És valójában ki az igazi uzsorás?
Július elején számoltunk be róla, hogy az első szükséghelyzet utáni közgyűlésen csúnya adok-kapok zajlott az őszi választások idején amúgy harcostársaknak számító Szita Károly (Fidesz) és az LMP-s Felder Frigyes között. Felder küldetése akkor az volt, hogy kampányfőnökként beépülve az ellenzéki összefogásba, primitív, amatőr módszereivel bomlasszon, alkalmatlan, épkézláb mondatot összerakni nem tudó embereket előtérbe tolva biztosítsa Szitának a túlélést. Szita Károly pedig a helyi közigazgatás hathatós segítségével – mindkettejükhöz méltó erkölcstelen módon – „besegítette” Feldert a közgyűlésbe, folyamatosan fedezi a törvénytelen ottlétét, s cserében kapcarongyként bánik vele nyilvánosan, mint általában alárendeltjeivel.
Tegyük hozzá: Felder aknamunkájában sokat segített az összefogásban
résztvevő pártok (DK, Jobbik, Momentum, MSZP) egymással szembeni, paranoiáig menő bizalmatlansága, a budapesti pártközpontok nemtörődömsége. Minderre – beleértve Felder szerepét is – ékes bizonyíték, hogy a közgyűlésbe bejutott ellenzékieknek eszük ágában sincs közös frakciót alapítani: most jobban gyűlölik egymást, mint a választások idején.
A június 25-i közgyűlésen csak a megszokott alázás, csicskáztatás zajlott:
Szita Károly világképébe nyilván nem fér bele, hogy valaki kiszóljon testének bármelyik árnyékosabb zugából. Annyira azonban már nem volt nagyfiú Kaposvár teljhatalmú helytartója, hogy a közgyűlés jegyzőkönyvében is benne hagyja a láthatóan idegrángás közepette előadott vádakat. Hogy ki volt a cenzor, csak sejtjük, de a felelős (a kijelentés igazságtartalmáért és a jegyzőkönyv hitelességéért egyaránt) egyértelműen a polgármester.
A meghamisított jegyzőkönyv. Korábbi cikkünkben szó szerint olvasható, és a videomegosztókon fent is van az eredeti szöveg, melyben Szita Károly uzsoráskodással vádolja Felder Frigyest a maszkok kapcsán. Itt már nyoma sincs.
Minket viszont jó szokásunk szerint továbbra sem hagyott nyugodni a kérdés:
volt-e egyáltalán bármi valóságalapja a vádnak? Ha igen, hol vannak a bizonyítékok? Ha nem, miért lapít, miért nem kér bármiféle elégtételt Felder Frigyes? Utóbbi kérdésben megkerestük az LMP társelnökeit, Schmuck Erzsébetet és Kendernay Jánost, válaszoltak:
„képviselőtársunk a jogi lehetőségeket vizsgálja minden, az ügyben a lejáratását célzó megnyilvánulással kapcsolatban”.
Frigyes mester, amint hosszasan vizsgálódik…
Amúgy persze érezzük ebben a nekünk címzett, burkolt fenyegetést: az itt olvasható viccel válaszolnánk, javaslatukra pedig, hogy Felder Frigyes „szívesen adna személyes interjút önnek is”, Esterházy Péter örökbecsű gondolatával.
Felder, ahogy az várható volt, közel másfél hónap alatt nem jutott semmire, mi viszont kikértük közérdekű adatigénylésben Kaposvár Megyei Jogú Város jegyzőjétől, hogy a városlakóknak ingyenesen kiosztott 54 ezer maszk honnan származik, ki, mennyit, és főleg mennyiért szállított. A válasz gyors és precíz volt:
„valamennyi kiosztott szájmaszkot megvásárolta az önkormányzat … nem volt köztük olyan, amelyet adományba kaptak volna”.
A hatvanezer maszk felét a Roland Divatház szállította nettó 480 Ft/db egységáron.
Nyilván sokan tudják, hogy ez az a cég, amely a sétálóutca egyik legnagyobb, legszebb üzletét bérli az önkormányzattól, elképesztően előnyös feltételek mellett: „a havi nettó forgalom 5%-ának megfelelő, minimum 5.000 Forint – nem tévedés, ötezer forint plusz ÁFA – bérleti díjért”. Ilyen kondíciók mellett nem meglepő, hogy a cég lelkesen szállított a városnak – persze nem ingyen – s az sem, hogy nem nagyon izgatják magukat azon, hogy a boltban elég ritka madár a vevő…
Ilyen borítékban landoltak a maszkok Kaposvár postaládáiban, feladó személyesen Szita Károly. Nem Kaposvár városától, netán önkormányzatától kaptuk, dehogy: személyesen atyai jótevőnktől, istápolónktól. Uzsora a javából.
A következő szállító, a siófoki J&G Kft. tízezer darabbal
szállt be a kontingensbe, nettó 398 Ft/db: ők tartják fenn a Városház utcában lévő grafikai és másolószalont. Szintén tízezret szállított az LM Collection Kft. – közismertebben Lovász Márta – ő volt a legolcsóbb, nettó 260 forint per darabbal, ötezret Horváth Istvántól vettek (Baross Szőnyegáruház) darabonként 331 forintért.
A Gold Consulting Szociális Szövetkezet, amelyhez Felder számos szállal kötődik,
s a polgármesteri kirohanást is vélhetően ez váltotta ki, szintén csupán ötezer darab maszkot szállított Kaposvár városának nettó 330 forint hetven filléres áron, annak ellenére, hogy valószínűleg az egyik legnagyobb varrodai kapacitással rendelkezik a városban. Ez bruttó 420 forint, ehhez képest az egyetlen, még online elérhető helyen, az EMAG oldalán bruttó 350 és 690 forint közötti áron vannak a maszkjaik.
Tehát változatlanul nem világos, mire gondolt az uzsorázás címszó alatt Szita Károly,
hacsak arra nem, hogy a Gold Consulting ugyan már márciusban azzal büszkélkedett a Facebookon, hogy „húszezer maszkot készítettek a kaposváriaknak”, az önkormányzat által ingyenes kiosztásra kerülő maszkok majd’ kétharmadát más városokból kellett beszerezni, míg a számos kedvezményben és támogatásban részesülő Gold Consulting kőkeményen piacra termelt, egyik textilmaszkjuk ára pl. bruttó 990 forint volt a nagy kereslet idején.
Felder most játssza az áldozatot, úton-útfélen sajnáltatja magát,
közben pedig eszében sincs valódi, gerinces politikus módjára elégtételt venni. Valójában – saját és Szita értékrendje szerint – nem történt más, mint helyretették: aki kiszól, annak beszólnak. Ugyanakkor mutassunk rá az igazi uzsorásra is: az ingyenes maszkokat, amelyet Kaposvár polgárai kaptak, s amelyet a kaposvári, esetleg a magyar, vagy az európai adófizetők pénzéből vásároltak,
„Szita Károly” feladóval kézbesítették, mintha atyuska személyes ajándéka lett volna.
Nos, ez az igazi uzsora, nem kéne másra mutogatni: politikai hasznot húzni a járványtól, s a halálos kórtól való félelmen nyerészkedni.
H. I.
