Úgy néz ki, továbbra is mindenki szem a láncban
Pontról pontra megjósolható volt minden: az is, hogy színpadiasan leveszi a polgármester a közgyűlési napirendről a cseri határvadász-laktanya kérdését, az, hogyan reagálnak majd a „lakossági fórumon” a spontán hozzászóló hangadók, mit mondanak majd „kedvest, szépet” az illetékesek, s végül az is, hogyan tálalja majd mindezt a cselédmédia, a helyi Fidesz kihelyezett propaganda-osztálya. Kaposvár nem hagyja magát: ha már egykor Európa-hírű színháza lecsúszott egy falusi amatőr színkör színvonalára, a városvezetés és a kapcsolt részei ontják a teátrálisnál is színpadiasabb műsorszámokat. Mert a tét nem kicsi: Szita Károly most, ezzel az üggyel akarja visszakaparni magát oda, ahonnan tavaly, a gumiégető-üggyel lebukfencezett.
Gondoljuk végig: miért pont a Cseri park? Előző cikkünkben felsoroltunk vagy tucatnyi helyet a városban, amelyek mindegyike kiválóan alkalmas lenne határvadász-laktanyának (akárhogy csűrik-csavarják, akkor is laktanya), s épp egy közparkot nem kéne beáldozni, legyen az bármennyire is jobb sorsra érdemes, elhanyagolt. Egy jó városvezetés találna neki funkciót, gondozná, és a polgárok, a köz javára hasznosítaná, s a laktanyának pedig keresne olyan helyet, amelyhez mindenki gratulálna.
Ezzel szemben mi történik? Szita most nem erőből és szemből próbálkozik, mint tavaly, hanem hátulról, valódi szándékait leplezve, ahogyan annak idején a III/2-es belügyi osztály besúgójaként megtanulta,
és megint szimpla politikai manipulációvá züllött egy fontos közügy.
Azért választotta a Cseri parkot, mert akart provokálni valamiféle konfliktust, hiszen tudta, hogy sokan ezt, főleg az ellenzék, nem hagyják majd szó nélkül. Ám azt is tudta, hogy kedves városrészében, otthonában azzal, ha a közbiztonság növelésére, a rendőrök jelenlétére hivatkozik, nyert ügye lesz. Ráadásul most a Cserben megint a városépítő szerepében tetszeleghet, hiszen épül valami,
tehát az a politikai kívánalom is teljesül, hogy egy húzással lehetőleg több fronton is érjünk el sikert.
Olyan ez, mint az óvatos duhaj a kocsmában: a leggyengébb embert választja ki, hogy belekössön, hogy fitogtassa az erejét. Belső, Fidesz-béli megtépázott tekintélyét is helyre kívánja állítani, és persze megint a város jótevőjeként magát fényezni, holott az alapgondolathoz, hogy itt legyen az egység, nem sok köze van.
Az egykor népszerű közpark, a Cseri mai formájában. Szita polgármester szerint “szlömösödik” a városrész, és persze a park is elhanyagolt. Mintha valaki más tehetne minderről.
Tudhatta, hogy a fórumon a rendőr-parancsnokok partnerei lesznek abban a hamis ígérgetésben, hogy a háromszáz határvadász jótékony hatással lesz helyi közbiztonságra. Kissé komikus is volt, ahogyan a két, a Szita-féle mézes-mákos beszédhez nem szokott egyenruhás életszerűtlen kis jelenetekben próbálta előadni, hogy „majd a határvadászok mikor mennek a határra szolgálatba, vagy, mikor onnan jönnek, menet közben is nyitva tartják a szemüket (egy fenét, alszanak), és, ha valami rendelleneset látnak, ahogy jó beavatkozóhoz illik, beavatkoznak”.
Vagy nem. Kérdés, hogy ez mennyire zavarja majd a Cseri dűlő kertjeit, pincéit fosztogatókat…
Amúgy pedig abból, amit a három propaganda-kiadvány, a Somogyi, a Kaposvár Most és a Kapos Tv leadott, erős kognitív disszonancia tükröződött:
most akkor kiváló Kaposváron a közbiztonság, vagy esetleg mégsem annyira? Vannak az éves rendőri jelentések diadalmas statisztikái és van a szubjektív állampolgári biztonságérzet?
Elhangzott aztán némi csúsztatással az is, hogy nemrég „valakik” azért gyűjtöttek aláírásokat, hogy a Cserben rendőrőrs épüljön. Nos, Kaposváron megszokott ez a „vudubeszéd”: primitív törzsekre jellemző, hogy az ellenség nevét nem szabad kimondani. Az aláírásgyűjtést egyébként az Együtt kaposvári szervezete kezdeményezte 2015-ben:
1723-an, tehát közel kétezren támogatták az őrs létesítését – nem a Cserben, a Donnerben.
