A betegeknek járna az ingyenesség
A magyar egészségügy kétségbeejtő állapotáról naponta tömegével jelennek meg információk, ám ahhoz már tényleg nem sokat lehet hozzáfűzni, amivel ma sokkolta az országos média az érintetteket: egyes kórházakban az főváros legdrágább pontjait is többszörösen meghaladó parkolási díjat kell fizetni az amúgy is kiszolgáltatott, horribilis gyógyszeráraktól és hálapénztől sújtott betegeknek. A szégyenletes térképről persze kiderül, hogy Kaposvár is ott van az élvonalban: annyi a tarifa, amennyi Budán, a Várban, a Dísz téren: ötszáz forint óránként. És korántsem vigasztaló, hogy pl. Debrecenben vagy Győrben ezer, ill. kétezer forintot kérnek, mert a térkép pozitív példákat is hoz ingyenes parkolásra. Ám a kérdés Kaposváron súlyosabb: kinek a felelőssége az, hogy a tizen-akárhány milliárdért felépített vadonatúj tömbkórházhoz nem építettek a 21. századi elvárások szerinti parkolóházat? És miért nem működik olyan rendszer, amely a betegek számára ingyenessé teszi a parkolást?
„A Magyar Nemzet összesítése alapján míg a Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren 5 órás parkolásért 4000 forintot kell fizetni, akad olyan kórház, ahol ugyanezért több mint dupla ennyit, 8500 forintot kérnek. Ráadásul nem is egy olyan kórházat találtunk, ahol a parkoló üzemeltetőinek vastagon fogott a ceruzájuk. A győri, szegedi, kaposvári és debreceni intézménynél is óriási pénzeket gombolnak le az óvatlan látogatóktól.”
A többi vidéki várost illetően nincs információnk, de Kaposvárról ráadásul még azt is tudjuk: napközben szinte lehetetlen a kórház környékén parkolni a városi fizetős helyeken, s ebbe a város pofátlanul olyan, szilárd burkolat nélküli placcokat is beleszámol, mint a Tallián köz vagy a Dési Huber utca környéke. Tehát a szuper „póluskórház”, mellyel a fideszes propaganda minden lehető alkalommal elhenceg, a környékén mesterségesen megteremtett zsúfoltsággal kényszeríti rá a betegeket arra, hogy a drágább megoldást válasszák, ha pl. nem akarnak lemaradni az időpontjukról, vagy állapotuk nem teszi lehetővé, hogy pár kilométert sétáljanak.
Tegyük hozzá: az időpont a magyar egészségügyben csak a betegeket kötelezi. Számos helyen ki is írják, hogy ez az adott napi forgalomtól függően hosszú órákat is csúszhat. A beteg pedig rohangálhat ki újra pénzt dobni az automatába, vagy teheti ki magát a büntetésnek, amelyet a kórház környékén előszeretettel cirkáló ellenőrök könyörtelenül kiszabnak,
ha pedig netán a határidőből is kicsúszik a delikvens, jön dr. Szép Tamás önkormányzati képviselő ügyvédi irodája, merthogy ő a városi pénzbehajtó, legalábbis e téren.
Kérdés, hogy a városháza környékén hallott-e már valaki az összeférhetetlenségről, mint jogi kategóriáról…
A legfontosabb kérdés: amikor a kórház épült – az építtető először a megyei önkormányzat, majd az állam volt – miért nem írta elő Kaposvár városa, hogy a területén lévő beruházás az európai szabványoknak és szokásoknak megfelelő számú parkolóhelyről gondoskodjék? Más esetekben, pl. üzletek vagy lakások létesítésénél kőkeményen bevasalják a parkolóhelyet vagy a pénzbeli kiváltást.
Nem nehéz kitalálni: a kaotikus zsúfoltság, a kórház „büntető” tarifája elsősorban a városi parkolási bevételeket növeli.

Kórházi parkolási díjak – a Magyar Nemzet grafikája. Kaposvár az élbolyban, s a helyzet sokaknak nincs is ellenére.
Talán még emlékeznek néhányan: Kaposvár egyik legnagyobb közéleti botránya is a parkolók ügyéhez kapcsolódott: 1998 áprilisában – épp húsz éve lesz, s akkor is választások előtt állt az ország – pesti kommandósok vitték el bilincsben a kaposvári városházáról Kéri Lajos aljegyzőt, akit egy Mayer Géza nevű, azóta elhunyt – mellesleg kokaindíler – „társasházépítő vállalkozó” vesztegetett meg, ill. buktatott le, éppen parkoló-megváltásokkal összefüggésben.
Ha nem is ekkora, de ez is botrány. Szintén több, mint húsz éve, az esseni kórházban forgattunk riportfilmet, s arról inkább nem is ejtenék szót, hogy miféle különbségek voltak a közel negyedszázaddal ezelőtti német s a mai magyar kórházi viszonyok között…
Például az, hogy a kórház területén lévő parkolóház mindenki számára hozzáférhető volt, s annak, akinek a kezelőorvos vagy az osztály igazolta a látogatás indokoltságát, ingyenes, egy egészen egyszerű igazolójeggyel. Aki viszont pl. látogatóba ment, városi tarifával vehette igénybe.
Nos, ilyen nem lesz soha Kaposváron. Igaz ugyan, hogy elhangzott egy ködös-homályos ígéret Szita Károly részéről a közgyűlésben, hogy a felszabaduló déli tömbben alakítanak ki parkolókat, s azt a kórház betegei ingyenesen igénybe vehetik majd, ám azt is hozzátette: „még nem tudjuk, hogyan”.
Gyanítjuk: sehogyan. Már annak igényét egyáltalán, hogy a kórház betegeinek minimum járna az ingyenes parkolás, a KAPOS-T vetette fel: maguktól eszükbe sem jutott volna.
A kórházba igyekvők pedig örülhetnek, ha a szimpla városi díjjal megússzák, és nem kell több ezer forintot otthagyniuk pl. egy kezelés elhúzódása miatt. Olyan ez, mint a légszennyezettség-mérő állomás: azt is megígérte, aztán semmi sem lett belőle. Nyilván azért, mert, ha kiderülne, hogy milyen magas a szállópor-koncentráció, abból újabb kellemetlen feladatok származnának – pl. egészségügyi téren is.
Szerencse viszont, hogy helikopterrel bármikor le lehet szállni, így pl. Rogán Antal és kedves családja ellátása nem forog veszélyben. Orvosilag javallott mindenkinek.
H. I.