A menekültügy szennyes hordaléka: akcióban a kaposvári „írástudók”

Manipulációs kisokos kezdőknek és haladóknak

Nehéz volna összehozni népszerű, mindenki számára tetszetős okfejtést a menekültkérdésről, főleg, miután a valódi befogadó országok is tűrőképességük határára jutnak lassan, s így nyilván ott is felerősödtek azok az idegenellenes szólamok, melyek itthon a Fidesz-kormány jóvoltából év eleje óta mindent elnyomnak. Nem kívánnánk ebben (sem) magasröptű bölcselmekkel, netán az üdvözítő megoldással szolgálni, csupán néhány végtelenül jellemző helyi (média)jelenségre mutatnánk rá, melyek a legpusztítóbb mellékhatásai annak, ami épp történik. A menekültellenes hisztéria, melynek rémisztő volta leginkább a közösségi oldalak megnyilvánulásaiban érhető tetten, a tudatos uszítás, tömegmanipuláció tragikus következménye, társadalomromboló hatása felmérhetetlen.

Magyarok százezrei gyűlölték meg egymást az elmúlt hetek során csupán azért, mert ismerősük, rokonuk más véleményt formált a kérdésről a közösségi oldalon, mint ők, s a legtöbben fel sem fogják, hogy szimpla, primitív, a kormány és szócsövei által gerjesztett manipuláció, hecckampány áldozatai.

A manipulációról egy dolgot tudhatunk: hogy hazug, de azt is tudjuk, hogy a legsikeresebb hazugság mindig rész- és féligazságokra épít. Például ahhoz a kétségtelen tényhez, hogy Európa népeinek többsége ma már betolakodóként tekint a menekültekre, döntően járult hozzá, hogy az EU vezetői elbizakodottságukból és szűklátókörűségükből következően félrekezelték a problémát, nem ott, nem akkor és nem a kellő határozottsággal cselekedtek, és viselkedésükkel sem a helyes hozzáállást sugallták. Ez azonban nem lehet magyarázat arra, hogy bárki, állami szinten, puszta politikai haszonszerzés céljából felkorbácsoljon olyan alantas, gyilkos indulatokat, melyek embermilliók halálért felelősek a mai napig, melyek nem is olaj, de benzin locsolásával akarják a tüzet oltani.

Hátborzongató és egyben nevetséges, hogy amiatt vergődünk, amihez ezer problémánk mellett jóformán közünk sincs: a menekültek közül élő lélek nem akar Magyarországon maradni, s mi pedig hirtelen elkezdtünk rettenetes módon aggódni azon, hogy jaj, mi lesz a fejlett, nagy európai államokkal, melyekre eddig nem kevés szitkot szórtunk, mert olykor számon kérték rajtunk azokat a normákat, amelyeket az EU-ba való belépéskor vállaltunk. Mintha a sarkon reszkető hajléktalan azon kezdene sopánkodni, hogy mi lesz szegény Rotschild bankárékkal most, hogy ikreik születtek. Agyrém.

Az Orbán-kormányon és a Fideszen nincs mit csodálkozni: a szisztematikus jövőfelélés alapeszköze, a populista hazudozás jellemezte az első pillanattól kezdve tevékenységüket, gondoljunk a magánnyugdíj-pénztári rendszer felszámolására, a rezsihazugságra, a bankok elleni „harcra”, melynek árát az utolsó fillérig megfizettették a számlatulajdonosokkal, de nyugodtan ide számíthatjuk a felső- és közoktatás, valamint az egészségügy és a szociális szféra szisztematikus elsorvasztását a „népszórakoztatás” (lásd: stadionokra, látványsportokra költött százmilliárdok) és a nettó agymosás: pl. a közmédia, és legújabban a Rogán-féle propagandaminisztérium javára. Az „Európa megmentője” szerepében tetszelgő miniszterelnököt kizárólag csak a belpolitikai haszonszerzés érdekelte, erre szórták el a számolatlan állami milliárdokat, miközben alakításaikon már egy világ szánakozik, utálkozik vagy röhög vérmérséklete szerint.

