Uncsitesók nyomorúsága rezsi-pofáraesés idején
Úgy tűnik, a talpaslázadások idejét éljük: épp előző cikkünkben részleteztük, hogyan szólt be a leglojálisabbnak tartott kaposvári fideszes képviselő polgármester-gazdájának, most itt az újabb helyi érdekű balhé: a tegnap bejelentett durva rezsiemelésre – nevezzük nevén: megszorításra – dühödt pamfletben reagált Gelencsér Attila közösségi oldalán a helyi Facebook-körökben jól ismert szószátyár, G. P., a képviselő rokona. Mondhatni szó szerint kitért a hitéből, s a tőle megszokott stílusban barmolta le az(oka)t, aki(k) átlagfogyasztásnak 210 kilowattórát szabtak meg, miközben ő a sokszorosát fogyasztja. Rendesen kiosztotta, akiket eddig imádott, de ő sem úszta meg: pillanatokon belül megkapta a címben idézett parádés választ.
Tehetetlen dühéről pedig mi sem árulkodott jobban,
mint a szellemes riposztra adott, címképünkön olvasható „kódolt” válasza – vélhetően a családban szokott hangnemben. G. P. évek hosszú során, kitartó munkával érte el, hogy széles körben utálják: megnyilvánulásai a közösségi oldalakon leginkább az arrogáns, lekezelő fröcsögés kategóriába sorolhatók, a kormány és a Fidesz irányában való elvakultsága az átlag Orbán-támogatóén is messze túltett.
Boldogan hencegett el azzal például, hogy a választás előtti pénzszórás keretében nyolcszázezer forintot kapott SZJA-visszatérítésként, most viszont kommentjében felpanaszolja, hogy (köztisztviselői) „illetményalapunkat 2008 óta nem emelte a kormány!”.
Apropó, köztisztviselőség: Facebookon tanúsított megnyilvánulásai miatt
Lamperth Mónika már 2013-ban feljelentette, de a rendőrség elutasította a feljelentést, szerintük a mégoly durva kirohanások sem merítették ki a közösség elleni izgatás tényállását, így városházi köztisztviselői állásában is maradhatott, s azóta vezetője lett a területnek. Tenyerén hordozza a rendszer, s eddig ezt igyekezett is a maga módján és stílusában megszolgálni.
A hű rezsimszolga most fellázadt, mert Orbán Viktor, Lázár János, Rogán Antal
és a többiek bele merészeltek kotorni a pénztárcájába, s visszavesznek egy kis aprót. Habár eddig ő próbált leugatni mindenkit fellengzős, innen-onnan összekapart pénzügyes-szakzsargonjával, úgy tűnik, az alapvető közgazdasági axiómát nem sikerült az évek során elsajátítania
az ingyen ebédről, ami köztudomású, hogy nem létezik.
Amit a választás előtt kiszórtak, azt most könyörtelenül, és sokszorosan vissza fogják szedni, és erről nem a háború, és nem is az EU tehet. Most néz kifelé a fejéből sokszázezer „jó oldalra szavazó” honfitársával együtt, és pörögnek a buksiban az eddig pihenő fogaskerekek, hogy akkor ő, a lelkes rajongó most mit is mondjon, vagy csináljon.
Felteszünk egy agyfrissítő találós kérdést, hátha segít a gondolkodásban:
a Portfolio mai cikke szerint – de bárhonnan ellenőrizhető – egyrészt a paksi atomerőmű éves termelése bőven elegendő a magyar lakosság teljes áramigényének kielégítésére, másrészt az általuk előállított áram kilowattóránkénti költsége nettó 11.5 forint, vagyis alacsonyabb, mint a rezsicsökkenetett lakossági ár, ami nettó 12-13.3 forint között van. (Erre jön a hálózati költség, plusz az adók, így lesz belőle az a közel negyven, amit eddig fizet(t)ünk.)
Ebből úgy tűnik, ezúton nagyon is könnyű lenne „megvédeni”
a magyar fogyasztókat. Végre valamiben önellátók vagyunk! Magyar családoknak magyar áramot, oszt’ jónapot! Miért kell nekünk világpiaci árat fizetnünk, és a világpiaci árhoz igazodnunk? Csak nem azért, hogy Paks tulajdonosa, az MVM ezen is többet keressen?
Egy másik példa: a Telex vette észre, hogy a kormány hirtelen támadt nagy piacosítási dühében, amitől tegnap még meg akarták védeni az embereket, nemcsak az áramárat szorozta fel héttel, hanem az ún. hálózati díjakat is, amelyek pedig belföldi költségek, és semmiképp nem emelkedhettek ennyit. Nem is emelkedtek, de a módszer „ügyes”,
így is ki lehet húzni pár száz milliárdot a „zemberek” zsebéből.
Nos, ilyen az, kedves G. P., mikor a sajátjai nézik totál hülyének úgy, ahogy kegyed szokta azokkal, akik voltak olyan naivak, hogy leereszkedjenek vitatkozni a szintjére. Lehet toporzékolni, el lehet küldeni a jó édes anyjába igényesen, családi mintákból fakadó módon bárkit, de a valóság ettől ugyanúgy jön szembe, megállíthatatlanul.
Csupán annyi a különbség, aki eddig „hasznos hülyének” volt elkönyvelve, mostantól csak sima.
H. I.
