Kollégium? Pihenő? Dehogy: katonai objektum!
Nem meglepő túlzottan, hogy a Készenléti Rendőrség határvadász -pákász, -halász, -madarász osztályának tervezett Kaposvárra költözése felkavarja majd a gumiégető-ügy óta mozdulatlan kaposvári állóvizet. Érzésünk szerint az egyetlen, ami nézeteltéréseket okozhat a közvéleményben, az a beruházás helyszíne. Azt élő ember nem gondolhatja komolyan, hogy pont Kaposvárra azért telepít az Orbán-kormány nagyobb belügyi erőket, hogy a majdan bevezetendő rendkívüli állapot és a nyomában járó diktatúra, netán zavargások megfelelő készültségben találják. Bár igaz, hogy a határtól nyolcvan kilométerre (a gyalázatos somogyi útviszonyok mellett majd’ másfél óra) határvadász-laktanyát építeni nettó baromság. A Cseri park pedig jobbat érdemel, ezt nehéz volna elvitatni.
Megírtuk, hogy a 24-i közgyűlés végül levette a napirendről a park érintett részének beruházási területté való átminősítését. Ellenzéki javaslatra, és Szita Károlytól váratlanul: míg a gumiégető-ügyben foggal-körömmel ragaszkodott az előterjesztéshez,
most gyanúsan engedékeny volt: az első szóra hajlott arra, hogy legyen konzultáció, fórum az érintett terület polgáraival.
Akkor amúgy miért kellett egyáltalán beterjeszteni?
És vajon miért ilyen magabiztos? Egyrészt, mert tudja, hogy masszív támogatói rétegében, a nyugdíjas-kommandóban sokkal erősebbek a rasszista, rendpárti indulatok, amelyek a háromszáz fős rendőri alakulattól várják a környékbeli romák elüldözését, megrendszabályozását. Ők – érthető módon – nem gondolnak bele, hogy az Orbán-kormány tébolyult költekezése éppen az ő elszegényítésük: a megalázóan alacsony nyugdíjak és fizetések, a szegényeket sokszorosan nyomorító 27 százalékos áfa árán valósulhat meg, s a bűnözés legfőbb oka pedig éppen a szegénység.
Így aztán sejthető, hogy a tervnek bőven lesznek támogatói a közelben lakók körében. Azt se feledjük, hogy Szita Károly közéjük tartozik: cseri lakos. A közgyűlésen az is elhangzott, hogy gondot okoz, mit kezdjenek az „elhanyagolt” parkkal.
És tessék mondani: ki hanyagolta el? A migránsok, a gyíkemberek vagy talán személyesen Soros György?
A műholdfelvétel szerint alapos csúsztatás, hogy csak hét százalékot vesznek el a park területéből: a 19 hektár legnagyobb része áthatolhatatlan, elvadult bozótos. Éppen a használható részre épülne a laktanya, amely szinte az egész üres területet elfoglalná.
Volt egy terv, a kaland-játszótérről szóló, melyből semmi sem lett, miután Szita Károly machinációinak köszönhetően a kilencvenes évek végén totálisan elcseszték a belváros legértékesebb területét. Ez Kaposvár településszerkezetét, élhetőségét döntően befolyásolhatta volna (a Berzsenyi utca-Vásártéri út által határolt területre gondolunk), s a városon kívülre való bevásárló-betonhodályok (Tesco, stb.) mögé már jobb híján csak egy „városligetnek” csúfolt pusztaság került, sok-sok beleölt közpénzzel,
s a Cseri park ezzel végleg elvesztette funkcióját.
Aztán jött a tudatos lezüllesztés, elhanyagolás, s most az eladás. Az is elhangzott a közgyűlésen, hogy csupán hét százalékát adják el a parknak: igen, a teljes terület valóban vagy 19 hektár, ám ennek döntő része a Cseri út keleti oldalának bozótos, totálisan elvadult része. A laktanya-beruházás éppen a „hasznos” részt érintené, amely nem több két és fél hektárnál, s ennek a felét elvinnék, ahogyan a képünkön látható.
