Akármilyen útszéli is a fideszes, nem hagyják az út szélén
Nagy teher szakadt le a vállunkról, nagy kő a szívünkről nemrég, mikor végre írásos nyomát is leltük annak, amit már régóta suttogtak a városban: az egykor szépreményű, polgármesteri ambíciókkal is kacérkodó volt képviselő, Heintz Tamás diplomáciai pályára lépett, mégpedig az európai kultúra bölcsőjének tekintett Rómában. Így végre hézagmentesen igazolható Orbán Viktor azon tétele, hogy „senkit nem hagyunk az út szélén”. Egyeseket lerúgunk az árokba közmunkával, inasképzővel, mesterségesen generált szegénységgel, nehogy akár az ükunokája is ki bírjon onnan kapaszkodni, másokat viszont, legyenek bármennyire is fogalmatlanok és alkalmatlanok, beillesztünk mestertervünk puzzle-jába. Egyúttal azonban van az az érzésünk, hogy azt, ami ma Magyarország: magyar politika, kultúra, gazdaság, világnézet, élet, színvonal és minden egyéb, azt egy Heintz „kapjátok be” Tamás hibátlanul képviseli bárhol a világon.
Végre nekünk sem kell vele többet foglalkozni, nincs a kínzó hiányérzet, a kétségek, hogy vajon tényleg „ennyi volt”? Két, nála sokkal hitványabb kondatárs, Szita és Gelencsér csak úgy lazán odébbtaszajtja a naranccssárga moslékosvályútól, s lehet visszamenni falusi körorvosnak? Mondhatnák persze, hogy ez csak a felszín: Heintz mindig is egy politikai lúzer volt, esély nélkül arra, hogy a helyi hatalmát – lényegében a Fidesztől is függetlenül – titkosszolgálati módszerekkel kiépítő Szita Károly és alkalmi szövetségese, Gelencsér Attila hegemóniáját megtörje.
Számos esetben blamálta el magát csúnyán: pl. országos botrányt kiváltó beszólással debütált, mikor friss húsként 2006-ban, a parlamentben egy felszólalását – még bekapcsolt mikrofonnál – azzal zárta, hogy „kapjátok be”. Ordenáréságát sikerült azzal megkoronáznia, hogy a Fidesz-frakciótól kért bocsánatot (mintha egy csapat pávián előtt azért exkuzálná magát, mert megvakarta a seggét), nem az Országgyűléstől, s a megsértettektől.
Így váltunk országosan ismert médiaszemélyiségekké…
Megemlékeztünk arról is, ahogy ez a jóságos, már-már szent ember, akinek ma szeretné feltüntetni magát, hogyan állt bele abba a mocskos, lejárató kampányba, amelyet Taszár ügyében folytatott a Fidesz, és hogyan égette szénné magát Gelencsérrel együtt azzal, hogy „Bízzák Taszárt a következő kormányra!” felszólítással kukorékolták teli a médiát, majd a kormányváltás után úgy hagyták ott a repteret, mint eb a Szaharát, pusztulni, enyészni.
Épületes akciója volt – ráadásul teljesen saját ötlet és kivitelezés – a 2009-es „vonatelőzési performansz” is, melynek során „dr. Heintz Tamás országgyűlési képviselő úr szervezésének eredményeképpen százhatvanan ültek kerékpárra, hogy ily módon hívják fel a figyelmet az elégtelen somogyi vasúti szolgáltatásokra”. Nos, rögzítsük: a Fidesznek és főleg a helyi politikusainak közel két ciklus, azaz majdnem nyolc év kell ahhoz, hogy egy alig néhány milliárdba kerülő vacak kis vágányfelújítást elvégezzenek Kaposvár és Dombóvár között, hiszen végül 2017 lesz, mire az eredeti ígéretekhez képest elkészülnek, s ráadásul ezzel nagyjából csak az 1980-as évek állapotát sikerül majd helyreállítani. Heintz Tamás azóta nem szervez biciklitúrát: ahogy Taszár ügyében nem nyikkant meg – s főleg nem kért bocsánatot azoktól, akiket megrágalmazott – úgy azért sem, hogy kormánypárti (mindkétszer csak listán, tehát a pártja kegyelméből bejutott)* honatyaként lényegében semmit sem tett Kaposvárért.
