A Szita-Gelencsér háború újabb fordulója – frissítve!
Puha fészekre való utalással zártuk korábbi, Jakó Gergelyről, a nemrég megbuktatott közgyűlési elnökről szóló írásunkat, s lőn: a Somogy megyei állami erdőgazdaság valóban, s késedelem nélkül a keblére ölelte Gergelyünket, nehogy szégyenszemre Szita Károly gondoskodására szoruljon szegény pára, aki mostanában munkanélküliekkel kel s fekszik – egyelőre ugyan nem sok sikerrel. Persze Jakó Gergely sejthetően egyetlen percet sem töltött mint regisztrált álláskereső, ám, hogy ebből mennyi írható a rendszer rovására, és mennyi köszönhető saját képességeinek, azt a tisztelt olvasókra bízzuk. Orbán Viktor mindenesetre kijelentette: „senkit nem hagyunk az út szélén”. A „senkit” nyilván az ilyen politikai balesetek nyomán hoppon maradt fideszes atyjafiaira értette: Jakót várta egy „közönségkapcsolati vezérigazgató-helyettesi” hitbizomány, miután egy dagadtabb, mohóbb és agresszívebb fióka kilökte a fészekből.
Véletlenül épp akkortájt lett szükség egy közönségkapcsolati vezérigazgató-helyettesre, mikor Jakó Gergely a megyei közgyűlésben végrehajtott puccs miatt ráért. Véletlenül.
Az „Erdőkerülő” hangzatos címet viselő, amúgy a Kádár-rendszer vállalati újságjaira emlékeztető küllemű és hangvételű SEFAG-lapban találtuk a hírt, mely szerint „Társaságunk Központjában (így!) szervezeti átalakítás történt. Kialakításra került (érdemes figyelni az ékes nyelvhasználatot) a Közönségkapcsolati vezérigazgató-helyettesi státusz, melyet 2016. november 01-től Jakó Gergely tölt be.”
Micsoda véletlen, mondhatnánk. Barkóczi István vezérigazgató és a magasságos igazgatótanács fejében éppen akkor fogant meg, hogy múlhatatlan szükség volna egy jó „Közönségkapcsolati vezérigazgató-helyettesre” (így, nagybetűvel), mikor Gelencsér Attilának és a Somogyvárról a megyeszékhelyre csődülő siserahadának sikerült kibuktatnia székéből a Szita Károllyal erősen összekapaszkodott Jakót.
Szégyellje magát, aki úgy gondolja, hogy az állami erdőgazdaságnál „csináltak” egy méretre szabott státuszt a megbuktatott közgyűlési elnöknek…
Véletlenül nem sokkal korábban fogalmazta meg a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (a Kehi), s tettek emiatt feljelentést a kormányzati szervek, hogy micsoda agyatlan, vagy tán nagyon is agyas pocsékolás folyik az állami erdőgazdaságokban, jelesül a SEFAG-nál. Cikkek tucatjai szóltak arról, hogy áron alul eladták az erdészeti gépeket egyes munkatársaknak, akik aztán jól fizető bérmunkát végeztek azokkal a cégnek, de előfordult, hogy a vásárláshoz is a SEFAG adott kezességet.
Volt magáncég, amely a SEFAG teherautóját három éven keresztül térítés nélkül használhatta.
És most tessenek figyelni: a KEHI-jelentés szerint „a hat erdészet – a Bakonyerdő, az Egererdő, a Mecsekerdő, a SEFAG Zrt., a VERGA Zrt. és a Zalaerdő – a vizsgált időszakban mintegy 202 milliárd forint bevételhez jutott, miközben feltűnően kevés, mindösszesen 7,7 milliárdos eredményt ért el. A jelentésből kiderül, hogy még ebből a nyereségből sem folyattak át semmit a tulajdonosnak, azaz nem fizettek osztalékot az államnak. A kevés kigazdálkodott nyereséget inkább maguknál tartották, az eredménytartalékba helyezték. … Pedig a vizsgált időszakban dőlt az állami és az európai uniós támogatás az erdészetekhez. A jelentés szerint a hat gazdaság 2,3 milliárd forint agrártámogatást és 2,9 milliárdos EU-s támogatást kapott. Ráadásul a közmunka-programoknak köszönhetően olcsó munkaerőhöz jutottak: a közfoglalkoztatásra az államtól négy év alatt 8,7 milliárd forint támogatást kaptak a hivatal összegzése szerint.”
És a lényeg: „Míg a fizikai munkaerőn spórolni tudtak, a vállalatirányítási költségek kiugróan magasak voltak a Kehi szerint: 2013-ban például a bevételek 17 százalékát emésztették fel.”