A többinek valószínűleg ugyanaz lenne a sorsa, ami eddig: enyészet, elvadulás.
Szita Károly tehát a cseriek támogatására játszik. Felmerült a közgyűlésen az is, hogy az ellenzék korábban – erről a KAPOS-T is többször írt – kifogásolta, hogy miért nem pályázott a város a tavalyi börtönberuházásra. Szita persze bőszen hangoztatta, hogy ő „rendőröket hozna a városba, míg az ellenzék börtönt, ill. bűnözőket”.
Most a városházi propaganda tudatosan megpróbál rájátszani a börtön-ügyre: szembe akarják állítani a laktanyáéval, „pedig itt rendőrökről van szó, nem bűnözőkről”.
Hazugság: mindkettő hasznára válhat(na) Kaposvárnak, csupán a megfelelő helyet kell megtalálni hozzájuk.
Soha nem hangzott el az ellenzék részéről olyan kijelentés, hogy a Cseri parkba kéne építeni a börtönt. Csakis városon kívüli helyszínről volt szó.
Viszont így a kaposváriak még évtizedekig gyönyörködhetnek a belváros legszebb részén, a zeneiskola mellett lévő szögesdrótokkal dekorált „intézményben”, amely előtt, a Kossuth Lajos utcán nemrég pl. húsz-harminc fős „szabadulóbuli” zajlott, autóhangszórókból bömbölő lakodalmas zenével, utcabállal, a környéken lakók nagy örömére, anélkül, hogy a rendőrség a nyilvánvaló rendbontás miatt a füle botját mozdította volna.
Szita ezenkívül azzal is próbálta tompítani a laktanya-ügy élét, hogy ide a rendőrök csak „pihenni és felüdülni” térnek majd meg. Ez is hazugság: aki volt katona, az tudja, hogy mit jelent a „laktanya”. Katonai objektum. Nem véletlen, hogy a közbeszédben és a hozzánk eljutott információkban is egyfolytában „TEK-esekről” beszélt mindenki (nekik van laktanyájuk), ezért is írtuk első cikkünkben tévesen ezt: ilyenkor az újságírónak el kell dönteni, hogy fegyelmezett csicskás módjára megvárja-e a „hivatalos” közleményt, vagy vállalja az esetleges pontatlanságot, mert fontosabb a friss információ megosztása az olvasókkal. A lényeget illetően nem tévedtünk: nem rendőri, sokkal inkább karhatalmi természetű alakulatról van szó.
A Népszava mai címe. Azt még nem sikerült elsajátítani az internetes újságírás etikájából, hogy linket is tegyenek oda, amire hivatkoznak, de sebaj: anélkül a két-három átkattintás nélkül megleszünk valahogy.
Mindenesetre ezzel nagy örömet szereztünk az ex-somogyis Vas Andrásnak, aki most éppen a Puch László- és a korábban általa rendszeresen ócsárolt MSZP-közeli Népszavánál próbálkozik: boldogan lecsapott erre, miközben cikkének címe sokkal nagyobb melléfogást sugall: azt, hogy nem lesz határvadász-laktanya Kaposváron. Téved: lesz. A cikk állításával szemben nem elvetették, csupán elhalasztották a döntést, néhány jól ismert „alibi” lakossági fórum, és az azt követő szokásos csicskamédia-hadjárat erejéig, mely már meg is indult.
Az Együtt-Korszakváltók Pártja és a PSZP közleményt adott ki arról, hogy ennek a viszonylag nagy létszámú alakulatnak
valójában az elhagyott taszári bázison lenne a legjobb helye,
amelynek – tesszük hozzá – a hagyományos rendőri tevékenységhez képest teljesen más természetű a napirendje, a feladatköre, a kiképzése, a fegyverzete. Felhívják a figyelmet arra, hogy a gumifeldolgozó ügye után ez már a második rövid idő alatt, amelyet a nyilvánosság teljes kizárásával óhajtanak megvalósítani.