De nyugodtan ide vehetjük – hogy a lényegre térjünk – a közvetlen állami források mellett azokat a pályázati pénzeket is, amelyek a Fidesz nyomában sertepertélő csicskamédiának hullanak le a szolgálataikért: a napokban pl. a Zselici Forrás Kft.-ről derült ki – megint, s már a sokadik alkalommal – miért éri meg nekik a kormánypártok nótáját vonítani. A Közbeszerzési Értesítőből tudható, hogy teljesen véletlenül ők lettek a kaposvári busztender kommunikációjának nyertesei szerény 24 millió nyolcszáznyolcvanezer forintért. Azért ennyi, mert a közbeszerzési törvény szerint huszonöttől már nyílt pályázatot kell kiírni, így viszont elég volt meghívni a fő csókost és egy „futottak még” kategóriást („Somogy Design Kft.”), persze azt is a saját alomból.

Lássuk, mire „fussa” a pénzből, hogyan szolgálják meg a tetemes zsoldot:

Első fejezet: a Kaposvár Most és Zichy László tolófájásai

Ezért a pénzért már érdemes, bár az árnyékukat nyilván nem tudják átugrani: egyrészt végtelenül gyenge és a már megszokott módon színvonaltalan a produktum, másrészt brutálisan túllő a célon. Mondjuk Zichy Lászlón nincs mit csodálkozni, eddig is hozta a formáját: már a cím is nyilván csak véletlenül esik egybe a legendás kaposvári punk-rock zenekar, az Éhező Apácák egyik számának sorával – „Rabok legyünk vagy arabok” – Zichy blogbejegyzéseiből ítélve nem kultúrember, nem ismerheti, annak iróniája pedig fényévekre van tőle, rasszista zagyvaságaitól.

Amiről beszél, az szinte szóra alig érdemes legalja Mandiner-troll köpködés: „az illegális bevándorlók elégetik az útleveleiket a határon, nem regisztrálnak, nem tudják megmondani, melyik szír tartományban éltek, nem tudnak írni-olvasni, menő mobiljuk van és – még kimondani is szörnyű – bankkártyájuk!”

Uram, irgalmazz: telefon és bankkártya a 21. században!

Zichy fő gondolata (még azért a sok fizikai inzultusért, ami az olvasása során ér, valami kompenzációt kérek majd), hogy a menekültek nem akarják magukat azonosítani, ezért nem is menekültek, hanem terroristák egytől egyig, a tolókocsisok és a kisgyerekkel érkezők pedig csak egy showműsor részei. Ezt mind így lehet tudni séróból Zichyéknél.

És az ultima ratio a jobboldal szellemi Olümposzáról: Trianon azért lett, mert Károlyi nyúlajkú volt. Ez csak úgy ott van. Értik?! És nem, nem viccelünk.

Második fejezet: Schenk János és Jumurdzsák szelleme

Ahogy hágunk fel s feljebb az említett szellemi magaslatokra, úgy sajnálom magam egyre jobban. Schenk János amúgy is a kedvencünk: nála bátrabban, egyenesebben ember még ki nem mondta: „Orbán Viktornak igaza van!” Mindig. Mindenben. Ha ugyanabban a nyilatkozatban ellentmond saját magának, akkor is. Schenk történelemszemlélete (a pécsi tanárképzőn töri szakon végzett) legalább ennyire eredeti: szerinte „a magyar emberek zsigereiben évszázadok után is benne van, hogy a török–arab hordák 150 évig tették tönkre az országot”.

Figyelem: Schenk mester „török-arab hordákról” delirál. Ez új. Mi eddig úgy tudtuk, és aki alapfokon olvasni tud, utánanézhet, hogy a törökök és az arabok ellenségek voltak ezidőtájt: első, avagy „Vad” Szelim szultán, a „mi” Szulejmánunk apja, 1516-ban indított hadjáratában győzte le az arabokat, 1517-ben foglalta el Kairót, s ez 1852-ig, a britek bevonulásáig így is maradt. Persze most az arabok ellen kell a hangulatot kelteni, s, ha Gárdonyi Géza, törökverő hőseink vagy épp a Portával együttműködő erdélyi fejedelmek emiatt kicsit forognak a sírjukban, sebaj. A hülyéknek meg mindegy, főleg, ha a másik szakjuk földrajz.

Apropó, volt itt egy valódi muszlim terrorista, no, nem az, aki hangosbeszélőn nyugtatta a tömeget Röszkénél, és nem is az, aki a kisgyermekével a karján menekült a magyar rendőrök elől, nem. Ramil Sahib oglu Safarov egy baltával szabályosan szétverte alvó bajtársa fejét, a magyar kormány pedig kiadta hazájának, Azerbajdzsánnak, ahol minden nemzetközi egyezményt felrúgva azonnal szabadon engedték, kitüntették, hősként ünnepelték. Akkor ki is támogatta az iszlám fundamentalista terrorizmust?

