Maradtunk tisztelettel kispályások – augusztus első hetében is

Persze történtek azért említésre méltó események a héten – itt van mindjárt a sokat emlegetett Rákóczi-ügy: a csapat játékjogát birtokló kft. végül is beadta a derekát a Kaposvár közgyűlésének tőkeemeléssel történő tulajdonrész-szerzéséhez – hurrá. „Szöröztünk” aztán 140 parkolót, vagyis inkább tapasztalatokat arról, hogy a hülyeség akkor a legkártékonyabb, ha szorgalommal és akaraterővel párosul. Arról nem is beszélve, hogy három lett a kaposvári igazság: a „szaros” lakás és a világ legkisebb körforgalma után még egy, a pályának hátat fordító kosárpalánkkal is öregbítettük városunk hírnevét. Nehogy valami is kimaradjon a „legszórakoztatóbb város” címért folytatott küzdelmünkből.

„Elkelt a Rákóczi” kürtölte világgá a tenyérből etetett helyi média, s valóban: miután a falusi búcsús bohózat színvonalán mozgó „amerikai befektető-történet” lecsengett, s Joe bácsi eltűnt a balfenéken, a nagy csapat komolyabbnál komolyabb tulajdonosai kihúzva ujjukat abból a bizonyos éjjeliedényből, legott alá is írták a papirosokat. Nehogy má’ tovább vegzálja őket a Kapos meg a Somogy tévé! Az, hogy igazunk volt, ez esetben sem vigasztaló: miután az önkormányzat ragaszkodott a kivásárláshoz, Takács Norbert, a legtovább kitartó tulajdonos, a „fekete bárány”, a többiekkel együtt elbúcsúzott üzletrészétől. Erre – s ezt gyanítottuk korábbi cikkeinkben a Szita-Kéki-Dér trió machinációi mögött – azért volt szükség, hogy illetéktelenek ne láthassanak bele, mikor, milyen, s főleg honnan származó pénzek folynak át a Rákóczi Kft. számláin. Így is történt, s most már senki és semmi nem áll útjában annak, hogy belátható időn belül a cukorgyári gödörben BL-főtáblás meccseket láthasson a művelt kaposvári közönség.

Capture_parkolo_belvaros

Szokás szerint a semmit ünneplik világra szóló diadalként – a helyesírás persze nem megy

Amit persze majd a Kapos Televíziótól vesznek át a világ sportcsatornái. De szép lesz! Tepernek is a fiúk-lányok, hogy megszolgálják a júdáspénzt, s a nagy igyekezetben aztán lábon is lövik magukat olykor. Július 29-én adta hírül diadalmasan a jó hírek forrása, hogy mostantól aztán „lesz ám hova parkolni, emberek! 140 új parkolóhellyel bővül a kaposvári belváros!” Eltölti a polgárt a tiszta, száraz érzés: „lám csak, milyen áldott jó ember is a mi polgármesterünk, megint szörzött nekünk valamit. Hozzá’ má’ be még egy sört, anyukám!” És nem bűzlik neki messziről a szutykos, hónaljszagú, primitív propaganda: nem bővült semmi, dehogy lett itt több parkoló, kérem. Csupán a CIB bank helyett a tönkrement, Kalmár-féle, Szivárvány mögötti parkolóházat eztán majd a város üzemelteti. Aki parkolni akart, az eddig is, ezután is beállhatott ide, legfeljebb másnak csengette a díjat. A CIB nem fizeti a horrorisztikus ingatlanadót, a város pedig „kaszál”. Csalódás ám ez nekünk. Látva a parkolóház hosszú-hosszú agóniáját, már elképzeltük: a lejtős placcon milyen jó kis Fidesz-ellenzék meccseket lehetne játszani.

Kispályásat persze, ahogy Kaposváron dukál.

palank_nelkul

Palánk nélkül, kifordítva – forrás: József és a 444.hu

Komolyra fordítva: amúgy a föld barma volt, aki ezt a parkolóházat kitalálta, építtette, és/vagy megengedte. Egyénileg és kollektíve. Egy szellős, tágas, fás-árnyas parkoló untig elég lett volna a ferde hátú betonszörnyeteg helyett. Nincs mit tenni: polgármesterünk fantáziája nem bír túlterjedni a „beton-műkő-díszburkolat” szentháromságon. Esetleg némi aszfalttal nyakon öntve.

Volt aztán a srácoknak látványosan hátat fordító kosárpalánk a választásra felújított-széthájpolt Honvéd utcai tömbben, mely a 444.hu által öregbítette Kaposvár jóhírét: amióta lakótelep van, azóta folyik a vita, hogy legyenek vagy ne azok a bizonyos dühöngők, ahová a gyerekek focizni, kosarazni lemehetnek, ahol esetleg a szülő látótávolságában maradhatnak, ellenben a pihenni vágyókat nyilván zavarják. Mindent gyógyító elixírt persze mi sem tudunk a problémára, de könyörgöm, ott, ahol még arról is megkérdezik a polgárokat, hogy átvegyék-e a felújított utat, talán a kosárlabdapályáról sem ártott volna egy közvéleménykutatást rittyenteni. Hogy ne költsenek el ismét számolatlan milliókat sportpályára, amin aztán legfeljebb ugróiskolát lehet játszani, azt is csak csendben.

Csak nehogy ez legyen a legújabb „Kaposvár-modell”: ha kupacsapataink egy erősebb ellenféllel kerülnek szembe az elő-elő-előselejtezőkön, pl. albán, fehérorosz, máltai vagy luxemburgi csapattal, kifordítják a kaput, és máris megvan a – döntetlen. Az pedig a baráti média tálalásában már diadal.

Esetleg némi aszfalttal nyakon öntve.

H. I.