A terjedelmes címet stílusosan akár egy szóból álló cikk is követhetné: megértjük. Ám, ha már Szita polgármester nem érzi úgy, hogy tartozik a kaposváriaknak annyival, hogy nyilvánosan is megvédi, megmagyarázza mindazt legalább, ami az elmúlt négy évben történt, mi vállalunk ebből annyit, amennyit tudunk: elmondjuk a város polgárainak eme elvetélt vita körülményeit, tétjét és a szereplők lehetséges indokait. Ennek is lehetnek tanulságai, mint ahogy annak is, mit kínál Szita vita, érvek és meggyőzés helyett választási propagandafüzetében: bárgyún kenetteljes lózungokat, agyzsibbasztó általánosságokat és leharcolt közhelyeket.
Kováts Imre, a baloldali összefogás jelöltje saját bevallása szerint kezdettől arra készült, hogy a helyi médiumok – és persze a vetélytársai – vállalkoznak egy nyilvános vitára, melyre korábban Kaposváron és az országban is számos példa volt. A legemlékezetesebb nyilván a 2006-os miniszterelnök-jelölti, Gyurcsány-Orbán közti, amelyben a későbbi győztes szabályosan felmosta a padlót Orbán Viktorral, aki ebből le is vonta a tanulságot: soha többé senkivel nem állt ki.
Szita Károly hűségesen követi a Fidesz-protokollt: a közgyűlésen sem vitatkozik, csupán azt teszi, amit a médiában is: folyvást kinyilatkoztat. A hatalomba véletlenül belecsöppent, szerény képességű emberek jellemzője, hogy egy idő múlva csalhatatlannak érzik magukat, nem tűrik a kritikát, és kizárólag olyan emberekkel veszik körül magukat, akik ebben – nyilván nem ingyen – partnerek.
E magatartás számára elképzelhetetlen a vitaszituáció. Ennek ellenére a baloldali jelölt, Kováts Imre megpróbálta: honlapja tanúsága szerint a szeptember 25-i közös kampánygyűlésen vitára hívta Szita Károlyt és másik két jelölttársát, Felder Frigyest, az LMP, és Kiss Tamást, a Jobbik jelöltjét. A felhívást – ahogy illik – személyre szólóan is megismételte. Felder Frigyes és Kiss Tamás – ahogy civilizált, európai politikusokhoz illik – válaszoltak a levélre, elfogadták az invitálást.
Kováts Imre válasz nélkül maradt felhívása
Szita Károly – ahogy egy ízig-vérig Fidesz-politikushoz illik – nem is válaszolt.
Tegyük hozzá: a felhívást – bár tudtak róla – egyetlen helyi médium sem hozta nyilvánosságra. Egyébként, ha valaki a helyi sajtóból próbálna tájékozódni az önkormányzati választásról, semmilyen információhoz nem jutna. Szabályos sajtóblokád veszi körül az ellenzéki pártokat, jelölteket – nekik csupán a városban a kevés számú, rosszul kihelyezett, igénytelen, OSB-lapokra felragasztható plakátok és a szórólapok maradnak. Minden más a Fideszé: a köz pénzén nyomott méregdrága „tegnapmaholnap”, az óriásplakátok, a buszmegállók, a városi plakáthelyek, a város címerét jogtalanul használó propagandatérkép, pólók, reklámajándékok, a Kaposvár Polgáraiért Egyesület által kiadott „imádságos füzet”. Ha a kilóra megvett sajtót is ide számítjuk, nagyjából száz millió – nem kétséges, ki állja a cechet.
Úgy tűnik azonban, hogy némi homok került a fogaskerekek közé, mert a Somogyi Hírlap – talán elszégyellve magát amiatt, hogy, míg más városokban bőségesen tárgyalja a helyi sajtó az önkormányzati választások híreit, Kaposváron teljes a Fidesz-médiablokád – öt körkérdést intézett a jelöltekhez, s a megszületett válaszokat tegnap közzé is tették.
Ezeket itt és most nem értékelnénk: alapvetően mindegyik korrektül tükrözi az illető párt és a jelölt filozófiáját, felkészültségét. Ami viszont a kérdésfeltevőket is meglephette: Szita Károly ez elől a felkérés elől is kitért. Ilyenkor szokott a média rosszabbik fele „arculcsapásról” meg „szembeköpésről” beszélni, szerintünk egyszerűen: jellemző. Pedig a kérdések tendenciózusak, sugalmazók, nem adnak teret az önálló vélemény kifejtésének, így akár azt is hihetnénk: a városházán fogalmazták őket.
