Már, ha hinni lehet mai, saját Facebook-oldalán tett kijelentésének. Nem voltak kétségeink afelől, hogy a Rákóczi-ügy tovább bonyolódik, s, ha éppen nem lesz ellapátolni való hó az utakon – köszönhetően az enyhére fordult időjárásnak – szolgáltatnak majd beszédtémát a futballklub körüli turbulenciák. Egyet azért szögezzünk le mielőbb: a profi futball a tömegszórakoztatás egyik bevált, jól működő, életképes és sokaknak örömet szerző formája. Mindenképpen fontos része egy közösség, egy nagyjából száz-, százhúszezres kistérség életének, és mi nagyon-nagyon nem értünk egyet azokkal az érett Kádár-korból ismerős böffenetekkel, hogy „ezeknek egy fillért se”, „mennyenek dógozni”, s így tovább. A profi futballt lehet jól csinálni, lehetnek körülötte szponzorok, akiknek megéri támogatni, s az sem ördögtől való, ha az önkormányzat is beszáll – csak Kaposváron ez valamiért nem akar sikerülni. Az istennek se.
Jó néhány cikkben beszámoltunk a Puebla Kft. és Sólyom Sándor dicstelen távozásáról, és – ebben, mint oly sok más dologban, kénytelenek vagyunk emelt fővel viselni annak terhét, hogy nekünk, közel s távol csak nekünk lett igazunk, miután a KAPOS-T Sólyom érkezését legalább annyira dicstelennek értékelte, mint a távozását. A többi kaposvári médium még a mai napig sem fogja fel, hogy valójában Sólyom egy fillért sem fizetett a kft.-ért, tehát tulajdonrészt sem szerzett – erre utal minden jel – és ennélfogva együttműködési szerződést sem köthetett a kaposvári önkormányzat a Pueblával. Sem a kölcsönszerződésről, sem másról.
Tájékozódik, mint Mindszenty 56-ban: a bukott rendszer örököseinek távozniuk kell!
Egy kérdés ezzel kapcsolatban mindenképpen megkerülhetetlen: miért nem áll ki Illés János ügyvezető vagy Dér Tamás klubelnök, és mondja el végre nyíltan, hogy mi történt? Miért nem tisztelik annyira a kaposvári polgárokat, hogy az igazságnak ezt a nagyon egyértelmű és előbb-utóbb napvilágra kerülő szeletét elmondják? Egyszerű: mert megszokták, s jogosan gondolják most is, hogy a helyi média mindent beszop, amit a szájába adnak, nem lesznek kérdések, nem lesz tetemrehívás. És persze falazni kell a „főnöknek”, az életünk árán is.
A „főnök”, Szita Károly, most „felelősségre vonást” ígér: úgy viselkedik, mintha hirtelen főbűnösből főügyésszé lépett volna elő, s lenne hatalma bárkit is deresre húzni abban, amiért amúgy egyedül ő a felelős. Köztudomású, hogy Kaposváron, főleg sportügyekben, de minden másban is, csak az ő szava dönt. Hatalomgyakorlásának viszont alapvető eleme, hogy a kudarcot, a balhét mindig valaki másnak kell elvinnie – jelen esetben Dér Tamásnak. Neki persze soha nem lesz annyi vér abban a bizonyosában, hogy kiálljon a nyilvánosság elé, és világgá kiáltsa: mindenre és mindennek az ellenkezőjére is Szita Károly polgármester utasította. Sólyomra, Pueblára, és az összes többire. Ettől persze – vagy ettől még inkább – Dér Tamás mélyen szégyellheti magát: ezt ajánlgatta ugyanis mindenkinek, aki azt merte állítani, hogy a pueblás-sólyomos szerződés nem vezet sehova.
Szita Károly ma Facebook-oldalán közzétette, hogy találkozott a játékosok képviselőjével, és a Rákóczi baráti kör elnökével. A „jó király”, akihez csak úgy be lehet sétálni, aki orvosolja, amit elcseszett alattvalói szétbarmoltak… Annyira volt ez spontán, mint a kéményseprők januári látogatása. Itt jelentette ki továbbá, szó szerint: „Egy azonban biztos: akik ebbe a helyzetbe hozták a klubot, azoknak távozniuk kell. Távozniuk kell akkor is, ha Kaposvár a csapat mellé tud állni, és akkor is, ha nem.”
Nos ezért bátorkodtunk feltételezni, hogy azoknak a hosszú sorába, „akik ebbe a helyzetbe hozták a klubot”, ő is beletartozik, sőt egészen biztosan ő az első. Ezt azon a nyilvánvaló tényen túl, hogy hogyan gyakorolja „demokratikusan” húsz éve a hatalmát, egy dokumentummal is bizonyítanánk:
A közgyűlési határozat, amelyet Szita felrúgott: a nyári alaptőke-emelés stabilizálta volna a csapat helyzetét – csak hát választások voltak…
A júniusi határozat arról szól, hogy a 75 millió forintos tartozást tőkeemelésként beviszik a kft.-be. Így viszont döntő többségi tulajdonos lett volna az önkormányzat, és a továbbiakban teljes mértékben neki kellett volna gondoskodnia a csapat és a kft. működéséről, beleértve a 250 millió forintos köztartozást is. Erről tehát volt egy közgyűlési határozat, a száma: 123/2014. (VI. 12.). A mellékelt kép szerint, mely a határozatok végrehajtásáról szóló dokumentum egy részlete, tessék figyelni: „A határozat visszavonását javasoljuk, mivel az önkormányzat nem szerzett tulajdonrészt a Kft-ben.”
És ezt ki döntötte el, b@zmeg, a Mikulás? Az önkormányzat dönt, Szita Károly tojik rá, és felülbírálja. Nem szerzett, nem szerzett. Majd utólag módosítjuk a határozatot, mint már annyiszor. Ennyit ér Kaposváron a demokrácia, az önkormányzatiság. Ehhez asszisztál a Fidesz-többség, a teljes sajtó ostobaságból, gyávaságból, aljasságból.
Reméljük, nem volt túl bonyolult az okfejtés: ha az önkormányzat a nyári határozatának megfelelően többségi tulajdont szerez a labdarúgócsapatot működtető kft-ben, ma nincs ebben a csődközeli helyzetben a klub, amikor néhány százezer, vagy egy-két millió forintos tartozás miatt is veszélybe kerül a játékjog, hisz már Oláh Lóránt mellett mások is megindították a felszámolási eljárást.
Következtetés: Szita Károly önkényes, illegitim döntésével nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a csapat ide jusson, így – ha komolyan veszi saját kijelentését – neki is távoznia kell, Illés János ügyvezetővel és Dér Tamás klubelnökkel együtt.
Mi – amellett, hogy pontosan tudjuk, mikor, hol és mennyire volt Szita számára szent az adott szó – csak egyben reménykedünk: olvasóink pontosan tisztában vannak azzal, hogy ez a történet nem a futballról szól. A legkevésbé sem.
H. I.