Mi arra is emlékszünk még, hogy ennek hatására – azt most hagyjuk is, hogy az aláírók közül sokaknál kisvártatva egyenruhás rendőrök csengettek, és érdeklődtek, mi a problémájuk a közbiztonsággal – a rendőrkapitányság egy mozgó rendőrőrsöt, egy kisbuszt indított, amely az első időben látható is volt a városrész utcáin, aztán – ahogy mondani szokás – pár hónap alatt szépen elkopott. (Ez utóbbi megjegyzésünkért szívesen elnézést kérünk és korrigáljuk, ha a kapitányság elküldi nekünk a mozgó rendőrőrs menetlevelét, és abból kiderül, hogy tapasztalatunktól eltérően ma is rendszeresen járőrözik a rendőrségi Ford Transit a környéken.)
Kérdés, hogy a határvadászok is így tartják-e be, amit ígértek.
Persze a fórumon is hozta a formáját Szita Károly: bemelegítésnek akkorát hazudott,
ami még az ő gazdag életművét tekintve is ritkaság: a Kapos Tv videójában a 3.05 percnél azt mondja: „háromszázkilenc rendőrrel lesz több Kaposváron a közterületeken”. Nem csoda, hogy bevezetőjét követően a két rendőrparancsnok, Szabó Ferenc ezredes a Készenléti Rendőrségtől, ill. Piros Attila dandártábornok, Somogy megyei rendőr-főkapitány igyekeztek korrigálni: szó sincs arról, hogy ez a határvadász-állomány itt, Kaposvár közterületein szolgálna. Csupán itt állomásozik, és innen indul a feladatellátás helyszínére, a határra.
És, ahogy mindketten hangsúlyozták: hát persze, ha menet közben adódik valami, akkor majd közbelépnek. Ezt egyébként, ha adódik valami, készséggel elhisszük.
Határvadászok szolgálatban – a határon.
A másik – fogalmazzunk így – erősen kétséges pont Szita monológjában az az állítás, miszerint Lőrinczné Balogh Krisztina főépítész javaslata volt, hogy a Cseri park legyen a laktanya helyszíne. A cikk bevezetőjében említettük, hogy színtisztán politikai megfontolásnak tartjuk a döntést, így szinte kizárt, hogy ő állna mögötte. Szita szokása, hogy rákeni valamelyik alárendeltjére a döntéseket, melyekből esetleg rosszul jöhet ki később.
Persze a főépítész, mint hiperlojális városházi alkalmazott megerősíti ezt, akkor neki is hiszünk.
Erre, mármint a politikai megfontolásra csak azért is feltennénk egy kisebb összeget, mert Szita Károly a tőle megszokott arrogáns pimaszsággal akadályozta meg, hogy a jelen lévő pártok tagjai megszólalhassanak. A csicskamédia persze ezt is a szokásos vudubeszéddel írta körül: „Politikai pártok képviselői majd az országgyűlési választások előtt kampányoljanak – pendítette meg a polgármester annak kapcsán, amikor a lakossági fórumon egyesek más irányba próbálták terelni a rendezvény témáját.”
Kettesek meg hazudnak erről: szó sem volt arról, hogy bárki más irányba próbált volna terelni bármit, csupán azt kívánták tisztázni,
hogy a Cseri park nemcsak a cserieké, hanem az egész városé. Jóreggelt.
Nemcsak néhány, akár mégoly alapos okkal rettegő, pisztolyt (milyen pisztolyt, rendőr urak?) vásároló, dolgáért, életéért remegő nyugdíjasé, akik a polgármester hazugságai után most azt hiszik, hogy bordó sapkás, állig felfegyverzett kommandó fog minden egyes nénikét a boltba és visszakísérni, hanem mindannyiunké, Kaposváré.
Ezért aztán illene másokat is meghallgatni.
Olyanokat például, akiknek – bármennyire is igyekszik Szita Károly minden nyílt és fedett ügynöke (mert ilyenek is működnek szép számmal) az ellenkezőjéről meggyőzni mindenkit – vannak elképzeléseik, víziójuk a városról. Pártoknak hívják őket. És, ha szigorúan vesszük, amit ez a drága ember mondott, éppen ő lett volna az, aki a száját nem nyithatta volna ki ezen a fórumon, sőt, a lábát sem tehette volna be ide.
Ő ugyanis már lassan harminc éve nem csinál mást, mint egyfolytában pártkampányt folytat. Pártérdekeket, és saját pártcsinovnyik érdekeit képviseli. Életében nem hozott még olyan döntést, ahol ne az lett volna az első, hogy ez az ő hatalmi-politikai szempontjából mennyire jó vagy rossz. Erre a Tesco és a többi betonhodály belvárosi elhelyezésétől a gumiégető-sztoriig bezárólag százas nagyságrendben lehet példát találni.
Pártember volt világéletében, és az is marad. És ezt éppen az bizonyítja, hogy néhány megtévesztett és/vagy megvásárolt cseri polgárral kívánja legitimálni politikai döntését.
H. I.
