogyi, amolyan „vetésforgó-alapon”.
Habár Móring József talán megnyerte ezt a háziversenyt,
a kérdés viszont, hogyan birkózik meg a feladattal: a Dél-Dunántúl a legsúlyosabb lemaradásban lévő, a leggyengébb gazdasági adatokat produkáló régió. Az igazi baj azonban még ennél is sokkal nagyobb:
A magyarországi régiók fejlettsége és az oda megítélt támogatások. Jól látható, hogy a Dél-Dunántúl fejlettsége nem éri el az uniós 50%-át sem. Ugyanez a helyzet pl. az Észak -Alfölddel, ugyanakkor oda kétszer annyi uniós pénz áramlott, mint a Dél-Dunántúlra – nem beszélve a Közép-Magyarország régióról, amely fejlettebb az unió átlagánál, tehát elvileg semmilyen támogatásban nem részesülhetne, mégis annyi támogatást kapott, mint három másik régió együtt.
Ez kiválóan látszik a Portfolio.hu területfejlesztéssel foglalkozó cikkének fent látható
ábrájából, s az írás belső címe is árulkodó: „Dél-Dunántúl a veszélyzónában”. Eszerint van Magyarországon fejletlenebb régió – Észak-Alföld – csakhogy oda nagyságrenddel több uniós forrás érkezett az elmúlt években, ahogy nálunk jóval fejlett régiókba is relatíve több jutott. Dél-Dunántúl a pária, a megvetett, lesajnált, elhanyagolt nyomorult: érte még a saját fiai sem emelnek szót.
Nem elég, hogy fejletlen, még ahhoz is gyenge, hogy pénzt szerezzen.
Ez, ne szépítsük: egyértelműen és kizárólag az itteni (kormánypárti) politikusok szánalmasan silány, megalkuvó lobbitevékenységének köszönhető. Kérdés, miután többnyire ugyanazok maradtak pozícióban, mire számíthat a régió, és mire a mindennel (is) foglalkozó fejlesztési biztos, ha nem rendelkezik mondjuk Winston Churchill és Superman szerelemgyerekének képességeivel.
Elnézve a járását, meg a csípőjének a ringását, nem sokra.
H. I.
Ezt olvasta már?
Gergő a szopórolleren, avagy sakálok közt lúzer, aki nem somogyvári
