A hallgatás beletörődés
A közélet iránt érdeklődőknek nyilván nem kell bemutatni azt a bátor kezdeményezést, mely a Miskolci Herman Ottó Gimnázium – állásukat, egzisztenciájukat kockáztató – tantestületétől indult, és mára áttörte a hallgatásnak azt falát, melyet eddig csupán a sajtó egy része és az ellenzéki pártok bontogattak: tarthatatlan, tűrhetetlen és katasztrófához fog vezetni az a dilettantizmussal súlyosbított arrogancia, hozzá nem értés, az a képmutatással vegyes erőszakosság, amely a Fidesz győzelme nyomán létrehozta a magyar köznevelés koncentrációs táborát, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központot, a mára már mindenki által egységesen megutált KLIK néven. Ha valaki esetleg abban ringatná magát, hogy a mára nagyjából huszonöt-harmincezer főre duzzadt mozgalomban Kaposvár azért képviselteti magát csupán néhány fővel, mert ez itt maga a pedagógiai mennyország, azt ki kell ábrándítanunk: egészen másról van szó.
A számok, legalábbis némely vonatkozásban, beszédesek: sorszám szerint mostanáig 8597 támogató nyilatkozat lelhető fel a http://www.tanitanek.com/herman/csatlakozok honlapon, ám ebből egy külön lista, a támogató csoportok nyolcvanhárom tétele mögött ötven-száz fős tantestületek, esetenként több száz, ill. ezer fős civil csoportok, egyesületek (pl. a HaT, a Hálózat a Tanszabadságért mozgalom, vagy a Hívatlanul Hálózat), létszáma adja a fent említett, csupán becsülhető tömeget, amely szinte percről percre duzzad.
Somogy megyéből eddig csupán három KLIK-függő közösség döntött a csatlakozás mellett: a siófoki Perczel Mór Gimnázium tantestülete 31 fővel, a Marcali Noszlopy Gáspár Általános és Alapfokú Művészeti Iskola Mikszáth Kálmán Utcai Általános Iskolája, és az Öreglaki Általános Iskola teljes nevelőtestülete.
Ez utóbbiról, habár a KAPOS-T amúgy tartaná magát ahhoz, hogy érdeklődési területe szigorúan Kaposvár és környéke, ejtsünk néhány szót: már említettük, hogy Öreglak és a hozzá meglehetősen közel eső Somogyvár afféle somogyi Mordorként funkcionál: erről a környékről származik a helyi Fidesz-KDNP orkjainak, erős embereinek jelentős hányada: Gelencsér Attila, Móring József Attila képviselők, Neszményi Zsolt kormánymegbízott, Bíró Norbert megyei közgyűlési alelnök. Azt hinné az ember, hogy egy ilyen, nyilván sok-sok személyes, rokoni kapcsolattal átszőtt hátországban nem fordulhat elő, hogy egy egész tantestület fellázad. Pedig ez történt, s mindezért a legnagyobb tisztelet jár mindannyiuknak: Siófokon, Marcaliban vagy Öreglakon sem lehetett könnyebb meghozni ezt a döntést, tudván: „ezek” bármire képesek.
Részlet a miskolci Herman Ottó Gimnázium tantestületének nyílt leveléből
Kaposvárról egyedül a Napsugár Gyógypedagógiai Módszertani Központ nevelői csatlakoztak testületileg a kezdeményezéshez, s lépésük, habár a fenntartójuk nem a KLIK, hanem a Mozgáskorlátozottak Somogy Megyei Egyesülete, éppen annyira tiszteletre méltó, mint a többieké. Az egyesület ugyanis nyilván a támogatásokból, különböző pályázati pénzekből tartja fenn magát, és közismert, hogy a Fidesz akár helyi vagy országos szinten, mennyire tartja tiszteletben a civil szféra önállóságát…
Ettől a ponttól viszont már hagyatkozhattunk volna a kezünkön lévő ujjakra is: a Szita Károly által hetvenezresnek álmodott, egykor valódi iskolaváros, egyetemi központ Kaposvárról írd és mondd tíz, azaz tíz fő gyakorló pedagógus adta a nevét a miskolci gimnázium segélykiáltásához. A Stickel Péter vezette tankerületben 1396 fő teljes munkaidőben foglalkozatott, 40 fő részmunkaidőben, és 104 fő óraadó, így az arány 0.66%.
Az említett listán, miután lefuttattuk a „Kaposvár” keresőszót, soványka 19 találatot kaptunk, szemben pl. Debrecen, Miskolc, Szeged száznál több tételével. Ebből egy volt a már említett Napsugár, hárman pedig „Kaposvári” vezetéknevűek, egy kolléganő pedig barcsi munkahelyét illette „Kaposvári Szakképző Központ” megjelöléssel.
