És Pécs felé menne a nyomvonal?
Csupa kérdőjel, de ezúttal nem bánjuk: a kormány és az MNB felengedte legújabb, a „versenyképesség növelése”, „2030-ra utolérjük Ausztriát”, című szólam-luftballonjait, a kötelező flancos sajtótájékoztatók és prezentációk kíséretében. Ebben ismét szóba került a sokat emlegetett M9-es autóút(pálya), mint a déli országrész felzárkóztatásának kulcseleme. Ráadásul most úgy, hogy Szekszárd helyett Pécs (Mohács?) felé közelítené meg Szegedet, ami meglepően egészséges ötletnek tűnik: legalább száz érv szólna mellette, s, ha némelyik elsőre nem is látszik Kaposvár számára előnyösnek, érdemes végiggondolni – persze napjaink kihívásainak tükrében.
Azt most hagyjuk is, hogy ennek a gránitszilárdságú kívánsághalmaznak mi a valóságalapja:
kissé komikus, hogy egyrészt kormányoldalról fontoskodó nyilatkozatokban fitymálják, hülyézik a kétségbeejtően hanyatló versenyképességünkről beszámoló jelentéseket, hogy aztán két hónap múlva előjöjjenek egy hangzatos lózunggyűjteménnyel – a versenyképességet javítandó. Eszerint mégis jól látják.
Nem ismételnénk meg azt a temérdek információt, amit az elmúlt években a KAPOS-T oldalain megosztottunk olvasóinkkal, csupán azt, ami új, és amit talán nem ártana – vigyázat, bűvös szó következik – összefogással, úgy értjük teljes: kormánypárti és ellenzéki, zalai somogyi, baranyai, Bács-kiskun- és Csongrád megyei együttműködéssel forszírozni a döntéshozóknak.
A versenyképesség-javító kormányprogram egyetlen közlekedési beruházást lát ilyen szempontból célszerűnek: az M9-est, régi nevén a Déli Autópályát, de Pécs felé, és mohácsi Duna-híddal.
Mert nagyon jól látják – fent, képünkön az eredeti anyag – hogy az M9-es ugyanolyan erős gazdaságszervező tengely lenne délen, mint az M1-M3 északon. És azt is ki kell emelnünk, hogy Pécs bekapcsolása a tengelybe a lehető legjobb gondolat, ugyan nyilván nagyon megdrágítja a beruházást, hiszen egy új Duna-hidat igényel Mohácsnál, és más terepviszonyok közt kell haladni a Dunántúlon, de megérné.
Ráadásul ebben a versenyképesség-növelő programban ez az egyetlen új közlekedésfejlesztési elem – ez nagyon feltűnő.
Néhány érvet azért sorakoztassunk fel mellette: óriási távlatokat nyitna meg, ha a két – gyakran ostobán vetélkedő, egymás rovására fejlődni akaró – dél-dunántúli szomszédvár, Pécs és Kaposvár félórányi távolságra kerülne egymástól. A fő kifogás ugyanis mindig a közlekedés nehézkessége volt: ez indokolta a sok párhuzamosságot, amely oktatási, kulturális, de leginkább egészségügyi ellátási téren felépült az elmúlt évtizedekben.
Gondoljunk csak a mostanában a sajtóban is tárgyalt, többek szerint feleslegesen felfuttatott kaposvári póluskórházra,
amely – okkal, vagy anélkül – sokaknak csípte a szemét. Nemrég a Válasz.hu (egykor Heti Válaszként simicskista-szélsőfideszes hetilap) cikkezett erről pikírten, de nem teljesen alap nélkül:
Tipikus pécsi nézőpont a Válasz cikkében: szegény Pécsnek semmi sem jut, mert mindent elvisz Kaposvár. Példának ott van a totál kihasználatlan M6-os, meg persze az Európa Kulturális Fővárosa programba öntött százmilliárdos összeg. Azon viszont érdemes elgondolkodni, hogy így látnak bennünket mások, távolról.
Tegyük hozzá: napjainkban már majd azért kell utazni, mert egyre kevesebb az orvos, az egészségügyi dolgozó. És, ha ebből a szempontból kell mérlegre tenni a csilli-villi kaposvári kórházépületet és a pécsi egyetemi klinikát, nem kétséges, hol lesz ellátva a beteg, mondjuk néhány év múlva. Ha viszont többet kell utaznunk, nem lenne baj, ha ezt gyorsan és kényelmesen tehetnénk.
És, bár ezt Kaposváron nem szívesen hallják, de sokkal nagyobb együttműködésnek és munkamegosztásnak
kellene lennie a pécsi és a kaposvári egyetem között – éppen a színvonal emelése és a versenyképesség miatt. De, ha belegondolunk, az M9-essel a szegedi, magyar viszonylatban kiemelkedő színvonalú egyetem is emberi közelségbe kerülne…
Mennyivel könnyebben nyitna pl. egy új üzemet bárki Kaposváron, ha tudná, hogy fél-háromnegyed órás utazással
szinte egy egész országrésznyi távolságról toborozhatna munkaerőt? Mennyivel lennének kénytelenek versenyképesebb fizetéseket adni Kaposváron a munkavállalóknak, ha épkézláb közlekedési viszonyok uralkodnának a környéken?
A 67-es út – kis túlzással – nem lesz jó másra, ahogyan már többször hangsúlyoztuk, mint, hogy a kaposváriak kényelmesebben elérjék a balatoni vityillót, igaz, egy megyei matrica fejében. És persze arra, hogy nagyjaink gyorsabban és biztonságosabban suhanhassanak fel Budapestre, megtapsolni Orbán Viktort, vagy meghallgatni a heti kötelező eligazítást.
Miért gondolja mindenki, hogy a „jóság”, az áldás csak Budapest irányából jöhet? Szerintünk éppen onnan kisebb az esélye.
Új dimenziókat ebben a térségben – persze szigorúan infrastrukturális szempontból – csupán az M9-es nyithatna.
Arra se számítson senki, hogy ennek az istennek az idejében pl. egy új vasúti összeköttetés épül Pécs és Kaposvár között, „felmegyünk Dombóvárra, onnan le Szentlőrincre” -típusú, viccnek is rossz 19. századi vicinális helyett.
Persze lehet, hogy mi is beszabadultunk most kicsit ugrándozni a Fidesz szokásos légvárainak egyikébe,
és az egészből megint nem lesz semmi. Mert, amint közismert, az igazi baj a versenyképességünkkel, hogy mindent megöl a korrupció, mely csak azért tud tenyészni, mert egy politikai érdekcsoport foglyul ejtette az államot, az ügyészséget, bíróságot, hogy megfojtják a szabad sajtót, és leépítik az oktatást, tudományt, kultúrát.
Mert minden program annyit ér, amennyi megvalósul belőle. Viszont nevezhetnénk akár szerencsének is, hogy a közlekedési beruházásokból qrva sokat lehet lopni, mert így van rá egyáltalán esély, hogy elkészüljenek.
H. I.
