Még korai örülni: nem Kaposvárnál kezdik
November végén a legkülönbözőbb médiumok, párthovatartozástól független lelkesedéssel adták közre a miniszter sajtótájékoztatóján elhangzottakat: állítólag ismét napirenden az M9-es autópálya megépítése. A Menedzser Fórum „új autópályát kapnak a nyugati és déli határnál élők – sokévi álmodozás után kiépítik az M9-es gyorsforgalmi utat” címmel tudósított a bejelentésről. Miután ez Kaposváron és a környéken élőknek „forró téma”, mi is közreadjuk, bár erős kétellyel: hányszor hallottuk már ezt, s a döntéshozók mindig csalódást okoztak az itt élőknek. Majd ha jönnek a földmunkagépek.
Versenyképességi csomagot jelentett be november 26-án a gazdasági miniszter. Reméljük, hogy ez alatt a képesség növelését kell érteni, s nem az ellenkezőjét. Nem, nem ironizálunk feleslegesen: Magyarország az elmúlt években rendre rosszul teljesít a Világbank és a WEF, a Világgazdasági Fórum versenyképességi ranglistáin. Az ötven-hatvanadik helyek környékén szédelgünk, s leginkább belső-ázsiai és afrikai országokat előzünk meg ezen a téren (is).
Talán ne álszenteskedjünk: ha valahol egy kormányzó párt és személyesen a kormányfő szabályosan felvásárolja az országot – és teszi éppen azoknak a hülyéknek a pénzén, akik arra adakoznak, hogy ne ez legyen – ott mindenről lehet szó, csak versenyképességről nem.
Ahhoz minimum jogállam kéne, független sajtó, pártatlan ügyészség, rendőrség, bíróság, törvény előtti egyenlőség.
A Gazdasági Versenyhivatal és a Médiatanács nem vizsgálhatja az Orbán-féle sajtóbirodalom törvényességét? Burundiban vagy Kamerunban kizárt, hogy előfordulhatna…
Ez persze a versenyképességnek csak egy része: a fejlett infrastruktúra legalább ennyire fontos. Csakhogy azt meg úgy illene csinálni, ahogy a futballedző tanítja a fiókáit: „ne oda fuss, ahol a labda van, hanem oda, ahol lesz!” Távlatokban való gondolkodás helyett azonban azt látjuk, hogy még mindig a múlt század hetvenes éveiben született közlekedésfejlesztési koncepciót toldozzák-foldozzák, s, ha pl. szóba kerül az M9, többnyire az a válasz, hogy „nem indokolja a forgalom”.
Meglepő, hogy a szántóföldeken nem gázolnak át a kamionok?
Utak híján a kutya sem veszi az irányt erre. Néha nem csak futni volna jó a dolgok után, hanem alakítani rajtuk.
Tudjuk persze azt is, hogy ma már létezik olyan álláspont, hogy nem is kéne autópályákat építeni, mert környezetszennyezők, és szigorúan mindent vasúton kéne szállítani. Egyrészt ajánlanánk figyelmükbe Elon Musk halkan suhanó robotvezérlésű elektromos kamionjait: mire itt az M9 elkészül, már azok is öreg verdák lesznek.
Az M9 nyomvonala a Menedzser Fórum térképén. Már csak néhány évtizedig kell néznünk.
Másrészt pedig úgy gondoljuk, hogy az autópálya igenis fontos: elviszi a lakott területekről az átmenő forgalmat, és nélkülözhetetlen a felzárkózáshoz.
Az M9 pedig különösen az lenne a rettenetesen elhanyagolt déli országrész szempontjából: Ausztria, Horvátország, Szlovénia és Olaszország irányából kapcsolatot létesítene a dinamikusan fejlődő dél-alföldi, szegedi térséggel, Romániával, Szerbiával.
A miniszteri bejelentés miatt azonban még nem kell Kaposváron behűteni a pezsgőket: egyelőre, 2018-ban csak a Zalaegerszeg és Vasvár közötti szakaszt kezdik el, mondta Lázár János 2015-ben, de még a nyomát sem látni. (Lázárnak sem, és az autópályának sem.) Ha ott valami csoda folytán mégis elkezdik jövőre, abban biztosak lehetünk, hogy a Kaposvárt kedvezően érintő szakaszokra csak hosszú évek múlva kerülhet sor.
Ettől függetlenül a miniszteri bejelentés úgy fogalmaz, hogy a többi szakasz megvalósítása is felgyorsulhat.
Insha Allah – legyen így. Jellemző a koncepció kiforrottságára, és az egymást követő kormányok gondos, elkötelezett, észszerű magatartására, hogy a déli autópálya 1941 – nem tévedés, 1941! – óta létező tervét még az 1994-ben hivatalba lépő Horn-kormány próbálta megvalósítani, mégpedig a valóban égetően fontos, Kaposvár-Dombóvár-Szekszárd szakaszon.
Ez persze nem jutott el, csupán egy kormányhatározatig és a tervekig, aztán az 1998-ban beköszöntő Orbán-Torgyán adminisztráció lesöpörte az asztalról. És, hogy poén is legyen: ugyanők döntöttek arról a ciklus vége felé, hogy a majdani M9 nyomvonalán
ki kell szúrni a szemét Kaposvárnak egy elkerülő félautópálya-torzóval, és építeni egy hidat Szekszárdnál, amely a semmit köti össze a semmivel.
Ha valaki ezt olvasva eljut odáig, hogy a történet szereplői közül nem mindenkinek volt rendes asszony az édesanyja, csak nyugodtan: mi megértjük az indulatát.
H. I.