Talán arról sem lenne haszontalan néhány szót ejteni, hogy ezek a háború elől menekülő emberek szégyenszemre egy percig sem akarnak Magyarországon maradni: barátságosabb, élhetőbb vidékekre vágynak. Ezért sem értjük ezt a hirtelen támadt arabellenességet: nemrég még zengett a ház a „keleti nyitás”-tól, Szíjjártó Pétert kézről kézre adták a burnuszosabbnál burnuszosabb atyafiak, tőlük vártuk a magyar államadósság finanszírozását, és ne feledjük: ugyanaz a beduin, ha lepenget háromszázezer eurót magyar államkötvényért – tehát kölcsönbe – máris jöhet. Igaz, hogy döntő többségük ezeknek is továbbpályázik Nyugat-Európába, de sebaj, ahogy az sem, ha véletlenül terroristák.

Ja, és fideszes politikusokhoz köthető offshore-cégek intézik a papírmunkát, fejenként szolid 34 ezer euró jutalékért…

Hangulatkeltő harmadik fejezet: a teliszemetelt vonat és az „iszonyatos bűz”

„Mosték” – vigyázzunk: nem moslék, „mosték” – futottak még egy menekültellenes kört egy szánalmas, tízperces videóval, melyben valaki, nevezzük Horváth Józsefnek, végigmegy egy vasúti szerelvényen szemetet, eldobott vizespalackokat vadászva.

Mondjuk, sokat nem érdemes hozzáfűzni ehhez a koncepciózus semmitmondáshoz azon kívül, hogy megkérdezzük: ennyi? Ennél bármelyik magyar általános iskolai kirándulócsoport különbet produkál két vasúti megálló között levegővétel nélkül. Az „iszonyatos bűzt” – látva a videó gyengeségét – természetesen csak a „mostos” közreadók költötték hozzá, az eredeti Youtube-anyagnál egy árva szó sincs róla. Hazudni, manipulálni csak pontosan, szépen – ahogy az OKJ-s médiatanfolyamon tanították.

Negyedik fejezet: a vízóraleolvasó mélymerülése

Még mindig „Most” van, Nyári Lászlónak sikerült mindenkit túldobni, pedig Zichyt és Schenket nem könnyű. L. Petrát, a világ-hírhedtté vált Jobbik-közeli N1 Tv „gáncsolós” operatőrét védi elszántan, akiről a közismert felvételek készültek. „Futballrajongóként állítja”, hogy L. Petra nem gáncsolt, ezt más szögből készült videó bizonyítja, s a szír futballedzőnek „sárga lap járt volna műesésért”. Hát hogyne. Kérdés, milyen apa az, ha nevezhető annak egyáltalán, aki feltételezi egy másik apáról, hogy a kisgyermekével a kezében, azt veszélyeztetve, szándékosan elesik? Aki tartott már gyermeket a kezében valaha, az ép ésszel nem gondolhat ilyet.

A világot bejárták a felvételek, osztatlan felháborodást kiváltva, annál is inkább, mert a tettes, L. Petra egyetlen pillanatig sem tagadta, amit művelt, a gáncsolást is beleértve, s bocsánatot is kért. És akkor még nem beszéltünk az alávalóságnak arról a fokáról, amellyel két futó kisgyermekbe is belerúgott az „operatőrnő”, s amelyről Nyári elegánsan hallgat. Inkább arról lamentál, hogy L. Petra magatartása pl. egy táskát ellopó tolvajt megakadályozni igyekvő „törvénytisztelő állampolgáréhoz” hasonlatos, hiszen itt is bűncselekmény volt „folyamatba téve”.

Az átmenetileg rendőrfogalmazóvá átlényegülő alanyi költő és vízóraleolvasó, aki egyszer már állt Juhász Ferenc mellett, ebben is súlyosan téved: még egy menekülő valódi bűnözőt sincs joga annak életét vagy testi épségét veszélyeztető módon akadályozni. Eszerint L. Petra akár egy kést is belevághatott volna jogszerűen a futó kislányba vagy a menekülő apába és gyermekébe? Nonszensz. Azt is illene tudnia, ha már közéleti kérdésekbe is belekapcáskodik a szokott verbális maszturbáláson kívül, hogy a tiltott határátlépés csak szeptember 15. után számít bűncselekménynek, s csak akkor, ha a műszaki határzáron való jogellenes áthatolással, annak megrongálásával valósul meg. Az eset pedig nyolcadikán történt.