Az általa képviselőként töltött két ciklusban (2006-10 és 2010-14) mint orvos, végig az egészségügyi bizottság tagja volt képviselői adatlapja szerint, és több fideszes képviselőtársával együtt törvényjavaslatot nyújtottak be 2011-ben a zárt térben történő dohányzás teljes betiltásáról, s egyúttal bejelentette: jó példával jár elöl, és leszokik. Nem kellett volna nagydobra verni. Fél évig bírta, aztán, ahogy az országos sajtó is beszámolt róla, szépen visszaszokott, s még arról is beszámolt, hogy a füstmentes hónapokban huszonöt kilóval szép kerekre, százötven kilóra hízott, s ez, mint a Hír Tv adásában saját maga be is vallotta, legalább olyan káros, mint a dohányzás.
Ne feledkezzünk meg 2010-es akciójáról, mikor az egészséges táplálkozás jegyében egy, a Csiky Gergely Színházat formázó tortát tolt be a színpadra Kaposvár ünnepi közgyűlésén. Kicsit sárga, kicsit ciki, de a mienk.
Talán nem túlzás kimondani: Heintz úr maga a két lábon járó (egészség) politikai kudarc, s talán mindenkinek jobb, ha nem boldogítja újabb ötletekkel a köz egyik szféráját sem, annál is inkább, mert arról, ami miatt valószínűleg még késő utódai is szégyellni fogják magukat, még nem is beszéltünk. Ő volt az előterjesztője a rendszerváltás utáni korszak legszégyenletesebb, képmutatásban, cinizmusban, gátlástalan hazudozásban felülmúlhatatlan törvényének, amely látszólag „az ifjúság és a nemdohányzók védelme érdekében” született, valójában azonban a dohánypiac legprimitívebb maffiamódszerekkel történő fideszes újrafelosztásáról szólt, s amely Heintz Tamás kezéhez és nevéhez végérvényesen odatapadt.
Persze idézhetnénk a végtelenségig és tovább egészségügyi témában született parlamenti hozzászólásait, melyben időnként igencsak elengedte a szájféket, a 2010-es költségvetés vitájában pl. így:
„a kiszolgálók, a doktorok, a nővérek sorsáról már nem is szólok, csak annyit fűzök hozzá, méltatlanul bánunk velük, s ha így tesznek a jövőben is, lehet, hogy közel az idő, amikor nem lesz már orvos a faluban, nővér a látogatáson, védőnő az iskolában.”
Milyen lélekemelő is az, ahogyan az elmúlt öt évben a Fidesz-kormány megoldotta az egészségügy problémáit, igaz, doktor úr? Esetleg az aktuális helyzettel kapcsolatban valamit, mint egykori reménybeli kaposvári kórházigazgató? Ehhez képest így folytatta a szájtépést alig egy év múlva, 2011-ben:
„akik most letették letétbe a felmondásukat, tegyék mellé a diplomájukat is”.
Néhány hónap telt el, közben volt egy választás. Üléspont és álláspont, ugye.
Van tőle még egy 2009-es idézetünk: „Figyelve a szánalmas magyarázkodást, illetve megszívlelve egyik szocialista képviselőtársunk gondolatát, amely szerint nem elég Széchenyiről díjat elnevezni, hanem Széchenyit olvasni is kell, nos, én szófogadó, tanulékony ember igyekszem lenni, kerestem egy mondatot. Így szól: „Magyarország itt állna most hatalmasan és boldogan, ahelyett, hogy hülyék kormányozzák!”
A hülyék kormányzása. Nincs megállapítás, amely aktuálisabb lenne napjainkban, mint a Heintz-Széchenyi párosé.
Én lenni magyar diplomat… Non capisco.
Annál is inkább, mert épp ő maga rá az eklatáns példa, ugyanis handabandázása, másra mutogatása, akciózása rendszerint irgalmatlan pofára eséssel végződik. A 2014-es szaknévsorból történő kihagyása után elég sokáig álldogált ugyan az út szélén, talán még a tangáját is kivillantotta olykor (lásd: Heintz-féle támolygó villantó), de az eredmény őt igazolta: a Somogy Tv nemrég, mint „nemzetpolitikai diplomatát” aposztrofálta a Ciky (bocsánat, elütés: Csiky) Gergely Színház Shylock c. monodrámájának olaszországi bemutatója kapcsán, melynek a cikk szerint ő volt az ötletgazdája, s amelyet persze a helyi híradásokkal ellentétben a kutya nem hívott meg Olaszországba: mint a szórványos és nehezen fellelhető olasz visszhangokból kiderül, nem ők, hanem az egyes városok magyar konzulátusai és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. szervezte a turnét. Magyar adófizetők pénzéből, délutánonként, ingyenes előadásokra. Nos, ez volt az a csillárszaggató nemzetközi siker.