Súlyos szegénységi bizonyítványt állít ki magáról, akinek ezek a válaszok gondot okoznak. Már csak azért is, mert a kérdések maguk több, mint ezer karaktert tesznek ki, míg a válaszokat összesen kétezerben limitálták. Ennyiből azt is mondhatták volna: „igennel vagy nemmel szíveskedjék válaszolni”.
Tartalmukat illetően is katasztrofálisak: az első úgy szól, hogy miként lehetne munkahelyeket sokasítani Kaposváron, ha egynémely okostojás azt feltételezi, hogy nem települnek ide multik? Először is: kik azok a multik? A Kométa multi? A NABI-t megvásárló török üzletember a 150 éves „együttélés” emlékére? Miért kéne ostoba prekoncepciókkal leszűkíteni saját mozgásterünket? Azért, hogy kijöjjön: itt nem úgysem lesz más, mint egy rakás Róna Péter – Pintér Sándor – Szita Károly-féle gyógynövénygyűjtő, kecsketenyésztő éhenkórász a végén?
Inkább bénák, mint nehezek, de legalább kérdések
A második: alapvető tévedés, hogy a somogyi megyeszékhely akár egy fillért is költhet kutatás-fejlesztésre. A pénzt az itt működő vállalkozások, esetleg intézmények költhetik, ha van ötletük, és: „minél több célra, minél többet hülyeúr, ugorgyunk”.
A harmadik a kedvencem: „hogy lehetne eredményesebben lobbizni a 67-es út érdekében?”, persze könnyű utólag, hisz most ígérte meg Orbán Viktor. Vagy épp most kéne elkezdeni gyanakodni, miután a színházat is megígérte? Hogy kéne, hogy kéne? Jó fideszes módra még mélyebbre kéne furakodni a felséges úr ánuszába? Mert Szita, Gelencsér és Mátrai Márta a lobbizást olyan eredményesen művelték? Mit lehet egy ennyire hülye kérdésre válaszolni?
4.: Hogyan állítható meg a fiatalok elvándorlása? Hát megállítótáblával, öcsém. Ezt most komolyan? Szerintetek tényleg elvándorolnak a fiatalok? És ti mikor írtatok erről? Mikor szembesítettétek a városházát a rendre elhazudott, nagyon-nagyon kiábrándító tényekkel?
Mondjuk úgy lehetne megállítani – sok más mellett –, ha legalább mindenki abban teljesítene, nem európai, csupán magyar színvonalon, ami a dolga: ha nem újságírás ellen beoltott, tehetségtelen surmók lennének a média-hangadók, csak azért, mert lojálisak, ha nem tudatlan tornatanárok székelnének minden kulturális és oktatási poszton, ha nem röhögne az egész városépítész-szakma a város közepébe telepített Tescón, ha nem partra vontatott Auróra cirkálót formázna a piac épülete, ha a színházunk nem dőlne össze, és belőle nem üldözték volna el a tehetséges színészeket és rendezőket… folytassam? Egyeseknek legjobban nyilván a röghöz kötés tetszene, az már ki van próbálva.
Donner. Nyilván az utolsó kérdést szánták bónusznak, hadd kapja meg a rendpártiság, a rasszizmus és az intolerancia a maga magas labdáját: gettóban b@zmeg, gettólakó módjára viselkednek az emberek! Nem a flancos kecelhegyi Fidesz-lakótelepen kellett volna 2002-2004 táján bérlakásokat építeni, meg a Berzsenyi utcában, hanem a donneri központ sok-sok önkormányzati lakását szanálni, rendbe tenni, átépíteni. Akkor most nem lenne donneri gettó, és nem zárt volna be az iskola, a gyógyszertár, a könyvtár, s lassan már a posta és a bolt is. A városvezetés szisztematikusan fojtotta meg, gettósította el a Donnert, mert Szita Károly cseri, és számára Cser volt a fontos. „Donnerellenes” bűneiket még az emberekben meglévő rasszizmus szításával is súlyosbítják.
Mindent egybevetve, egy olyan kérdés sincs az öt közt, amelyet a városházi bullshitgenerátor bevetésével ne tudtak volna abszolválni a szokásos módon. Ám itt másról van szó, egy magasztos elvről: halandók csakis kinyilatkoztatásainkban részesülhetnek.
Épül a pártállam: kérdésekkel, ellenvetésekkel, akadékoskodással tilos megzavarni a fenséges harmóniát: kuss legyen, mikor mi épp hiszünk egymásban…
H. I.