Levezetésül még cigányozik egy sort, mondván, „amúgy nálunk is létezik egy szubkultúra, amely a kiskorúak büntethetetlenségét igyekszik a maga módján kihasználni (vessző, költőkém) és 10 éves gyerekeket tuszkol be a spájzablakon, hogy a füstölt árut kiadogassa”. Világos. Tehát a háború sújtotta övezetekből menekülőknek otthon kellene hagyniuk a gyerekeiket, hogy Nyári László kényes ízlését kielégíthessék, vagy kizárólag azért hozzák őket magukkal, hogy alkalomadtán beáldozhassák. Ki mint él, úgy ítél: szép élete lehet a Nyári-gyerekeknek, ha vannak.

Azám, bizony, létezik nálunk egy ilyen Nyári-Schenk-Zichy-szerű szubkultúra: szubhumán gondolkodásból, alantas, perverz rosszindulatból, idegengyűlöletből. Az már csak hab a szájszélen, hogy gyakorlatilag minden megnyikkanásuk csúnya öngól – de azért jár a vastag ellátmány (Nyári László közlése alapján javítva: ő nem kap pénzt a bejegyzéseiért), hisz pénzosztó főnökeik is kb. ezen a szinten vannak.

Ötödik fejezet: üdítő sandaság Somogyi módra

A fenti éjsötét baromságokhoz képest akár szórakoztató matinénak is értékelhetjük a Somogyiban Horváth Szilárd megyei főügyész által közreadott visszaemlékezést, mely felidézi az 1990-es kaposvári arab-cigány „háborút”, melynek persze már akkor is nagyobb volt a médiafüstje, mint a lángja, s nem felejti el megjegyezni a cikk végén: „ha netán valaki bármilyen párhuzamot lát felfedezni a világban most zajló események és a bűnügy között, az pusztán a véletlen műve”.

Értjük a sugalmazást. Tehát ha arabok költöznének nagy számban Magyarországra, mindennapossá válhatna az ilyesfajta összetűzés köztük és a romák közt, mi meg szegény fajtiszta, törzsökös magyarok, kénytelenek lennénk mindezt elviselni. Már Orbán Viktor is célzott rá a minap, hogy „itt vannak nekünk a cigányok”, ne jöjjön más, s ezzel, valamint a kerítéssel, rég látott népszerűség-emelkedést hozott a Fidesznek, kifogva a szelet a Jobbik vitorláiból. Nos, egy Mandiner-kommentelőtől, vagy egy Kaposvár Mostos bloggertől nem is várnánk többet, de egy ország felelős vezetője nem szíthat(na) alantas indulatokat, nem korbácsolhatna fel előítéleteket. Tiszta szerencse, hogy eddig minden arab visítva menekült ebből a tejjel-mézzel folyó Kánaánból.

Megsúgnánk Horváth Szilárd főügyész úrnak, aki, úgy tudjuk, maga is nagy rajongója a labdarúgásnak, hogy az, amiről itt úgy beszél, mintha egzotikus, csak „gyüttmentektől” kitelő cselekmények volnának, az pl. Budapesten, és egyes vidéki városokban mondhatni megszokott, napi rutin: új hívják, futballhuliganizmus. Bandákba verődve rombolnak, gyújtogatnak, s mindezt színmagyar gyerekek művelik.

És a rendőrség sem akkor, sem azóta érdekes módon nem szokta bekeríteni őket, és egytől egyig letartóztatni: sokszor még a mai csúcstechnikával való beazonosításuk is nehézséget okoz.

A Somogyi csak szokott formáját hozta a cikk közlésével: nem gondoljuk, hogy bárki a szerkesztőségből idegenellenes lenne, vagy ne látná pontosan a gyűlöletkeltés közmorált romboló voltát. Egyszerűen csak több újságot, több hirdetést szeretnének eladni, több oldalletöltést elérni, s ezért vitetik magukat az oldalvízen. Sunyin, Horváth Szilárd mögé bújva elmondják azt, amit a Fidesz és az emberek hallani szeretnének, de pl. egyes vélemények szerint a kaposvári polgármesterrel is azért bánnak ennyire szőrmentén, mert nem szeretnének Szita népszerűségével szembemenni, hogy ne veszítsenek olvasókat.

Ez végül mindegy is, viszont megvan a lényeg, a végső, nagy válaszra sikerült végre rálelnünk: Károlyi Mihály nyúlajkú volt, nyitott szájpadlással született, és ennek köszönhető Trianon. Írástudatlanok (napi rendes) árulása, Kaposvár, 2015.

H. I.