Jani, hát te leszel itt a fűtő?
Némiképp zavarba ejtő hír látott napvilágot néhány hete: Lázár János, a bukott kancelláriaminiszter hódmezővásárhelyi magányában újabb nagy tervet agyalt ki – nyilván elsősorban azért, hogy ne kopjon ki a közbeszédből. A grandiózus ötlet egy déli gyorsvasút Debrecentől Pécsig, bár a „fejlesztést” akár idézőjelbe is tehetnénk. Mai árakon közelítené költsége az ezer milliárdot, és afféle „vasúti M9-es” volna, szerbiai és román kitérővel, ugyanis a cívisvárost kötné össze Nagyváradon, Békéscsabán, Szegeden, Szabadkán át a baranyai fővárossal. Hogy nem térülne meg soha, az teljesen biztos, kivéve persze azt, hogy Lázár János napirenden tarthatja magát, s így már mindannyiunknak megérte.
Hogy ravasz-e, vagy csak ravaszkodik az egykor nagyhatalmú miniszter, akit sokan sokáig
Orbán lehetséges utódjaként emlegettek, s aki az egész Fidesz-elitből egyedül tudott úgy mosolyogni, mint egy fitymaszűkülettel küszködő kereskedősegéd, az majd eldől. A tervről viszont érdemes beszélni, hiszen a déli országrész felzárkóztatásán bármi segít, ami kimozdítja az inkább 19., mint huszadik századi állapotokból.
Írásunkhoz döntően az iho.hu közlekedési szakblog alapos elemzését használtuk fel. Tehát Lázár Jánost, hogy leminősítése még megalázóbb legyen, kinevezték a Szeged-Hódmezővásárhely közti, ún. „tram-train” vasútvonal kormánybiztosának, s ehhez kapta meg fájdalomdíjként a Szeged-Szabadka-Baja vonal koncepcióját.
Talán az utóbbiból nőtt ki az egész vonal terve, melyben a csel az, hogy a Trianon után
a határ túloldalára került román és szerb területen lévő szakaszokat – felújítva – be lehetne kapcsolni a rendszerbe. Sejthető, hogy az épülő debreceni BMW-gyárnak, és az állítólag ide települő Volkswagen-műveknek, melynek kapcsán Békéscsabáról suttognak, óriási szüksége lehet korszerű, gyors vasúti összeköttetésekre.
(Suttogások, sikolyok: szóval a VW-gyár sem Kaposváron lesz.)
Az IHO mindjárt tovább is gondolja a fejlesztést Debrecentől egészen Miskolc-Kassáig, mi pedig – ábrándozni szabad – megjegyezzük halkan, hogy Pécsnek sem kellene feltétlenül afféle zsáktelepülésnek lennie a projektben: mehetne tovább is. Annál is inkább, mert Szegedtől Bajáig, akár Szabadka közbeiktatásával még csak pályafelújításokról lenne szó, ám a Dunán innen már komoly fejlesztésekre lenne szükség: Bátaszéktől Pécsig teljesen új vasútvonalat kellene építeni, s ez a projekt leggyengébb láncszeme.
Itt ugyanis olyan terepadottságokkal találkozna az építtető, amibe jobb bele sem gondolni:
az elemzés szerint csak a Bátaszék-Pécs közti szakasz több százmilliárdba kerülne. Azt pedig Lázár János is jól sejti, hogy nem kaphatna a tervhez még elvi támogatást sem, ha nem kapcsolja be a Dél-Dunántúl településeit.
Magyarország vasúti térképe. Jól látható, hogy a Debrecen-Szeged-Pécs kapcsolat egy új Duna-híd, és a Bátaszék-Pécs szakaszon teljesen új építésű pálya nélkül nehezen képzelhető el.
A szakemberek szerint tehát – s ez érvényes pl. a most napirenden lévő, kínai hitelből épülő Budapest-Belgrád vonalra is – ezek a beruházások soha nem térülnének meg: egyszerűen nincs olyan kalkuláció.
Láttuk azt is, hogy hogy milyen nehezen, nyögvenyelősen mennek a vasútfelújítások,
a villamosításról nem is szólva. Hiába beszélt Szita Károly még 2006-ban arról ellenzékben: elvárná, hogy Kaposvár és Dombóvár közt 160-nal repesszenek a vonatok, csak három év alatt sikerült felújítani a szakaszt, és most jó, ha százzal mennek – és ez ennek az istennek az idejében így is marad.
Sejthető, hogy a „Déli Vasút” nem lesz több, mint szép, kerekre fújt színes lufi,
nem beszélve arról a zavaró tényről, ami akár órákkal is meghosszabbíthatná az utazást: Románia – egyelőre – nem tagja a schengeni övezetnek, Szerbia pedig még az EU-nak sem, így mindenhol – négy ponton – határellenőrzésekre lenne szükség.
Nem tudjuk, hogy egy ilyen projektnek mennyire tesz jót vagy rosszat az, hogy egy Lázár Jánoshoz hasonló „nagyember” felkarolja. Neki Vásárhely nyilvánvalóan már kicsi, nem véletlenül kacsingat Szegedre is, fúrja Botka Lászlót. Azt viszont pontosan tudjuk, hogy számottevő
politikai támogatás nélkül egy-egy merész(ebb) terv évtizedekig csak álom marad, lásd az M9-es déli autópálya sorsát.
Ezt soha senki nem vállalta teljes mellszélességgel, pedig messziről, hozzáértés nélkül látszik, mennyivel több értelme lenne (elnézést minden vasút-hívőtől, de ez biztosan így van), mint ennek az ezer sebből vérző, jórészt pillanatnyi ötletelés nyomán született vasúti Láz(ár)-álomnak.
H. I.
