Vigyázó szemek Százhalombattán
Valójában az a legijesztőbb az elmúlt egy hét történéseit visszapörgetve, hogy a többség még mindig nem igazán fogja fel, hogy mi a tét, és mennyire árulkodó az, hogy néhány nap leforgása alatt készülnek a városunkba telepíteni egy veszélyes hulladékot feldolgozó üzemet. Szita Károly egy árva lelket sem kérdezett meg a szándékáról, mára, kevesebb mint egy hét múlva, rendkívüli közgyűlést hív össze a telek értékesítése tárgyában úgy, hogy a képviselők tegnap délután kapták meg az előterjesztést, és ma fél órájuk lesz az egyes bizottságoknak a megvitatásra. Józan ésszel felfoghatatlan, hogy a politikai elfogultság milyen vakká képes tenni embereket: ez a pánikszerű sietség önmagában is gyanús: rossz lelkiismerettel, sunyítva próbálnak meg valami rettentően bűzös dolgot lenyomni a kaposvári emberek torkán.
A sietségre a magyarázat kézenfekvő: az MSZP helyi népszavazás iránt nyújtott be kérelmet, az Együtt pedig közmeghallgatáshoz gyűjt támogató aláírásokat. Ha ma a közgyűlés dönt a telek eladásáról, a szerződést napokon belül aláírják. A kormány, ahogyan Százhalombattán is, kiemelt kormányberuházássá nyilvánítja a projektet, s ettől kezdve Kaposvár lakosságának az égvilágon semmi beleszólása nem lesz abba, hogy mi épüljön, mit dolgozzanak ott fel, és mi jön ki a kéményen, vagy mi szivárog a vizeinkbe. Nos, ezért a nagy kapkodás.
Nagy Balázs százhalombattai fideszes önkormányzati képviselő nyílt levele. A Duna menti kisvárosból származó információk szerint ez volt a döntő fordulat.
Hol van pl. bármilyen környezeti hatástanulmány? Hol van a lehetőség, hogy Kaposvár lakói demokratikusan megvitassák, akarnak-e hulladék-feldolgozót a városukba? Hol van a sajtó és a nyilvános közbeszéd lehetősége, ahol mindenki elmondhatná a véleményét? Miért nem tartottak közmeghallgatást? Semmire nincs válasz, csupán a polgármester kinyilatkozatásait lehet hallani-olvasni a helyi cselédmédiában: ő „személy szerint bízik” a cég által adott leírásokban, és az MTA egyik kutatócsoportjának sebtében készült, három oldalas „szakvéleményében”, amely a legkevésbé sem meggyőző, s számos kérdésben erősen feltételes módban fogalmaz.
Százhalombatta magasra tette lécet: képesek voltak összefogni a polgárok, és pártállástól függetlenül egységesen léptek fel a tervezett hulladék-feldolgozó ellen: nyilván ennyi vegyész és műszaki szakember nem politikai megfontolásból állt ki, hanem szakmai meggyőződésből. Szita Károly ugyan már megpróbálta besározni őket keddi, a Kaposvár Moston meghallgatható „szentbeszédében”, melynek fő tétele továbbra is a hit. Alig burkoltan állította, hogy a százhalombattai tiltakozók pártérdekeket képviseltek.
Szitának – ellentétben a híres magyar bűvésszel, Rodolfóval szemben – nem a kezét kell figyelni, hanem a száját. Nem véletlen, hogy a kampányából megmaradt fő propagandatétele a mai napig a hit: „hiszünk egymásban”.
Kérdés – inkább persze költői – hogy vajon a fideszes képviselők képesek lesznek-e átlépni a saját árnyékukat, mernek-e egyszer önállóan, lelkiismeretük szavára hallgató, felnőtt polgárok lenni, akik szeretnének még a mai közgyűlés után is tükörbe, netán a gyermekeik és unokáik szemébe nézni.
Százhalombattán ugyanis egy fideszes képviselő volt az, akinél megtört a jég: Nagy Balázs a képen látható nyílt levélben, a helyi sajtóban írta meg, hogy nem tudja támogatni a beruházást, mert több az előny, mint a hátrány, több a nyitott, megválaszolatlan kérdés, mint a biztos válasz.
A Fidesz kaposvári közgyűlésben helyet foglaló tagjai eddig nem sok önállóságról tettek tanúbizonyságot: jellemzően el sem olvassák az előterjesztések többségét, mert tudják, hogy csak egy feladatuk van: megszavazni azt.
Miután információink szerint az ellenzék név szerint szavazást fog kérni az ügyben, s, hogy Kaposvár népét is emlékeztessük, kik is döntenek a közös dolgaink felől, egy kis listában felsorolnánk név szerint a vélhetően igennel szavazókat – ne legyen igazunk – s hozzátesszük azt, hogy tudomásunk szerint ki, milyen egzisztenciális függésben van Szita Károly polgármestertől. Hátha mégis – ha meg nem, akkor azért.
– Nagy Attila tanácsnok, vállalkozó
– Torma János tanácsnok, a Klebelsberg Kollégium műszaki vezetője
– Mihalecz András tanácsnok (frakcióvezető) agrárvállalkozó, épp most szerzett szép darab földet Kaposvár határában,
– dr. Pintér Rómeó tanácsnok, Szita külön polgármesteri szakértőként alkalmazza,
– dr. Szép Tamás tanácsnok, ügyvédi irodája jár el a parkolási pótdíjak behajtása ügyében,
– Borhi Zsombor főállású alpolgármester,
– Csutor Ferenc tanácsnok, az önkormányzati tulajdonú Kavíz Kft. vezető beosztású alkalmazottja,
– Oláh Lajosné alpolgármester, nyugdíjas
– Dér Tamás alpolgármester, az önkormányzati tulajdonú Sportcsarnok és létesítményei igazgatója,
– Czimmermanné Németh Andrea tanácsnok, asztrológus, férje a Rákóczi Kft. ügyvezetője,
– Gelencsér Ferencné nyugdíjas
– Gíber Vilmos tanácsnok, a Klebelsberg Kollégium igazgatója.
Amint látható, döntő többségben vannak azok, akik hosszú ideje jelentős egzisztenciális előnyökre tesznek szert Szita Károly kegyenceként, s azt is tudják: amennyiben bármilyen halovány ellenállást tanúsítanak, a polgármester azonnal kipenderíti őket a jóból, amiben messze képességeiken felül részesülnek.
Százhalombattán „bátrak voltak, akik mertek”, és sikerült nekik. Élő példa. Kérdés, Kaposvár hogyan vizsgázik demokráciából, bátorságból és öntudatból.
H. I.