Valójában ez volna a legkedvezőbb alkalom – fogalmaz a közlemény – „a taszári egykori katonai bázis újraindítására, felújítására. A taszári laktanya és repülőtér ügye minden választási kampányban eddig az egyik legtöbbször említett kérdés volt és mind a városvezetés, mind maga Szita Károly polgármester kiemelt jelentőséget tulajdonított a repülőtér és laktanya megnyitásának és felújításának”. A párt felszólítja a városvezetést, hogy „hozza nyilvánosságra azokat az előzetes vizsgálatokat, tanulmányokat, melyek alapján meghatározták a beruházás helyét”.
Nos, ez nehéz lesz: nem készültek sem vizsgálatok, sem hatástanulmány.
Taszár pedig csak addig volt téma, amíg rágalmazni lehetett
vele az előző kormányokat: azóta csupán egy, de annál őszintébb beismerés hangzott el. Kéki Zoltán főjegyző nyugdíjba vonulásakor adott interjújában vallotta be, hogy ezt alaposan – klasszikus kifejezéssel élve – „elkúrták”. Nem mások, ők: imádott polgármesterével, valamint Gelencsér Attilával és Heintz Tamással karöltve.
Taszár a Fidesz lelkén szárad, s persze most is azért nem kerül majd oda a laktanya, mert Taszárt meg kell büntetni: a taszári civilek nagyon fontos szerepet játszottak a tavalyi, gumiégető elleni aláírásgyűjtésben.
Másrészt pedig nyilvánvalóan telekkupeckedés zajlik: sem Taszáron, sem pedig a volt Hunyadi laktanya Füredi út mellett lévő területén nem tudna a város nyerészkedni: előbbi a községé, utóbbit pedig információnk szerint még nem vásárolta vissza a város attól a vállalkozótól, amely bevásárló-központot ígért oda.
A Hunyadi laktanya “emlékműve” a Füredi út mellett. Több, mint egy évtizede beépítetlen puszta, melyre hatalmas bevásárlóközpontot ígért – persze kampányban – Szita Károly. Azóta többször gazdát cserélt. Akár laktanyának is megfelelne, sőt elfért volna itt egy börtön is, de van vele egy kis baj: vissza kéne vásárolni – hivatalosan is, mert a vevő nem teljesítette a beépítési kötelezettségét. Most a lehető legrosszabb megoldás fenyeget: ide akarják a biomassza-erőművet, nyilván azért, mert a pályázati pénzből visszavásárolhatnák a területet.
Amúgy ezzel kapcsolatban megdöbbenéssel olvastuk a 24-i előterjesztésben azt is, hogy mégis ezen a területen, a Füredi út mellett akarják megvalósítani a tervezett biomassza-erőművet, nem pedig a keleti, szennyvíz-tisztítóhoz közeli részen.
Ez – nem túlzás – egy kisebb katasztrófával lesz egyenértékű:
az uralkodó északnyugati széljárás gyakorlatilag az összes füstgáz és bűzt, ami az erőműben képződik, a Füredi-Berzsenyi utcákon, melyek köztudottan és bizonyítottan szélcsatornaként működnek, behozza a városba. Tessék megkérdezni a szagról a Cukorgyár környékének lakóit, ahol már működik egy biomassza üzem. Arról nem beszélve, hogy a szennyvíztisztító iszapját, amire az erőmű épül, távolabbra kell szállítani.
A terület viszont határvadász-laktanyának, vagy épp börtönnek kiválóan alkalmas lenne. És ez a legkevésbé sem függ össze azzal, hogy a város vezetése egy jobb sorsra érdemes, egykor a város életében nagy szerepet játszó közparkot mennyire hanyagol el csak azért, hogy aztán megszabadulhasson tőle – jó pénzért.
H. I.
Címlapképünkön szovjet (KGB-s) belügyi alakulatok a moszkvai Vörös téren.
