Karcsi, Ati, Floki és a húsz éves gumicsont
Most már tényleg itt a választási kampány, és ezt abból is biztosan lehet tudni, hogy Szita Károly olyan témákról kezd el beszélni, amelyet „normális” esetben eszébe sem jutna elővenni. Most még rá is duplázott: a cseresznyeajkakról egyszerre keltek szárnyra az „M9-es autópálya” és a „Péccsel való együttműködés” tündöklő szóvirágai. Mi a NER tizedik évében viszont már ismerjük annyira pártunk és kormányunk döntéshozatali mechanizmusát, hogy tudjuk, ez a két úriember nagyjából az utolsó, akinek a véleményét figyelembe vennék egy autóút megépítésénél. Csupán arra volt jó a dolog, hogy megmozgassák kicsit a média emésztőrendszerét – egyébre nem.
Ahol kampány van, ott kampány van, és kéretik mindent eszerint kezelni.
Tudjuk, hogy elsütöttük már, de szerintünk van annyira jó, hogy szökőévenként egyszer elővegyük, ha egyszer akkora divatja van Kaposvár-szerte a nosztalgiázásnak a közösségi oldalakon: a régi-Újpiac téren, ott, ahol most éppen Donnerbe vezető bádogalkotmány belvárosi hídfőállása készül, működött egy szíjgyártó-bőrdíszműves, a Lovró bácsi.
Rézveretes bőrövtől a csuklószorítóig mindent lehetett kapni, ami egy fiúgyerek
szemének kedves, s régi vágású kisiparosról lévén szó, akkor sem zavart ki minket a boltból, ha csak bámészkodtunk. Az üzlet végében, ahol a kis műhelysarokban a csodák készültek, volt a falon egy feltűnő, míves-cirkalmas, láthatóan nagy becsben tartott zománctábla:
„A szíves marasztalást ne tessék komolyan venni! Az idő pénz!”
A M9-es autópálya alternatív útvonala: elterelés minden mennyiségben. Felhívnánk a figyelmet a Pécs és Bóly között párhuzamosan futó két autópályára.
Így volnánk Szita Károly kampányakcióival is: ne tessék komolyan venni!
Különösen, mert jól tudjuk: az utolsó pillanatig, míg a miniszterelnök környezetéből el nem hangzott, hogy „minden megyeszékhelyre négysávos útnak kell vezetnie”, Kaposváron szó sem esett a 67-es négy sávjáról, és azt sem tudta senki, hogy a városnak múlhatatlan szüksége volna egy új sportcsarnokra, ill. versenyuszodára, míg Orbán Viktor be nem jelentette.
Magyarul az égvilágon semmi nincs rájuk bízva, különösen Vári Attilára, aki a
Fidesz-mérce szerint is megbukott Páva Zsoltot váltaná – már, ha a pécsiek megszavazzák – s így egyelőre Szita Károlynál is súlytalanabb.
Ennek ellenére nagy bölcsen összeültek a minap, hogy kinyilatkoztathassák, mekkora egyetértés is van az M9-es autópálya ügyében, s persze erről a köztévé, mint fontos belpolitikai eseményről be is számolt, s nyomában sokan mások, a kritikátlan hírvadászat megszállottjai. A fővárosi lapok alapból leszarják, hogy mi történik vidéken, csak legyen valami hír: tökmindegy, hogy az a fideszes propagandagépezet dezinformációja, vagy bármi más: lényeg, hogy fájdalom-, munka-, és permentesen úgy nézzen ki, mintha érdekelné őket, ami a Körúton kívül történik.
A nóvum – ezzel is többször foglalkoztunk már – hogy szerintük sokkal jobb volna
A pécsi közgyűlésnek készült előterjesztés bevezetője. Ezen röhögtünk a legnagyobbat: “Itt vannak a legrégebbi … gyökerei a regionális kooperációnak.” Ja, pl. mikor a néhai Toller László polgármester azt mondta: “Pécsen egy templomon több torony van, mint Kaposváron összesen.” Hogy pécsieken kívül valaki mást is be kellene vonni, az meg sem fordult a fejükben. Nagyjából ennyire kell komolyan venni azt is, amit együttműködés címén Szita Károlyék előadtak.
Szekszárd helyett Pécs-Mohács felé vinni az utat, hiszen – ezt már mi tesszük hozzá – a Dél-Dunántúl legnagyobb infrastrukturális problémája az, hogy nagyobb városai, tájegységei
szabályosan el vannak vágva egymástól.
Ezért írtuk le kb. százhuszonötször, hogy a dél-dunántúli politikai erőknek réges-rég össze kellett volna fogniuk, és harcolni a régión belüli közlekedés javításáért, aminek alapeleme lenne az M9-es.
Habár éppen a Fidesz volt az, amely 2000-ben, még kormányon elkezdte a Szekszárd melletti Szent László-hidat, mint a déli autópálya fontos elemét, de aztán a beruházást sem a szocialisták, sem 2010 után ők nem folytatták.
Most a Fidesz – bebizonyítva, hogy
ma sem érdekli, valójában mit is szeretnének a dél-dunántúliak – nyilvánvaló időhúzás gyanánt bedobta, hogy Pécs-Mohács felé vezessék az M9-est, holott bizonyos szakaszokhoz, pl. Dombóvár-Bonyhád térségéhez már rég megvannak a a tervek, és a területi-környezetvédelmi egyeztetések is lezajlottak. Most egy új nyomvonalon agyalnak, éppen ott, ahol már el lehetne kezdeni az építést. Nyugodtan tessék röhögni.
Hirtelen eszükbe jutott, hogy talán együtt is lehetne működni? Kampány-
üzemmódban biztosan. De arról is van egy sztorink, hogyan képzelik Pécsen a Dél-Dunántúl gondjainak megoldását, ill. a folytonosan lenézett-lekezelt Kaposvárral való együttműködést valójában: a pécsi városházán nemrég született egy előterjesztés, s nyomában egy megállapodás. Tetszenek tudni, kivel kötött szerződést Pécs városa arról, hogy fel kéne lendíteni a dél-dunántúli régiót? A Baranya megyei önkormányzattal, a kormányhivatallal, a kereskedelmi és iparkamarával, a Pécsi Egyetemmel és a pécsi püspökséggel! Ők a Dél-Dunántúl, mások nem léteznek.
Imádkozzá’ b@zmeg, a jóisten majd megsegít.
Azért annak örülünk, hogy legalább a kampány idején beigazolódik Szita Károlyról, hogy olvassa a KAPOS-T-t: az alacsony helyi bérekről és a pangó gazdaságról számtalan cikkünk született, ahogy az M9-esről is. Az, hogy ezekről egyáltalán elkezdett beszélni, azt bizonyítja, hogy valódi problémákról van szó, melyeket eddig a sikerpropaganda hangorkánja elnyomott, ám a következő ciklusban – látványberuházások híján – már nem lehet elterelni róluk a figyelmet.
Kíváncsian várjuk, mikor veszi fel a kapcsolatot a Németh „Zsírpacal” Szilárd honvédelmi államtitkárral, esetleg a helyi polgármesterrel Taszár ügyében. Már tényleg csak ez hiányzik.
H. I.
