A hosszú kések délelőttje Kaposváron
Csak idő kérdése volt, s jóstehetség sem kellett hozzá: miután az Orbán Viktor-közeli Mészáros Lőrinc-közeli Opimus Press megvette a Mediaworksöt, és napokon belül kinevezték a legmocskosabb kezű sajtórenegátot, Liszkay Gábort vezérigazgatónak, világos volt, hogy éppen ilyen rövid úton megindítják majd a mészárlást a megyei lapoknál. Ez történt meg a mai nappal, és, amint az a Mediaworks szűkszavú közleményéből kiderül, a Somogyi új főszerkesztője valójában meglehetősen régi darab: visszatért Lengyel János, aki már egyszer ült ebben a Jávori Béla és Kercza Imre által alaposan lehasznált székben. Lengyelről tudni kell azt is, hogy az MSZMP Somogy Megyei Bizottságának politikai munkatársi beosztásából fújták át a szelek a Somogyi szerkesztőségébe, így aztán nem lepett meg senkit, hogy ő volt a mindenkori Somogyi-főszerkesztők közül az, aki a legjobb kapcsolatokat ápolta Szita Károllyal – nyilván harcostársi alapon.
A mostanában ismét tele szájjal kommunistázó Fidesz-függelékek figyelmébe ajánljuk az alábbi papírfecnit a boldog 1987-es esztendőből. Amikor máshol már bontogatta szárnyát az ellenzék, egyesek itt, Somogyban még a kommunista pártban látták a jövőjüket, hogy aztán tárt karokkal fogadja őket a színtisztán állampárti maradvány Somogyi, amely struktúráiban, szellemiségében, és, ahogy mondani szokás, a napi gyakorlatban a mai napig megőrizte a régi világot – köszönhetően Kercza Imrének vagy éppen Lengyel Jánosnak.
Lengyel János elvtárs a megyei pártbizottság politikai munkatársa. Fideszes mezei hadak, lehet kórusban kommunistázni.
A döntés is nyilván Szita Károlytól eredeztethető, hiszen Liszkay, alvezére, Csermely Péter, vagy a végrehajtással megbízott egykori pécsi Pauska Zsolt mind egy-egy betyárkörte csupán Fidesz alfelén. Így nő össze, ami összetartozik: a sunyító opportunizmus, a társutasság, a fontoskodó semmitmondás, és a tehetségtelenség, amelynek nincs más választása, mint idomulni az újabb és újabb seggekhez.
Immár teljes a „sajtópaletta”: van napilap, televízió, rádió, internetes oldal, hetilap. Minden van, csak demokrácia nincs, meg persze a szólás szabadsága sem ér sokat médium híján, amely közvetítené a szólást az érintettekhez.
És, hogy a legfontosabbat se felejtsük: mindezt a magyar néptől ellopott pénzből szerezték meg. A kérdés az, miért hagytuk, hagyjuk, hogy így legyen.
H. I.