Nemzetpolitikai diplomata? Diplomatikusan hangzik. Ha rákeresünk a Google-ben, a leginkább releváns cikk erről a nyugat.hu-é: Kovács Ferencről, a Vas megyei közgyűlés egykori, szintén parkolópályára tett fideszes elnökéről, aki Münchenben tölt be hasonló feladatot. Hivatkoznak egy bizonyos „Kalmár-jelentésre”, mely az európai nemzeti kisebbségekről szól, és amelyet az Európa Tanács fogadott el 2014-ben. Úgy tűnik, az ebben foglalt útmutatás szerint Tamásunknak és a többi fideszes „jóelvtársnak” kreáltak egy elfekvőt, ahol nincs rájuk bízva semmi, viszont környezetüknek és maguknak azt hazudhatják, hogy szép karriert futottak be. Jól hangzik: nemzetpolitikai diplomata vagyok Rómában…
A Google találatot leginkább a Heintz-féle támolygó villantóra ad ki – Tamás, mint nemzetpolitikai tótumfaktum még nem fért bele a szaknévsorba. Sebaj, a fizetési listán biztosan ott van.
Hogyan lesz valaki (akármilyen) diplomata? Például úgy, hogy elvégzi az olasz szakot az egyetemen, aztán doktorál valami olaszos témából, tanulmányutakon vesz részt, ösztöndíjakat kap, anyai szinten beszéli a célország nyelvét, kiterjedt kapcsolatai vannak olasz üzleti, állami, kulturális és mindenféle körökben, aztán esetleg. Nos, Heintz Tamás képviselői adatlapja szerint németül beszél „társalgási szinten”, ami parlamenti zsargonban nagyjából a „grüß Gott-danke schön-auf wiedersehen” szentháromság (Trinität), és információink szerint az elmúlt évben járogatott olaszra kicsit.
Ez bőven elég is egy politikai kinevezettnek, ha már a hülyék országlásánál tartunk. Amúgy Olaszországban olyan jelentős számú magyar kisebbség majszolja a kegyetlen elnyomatás penészes kenyerét, hogy csak egy nagyformátumú, erős és sikeres politikus bírhat el a feladattal.
Csak egyet nem értünk: mindezt miért rühelli olyan kegyetlenül saját munkaadója, a római magyar konzulátus? Miért rejtegetik ezt a kiváló embert? Sem az ő honlapjukon, sem a kormany.hu oldalain nem található meg a neve még egészen kicsi betűkkel írva sem. Valóságos belső, titkos tanácsos ő. Még a hozzá hasonlóan gyanús pedigréjű Galántai László harmadosztályú titkár neve is ott díszeleg, pedig róla csak annyit sikerült megtudnunk, hogy előszeretettel kommentel saját Facebook-profiljával a „kuruc.infón” és a „csajokéspasik.blog.hu-n”. Fideszes csúcsértelmiség képviseli Magyarországot a kultúra fellegvárában.
A hecc kedvéért lefuttattunk egy „*.it” keresést is Heintz nevére, hátha új hazájában, a fránya taljánok közt már népszerűbb, mint a hálátlan régiben. Nos, ott sem özönlöttek a találatok, inkább a ketchupra és a már említett támolygó villantóra keres a plebs. Tudják, ki az egyetlen, aki számon tartja hősünket? A máltai külügyminisztérium, miután a római követségünk látja el a konzuli feladatokat a miniországban. Árva lélek más nem tud róla, csak ők. Hiába, a lovagi múlt: azért Máltán még rend van.
Ennyi szép és jó után már csak két kérdés maradt: vajon Heintz Tamás is leadta az orvosi diplomáját kifelé menet? És, hogy valami pozitívat is mondjunk: esetleg nem kéne egy hálaadó szentmisét tartani a kaposfüredi templomban?
H. I.
*Tévedtünk, elnéztük: először valóban a Somogy megyei listán jutott be, de másodszor, 2010-ben egyéniben nyert a somogyi 1. számú választókerületben.