Tehát ha szerényen feltételezzük, hogy a SEFAG a 202 milliárd egyhatodát, 33 milliárdnyi árbevételt ért el egy évben, ennek tizenhét százalékát, vagyis 5.61 milliárdot költöttek vállalatirányításra! Amelynek döntő hányada a vezető beosztásúak fizetése és prémiuma. Ez majdnem annyi, mint a Csiky Gergely Színház felújításának nettó költsége…
És mire van szüksége egy nyereséget nem termelő, gazdálkodás szempontjából ezer sebből vérző állami cégnek? Hát persze, hogy egy „Közönségkapcsolati vezérigazgató-helyettesre”! Egy jó Jakó Gergelyre!
Bukott ember Jakó, de a NER-ben nem lehet annyira bukott valaki, hogy az út szélén hagyják. A hallgatást meg kell vásárolni – naná, hogy milliós fizetéssel és prémiummal.
Mindegy: ő ettől még ugyanúgy „a” Jakó Gergely marad.
Együtt sütkéreztek az Azori-szigeteken: a ma már büntetőeljárás alá vont Mengyi Roland és Gelencsér Attila (kép: blikk.hu)
Első pillanatra nem tűnik logikusnak, ami történik: szépen megférnének egymással Szita Károly és Gelencsér Attila: egyiké a város … ám a felállás annyiban változott, hogy most már Gelencsérnek is Kaposvárra fáj a foga. Itt tudja csak megnyerni a parlamenti helyét, és szüksége volna egyrészt a helyi médiára, no meg a hatalom(vágy) természetéből következik a paranoia, a féltékenység, a bizalmatlanság. És ne feledjük ki a szubjektív tényezőt, a zsigeri ellenszenvet.
Kaposvárt egyelőre nem sikerült bevennie Gelencsérnek, de kilőtte a megyei körökből, ahol azért elég szép területfejlesztési pénzek várnak elosztásra, Szita emberét, Jakót.
Szita viszont még nem tett le arról, hogy az általa mélységesen lenézett, falusi tornatanárból lett képviselőt lecserélje 2018-ban saját zoknibábjainak egyikére, pl. Pintér Rómeóra vagy Borhi Zsomborra. Most ugyan szopóágon van a kaposvári polgármester: a tavalyi gumiégetős pofára esés nyilván közrejátszott abban, hogy Gelencsér annyira felbátorodott, hogy letegye Jakó elé azt a bizonyos selyemzsinórral ékesített dossziét.
Szita Károly támogatottsága, polgármesteri alkalmassága a gumifeldolgozós közvélemény-kutatásból származó információink szerint ötfokú skálán a korábbi 4.2-4.4-ről közel két egységet rontott, és ma nem éri el a közepes átlagot.
És ezért persze most kapaszkodik, próbálja helyreállítani a hatalmi viszonyokat párton belül és kívül: nem engedi a frissen megszerzett Somogyi Hírlap közelébe Gelencsér embereit, s közben pedig ész nélkül szivárogtat: az országos sajtóban keresztben-hosszában jár az az anyag, amelyben Gelencsér „Somogyi-Mengyi” Attila viselt dolgairól, gazdagodásáról, a somogyvári maffiáról, rokonairól, azok rokonairól és üzletfeleiről van szó. Pályázatíró cégekhez kihelyezett barátnőkről, strómanokról, buckalakókról.
Egyszerűen szólva mindketten abszolút befolyásra törnek, igyekeznek gyengíteni a másikat.
Kérdés, eléri-e mindez bárkinek is az ingerküszöbét valaha: talán nem több, mint a NER néven ismert rendszer természetes bélmozgása, perisztaltikája. Ahonnan néha kipottyan ez-az.
H. I.
Update: Kedves olvasónk hívta fel a figyelmünket a napi szintű Szita-Gelencsér rivalizálás ékes példájára: tegnap Gelencsér húsz doboz használt ruhával ajándékozta meg a kaposvári hajléktalanszálló lakóit, ma „pedddddig” Szita Károly rohant, hogy le ne maradjon a címlap-versenyben, és átadott – no nem a sajátjából, a kaposvári önkormányzat pénzéből vásárolt – két darab mosógépet. Mindkét politikus ragyogó példát mutatott humánumból, önzetlenségből és pénztárcakímélésből.
(Érdemes megfigyelni azt is, hogy a Gelencsérről szóló tegnapi hír már nincs fent a Kaposvár Most főoldalán, holott ennél sokkal régebbi, öt napos anyagok is vannak itt. Vannak, akik egyenlőbbek.)