Ha voltak, akik Kaposváron példát mutattak, mikor a nettó hatalmi téboly, a sunyi bosszúállás és a pőre politikai önkény ellen kellett fellépni, azok az egykori Toldi Gimnázium tanárai közül kerültek ki: most ketten támogatták, nevüket adva a kiáltványt – ők ma már tudomásunk szerint nem a KLIK „alattvalói”, nincsenek kiszolgáltatva a várható bosszúhadjáratnak.
Mert a bosszú, ahogyan annak idején Kaposváron, a Toldi esetében is láttuk, biztosan nem marad el: a Délmagyar.hu számolt be arról, hogy már nyomoznak a tiltakozást aláírók után. Nyilván az sem volt véletlen, hogy információink szerint a közelmúltban a kaposvári tankerület minden iskolájában kötelezően felolvastattak egy körlevelet, melyből az derül ki, hogy náluk egyetlen fillér elmaradás sincs a kifizetésekben – tehát, tesszük hozzá: elégedetlenségre semmi ok, lehet csendben maradni.
Orwell 1984 c. regényének illusztrációja: a gyávák és a fél százalék
A kaposvári aláírók közül tehát, akik valódi egzisztenciális kockázatot vállaltak – maximálisan értékelve mindenki támogató kiállását: két intézményből, a Noszlopy közgazdaságiból ketten, és a Zichy iparművészetiből szintén. Mindegyiküket személyesen ismerve kockáztatnánk meg azt a kijelentést: hatalmasat téved, aki azt hiszi, hogy itt valamiféle baloldali összeesküvésről van szó – a legkevésbé sem. Persze tudjuk, hogy ez az elméletek gyártóit pl. a Toldi esetében sem zavarta.
A Kinizsi élelmiszeripariból szintén egy kolléganő neve szerepel a listán, igaz, háromszor (nyilván kis technikai malőrről lehet szó), így ez öt, a Kaposvári Egyetemről, a már tőle független Gyakorlóból, az Építőipariból, valamint a Munkácsyból és a Táncsicsból egy-egy tanár csatlakozott a petícióhoz – így jön ki a szép kerek szám, a tíz.
Kevés? Ízlés dolga, biztosan vannak, akik akkor lennének büszkék, ha városunkból egy lélek sem csatlakozott volna. Úgy sejtjük, pl. Gíber Vilmos közgyűlési képviselő, a város- és helyenként útszéli, irredenta kultuszt ápoló, Wass Albert-mániás Klebelsberg kollégium igazgatója, vagy éppen Stickel Péter tankerületi igazgató, aki a bolsevizmus legszebb napjaira emlékeztető központosítás előtt a kaposvári kultúra és oktatás ügyét igazgatta (mint rátermett egykori kosárlabdaedző és testnevelő tanár), nyilván bezsebeltek volna némi elismerést anyaegyesületüktől, a Kereszténydemokrata Néppárttól.
Amelyre mostani, az egészségesnél sokkal gyakoribb ötletrohamai okán inkább a Kreténdemokrata elnevezés illenék.
Az okra pedig, arra, hogy a tankerület jórészt kaposvári tanárai közül miért csak a fél százalék mert szót emelni a teljesen nyilvánvaló, mondhatni égbekiáltó tanügyi pusztítással szemben, egyszerű a válasz: a klientúraépítés, a bosszúelv, a boszorkányüldözés, az önálló véleménnyel rendelkezők levadászása Kaposváron nem 2010 után kezdődött, hanem sokkal korábban. Szita Károly és Stickel Péter (s persze elődei) mondhatni évtizedek óta építették azt a holdudvart, iskola- és intézményigazgatókból, hivatalnokokból, melynél a kiválasztás szempontja nem a képesség, a rátermettség, hanem a lojalitás, a meghunyászkodás, a feltétlen hűség. Ahol nem sikerült, iskolával együtt kellett pusztulnia az ellenszegülőknek.
Az intézményvezetők pedig ugyanezt érvényesítették tovább a saját hatalmi körükben. És így jutott pl. a Táncsics Gimnázium oda, hogy a kilencvenes évek elejének országos élvonalából sikerült leküzdenie magát a százas lista alsó felébe. A Munkácsyhoz és a többi kaposvári középiskolához pedig nincs megfelelő Excel-tábla, mert kétszáznál elfogyott a sorszám… Talpnyalás, törleszkedés, nepotizmus építette azt a kört, amely régóta foggal-körömmel védi a területét, s ennek során semmit nem szégyell. Azt sem, hogy a volt állampárt elnyomó gépezetének legvisszataszítóbb szereplője, egy III/-es besúgó legyen a polgármestere, aki az ott megszerzett készségekkel építette ki a hatalmát.
A mag persze termő, eleven talajra hullott: ez egy olyan város, ahol anno az lett az egyházi gimnázium igazgatója, aki, mint oktatásügyi közhivatalnok a rendszerváltás előtt vasárnaponként figyelőszolgálatot küldött a templomokhoz, a misére járó tanárokat behívatta, és a szocialista erkölcs nevében felelősségre vonta őket.
Igazi csoda lett volna, ha eléri az egy százalékot a kaposvári tiltakozók száma.
H. I.
